Olvasóinktól

Unger Zsuzsa (Budapest): Tanulmányozom a postai megemelt díjszabást. Eltűntek a súlyhatárok, újévtől csak kétféle csomag létezik: standard és nem standard. Talányos megnevezés, 17 százalékos díjkülönbözettel jár. Hívom a tudakozót. Felvilágosítanak, hogy az utóbbi a gépi feldolgozásra nem alkalmas csomagokat takarja. Faggatásomra kiderül, hogy idetartozik a törékeny, terjedelmes, túl lapos, mozgó tartalmú és pillesúlyú. No meg az, amelyiket a kisebbik oldalán címeztek meg. Tiszta sor. Most már csak azt kérdem, miért nem magyarul szólnak az ügyfelekhez. A standard nyugodtan lehetne szabványos (közönséges, egyszerű, szokványos), a nem standard pedig nem szabványos (azaz különleges). Engedtessék meg, hogy ezennel nyilvánosan felkérjem a posta magas szintű vezetőségét, hogy legyen gondjuk e csorba kiköszörülésére. Úgy hiszem, az EU nem írja elő nekünk, hogy elvessük anyanyelvünk szavait, s helyettük angol meghatározásokat gyártsunk.

Varga László (Pomáz): Ebben az évben igen hosszú ideje fenntartott, élő előfizetésem ellenére eddig a Magyar Nemzetnek csak egyetlen számát kaptam meg, a legelsőt. Amikor többnapos hiábavaló kísérletezés után sikerült felhívnom a terjesztő MediaLog Zrt.-t, elmondtam nekik, hogy hiába várok a lapra. Azt kérdezték, kívánom-e, hogy a régebbi számokat is elküldjék, mire azt válaszoltam, hogy csak az újabb számokat szeretném időben megkapni. Ez több mint egy héttel ezelőtt történt, azóta sem kaptam egyetlen példányt sem. Megjegyzendő, hogy ugyanez a társaság a Népszabadságot minden reggel hiba nélkül kézbesíti.

Király Ágnes (Budapest): Úgy döntöttem, megnézem a Van Gogh-kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. Ugyan láttam a kiírást a jegyek árát illetően, de reméltem, van annyi pénz a pénztárcámban. Előttem egy fiatal pár állt. Mondták, ők visszajönnek holnap, mert elővételben olcsóbb a jegy, és holnap be tudnának menni, viszont most nincs annyi pénzük, hogy a helyszínen kifizessék. Én sem jártam különbül. Az 1700 forintot nem tudtam összehozni, csak 1500-at. (A felnőttjegy ára ennek nagyjából a kétszerese). Felháborító, hogy ennyibe kerül ma Magyarországon egy belépő. Ha jól tudom, a Szépművészeti Múzeum még állami kézben van. Elhiszem, hogy a művészetek iránti érdeklődésem nem napi szükséglet. Viszont úgy éreztem, érzem magam hazánkban, mint ahogy még egy idegen sem. Az én gyerekkoromban még 50 fillér volt egy gombóc fagyi, és két forint a mozijegy. Ha most valaki azt hinné, hogy visszasírom a régi szép időket, nagyon téved! Azt azonban felháborítónak, sőt vérlázítónak tartom, hogy a művelődés, a kultúra (és ez csak egy szelete a tortának) azoké legyen, illetve lehessen, akiknek amúgy sem kell a fogukhoz verni a garast, nincsenek napi megélhetési gondjaik. Vagy a múzeumlátogatás luxusigény?