Szürrealista tabló a forradalomról

Már a darab címe is rendhagyó: 5606 őrült lélek vert hadak, így hát kevésbé okoz meglepetést, hogy az író-rendező, Mohácsi János ezúttal sem gyömöszöli műfaji skatulyába a mondandót. És amiért alighanem el kell majd tűrnie a politikai ostorcsapásokat: a forradalom és a múlt őszi események helyenként szatirikus bemutatásán túl a mártír miniszterelnököt sem úgy láttatja, amiként azt a többség történelmi-politikai emlékezete őrzi. A maga módján mégis felnéz Nagy Imrére, és felemeli őt. Úgy szervezi a politikus útját, hogy az a „Kreml urai” mellett, nyakában egy kötéldarabbal, Széchenyivel vagy – minő abszurd ötlet! – a szexis lány képében megjelenő James Bonddal és az űrhajós Armstronggal is találkozzék.
Ha nem is igaz, találó – jut eszünkbe a diderot-i paradoxon a Csiky Gergely Színház előadását nézve. A vasfüggöny most valóságos dramaturgiai kellék, és arra is gondosan ügyel Mohácsi János, hogy a forradalom sérültjeit gyógykezelő orvosnő asszisztense mindig hosszú ó-val írja az ávós szót.
A Mohácsi István–Mohácsi János írópáros és Kovács Márton zeneszerző nevével jegyzett darabot két héttel a hivatalos premier előtt mutatta be a kaposvári színház. Balkáni hangulatot idéző, időnként idegesítően lüktető ritmusú élő zenére kúszik fel a függöny, és máris 2006 őszén, a tüntetések kellős közepén vagyunk. Szerelőkosárban lógó, a „gödör” (a darabbeli miniszterelnök asszony szerint ez 1956 szimbóluma) fölött demagóg politikai vezetők szónokolnak, és tüntetők szócsatája zajlik. Szemünkbe vágja Mohácsi: így politizáltok, így csináltok forradalmat! „Ha most nem találjuk ki, hogy mit akarunk, elveszünk!” – zengi a tömeg, majd egy kisebb és kiabálósabb radikális csoport a ria-ria, Hungáriát skandálja. És persze jön a könnygáz, s vele együtt a figyelmeztetés: „Magyarok, ne vegyetek levegőt!”
A mát aztán az ötven évvel ezelőtti múlt követi: ávós akció Tóthéknál Szula László és Hornung Gábor kiemelkedő alakításával, menekülés a vasfüggönyön túlra, sebesültek gyógykezelése az orvosnőt alakító Gubás Gabi nagyszerű játékával. Majd Moszkvába megyünk. A csupa vörös Kreml csupa vörös szobájában a Kádárt meg Nagy Imrét „tanítók és útba igazítók” között újra feltűnik a demagóg magyar miniszterelnökként már az első részben megcsodált Csapó Virág.
Az őt megmenteni akarók minden igyekezete ellenére végül Mohácsi Nagy Imréjére is halál vár. Előtte azonban Imre bácsi, nyakán a kivégzést szimbolizáló kötéldarabbal, találkozik az ápolóit norvég illatú arcvízért szalajtó Széchenyivel, a szexis öltözetű, kreol bőrű lány képében megjelenő James Bonddal és az Egyesült Államok elnökének ajándékával, a lyukas magyar–amerikai zászlóval érkező űrhajóssal, Armstronggal.
Ez utóbbi „tablóképekkel” válik igazán rokonszenvessé a halk szavú, esendő emberként bolyongó, a körülötte zajló eseményeket nem mindig értő, tragikus hőssé emelkedő Nagy Imre. Ami elsődlegesen Kovács Zsolt nagyszerű játékának köszönhető. Szűnni nem akaró vastaps jutalmazza a még itt-ott csiszolatlan előadást. Kérdés, így lesz-e a január 12-i, hivatalos premieren is.
A közelmúlt színházi fesztiváljain megannyi rendezői díjat begyűjtő Mohácsi újfent szelet vetett. Csak el ne sodorja a vihar Nagy Imre szülővárosának beázó, omladozó vakolatú színházát!
(5606 őrült lélek vert hadak. Író: Mohácsi János és Mohácsi István. Rendező: Mohácsi János. Csiky Gergely Színház, Kaposvár.)