Új szabályozások

Változás előtt áll a magyar nyugdíjpénztári piac, amelynek vagyona 2006-ban a harmadik negyedév végére meghaladta a kétezermilliárd forintot, a GDP 8–9 százalékát. A változások között kell megemlíteni a költséglevonási limitet, a centralizált járulékbeszedési rendszert, valamint a befizetőket (tagokat) érintő nyugdíjjárulék befizetésének módosulását.

Megváltozott a nyugdíjpénztárakat érintő szabályozás, melynek köszönhetően 2007. január 1-jétől 9–10 milliárd forinttal magasabb összeget lehet jóváírni a magán-nyugdíjpénztári tagok részére. A változások közül kiemelendő, hogy a nyugdíjpénztárakra 2007-től vonatkozó költséglevonási limitet, azaz január elsejétől vagyonkezelési költségként a kezelt vagyon legfeljebb 0,9 százalékát, 2008. január elsejétől 0,8 százalékát vonhatják le a magánnyugdíjpénztárak. Ugyancsak a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozik, hogy jövőre a befizetések legalább 94 százalékát, 2008-tól 95,5 százalékát kell jóváírni az egyéni számlákon. Az önkénteseknél ez 10 ezer forintig 91 százalék, az e fölötti befizetésekre 94 százalék.
Új szabályként jelent meg a centralizált járulékbeszedési rendszer is, amellyel megváltozott az az eddigi módszer, hogy egy-egy nagyobb pénztár több százezer foglalkoztatóval állt kapcsolatban. Január elsejétől az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) intézi a beszedést, és utalja át a pénztáraknak a befizetéseket. Ez jelentősen csökkenti a pénztárak adminisztrációs és bérköltségeit. A magánpénztáraknak az eddigi zárt helyett nyílt pályáztatással kell kiválasztaniuk a vagyonkezelőket.
A magánnyugdíj-, illetve önkéntes pénztárakat közvetlenül érintő változás, hogy 2006. szeptember 1-jétől a biztosítottak döntő többségének az egyéni nyugdíjjárulékot (tagdíjat) is az úgynevezett minimum-járulékalap után kell megfizetniük: ennek összege tavaly 125 ezer forint volt, az idén pedig 131 ezer forint.
Az egyéni nyugdíjjárulék alapjának felső határa 2007. január 1-jén a költségvetési törvényjavaslat alapján napi 18490 forintra emelkedett (évi 6325450 forintról évi 6748850 forintra).
A foglalkoztatóknak január 1-jétől nem a pénztárakhoz, hanem az APEH-hoz kell küldeniük a bevallásokat és a befizetéseket. A bevallási adatokat a bevallást követő hónap utolsó napjáig küldi meg az APEH a pénztáraknak. A tagdíjbehajtás továbbra is az adóhatóság feladata marad, ezt a munkát azonban jelentősen megkönnyíti, hogy rendelkezésére állnak a befizetési és a bevallási adatok. Az új szabályozásnak köszönhetően várhatóan csökken a foglalkoztatók és a magánnyugdíjpénztárak adminisztrációja, s lehetőség lesz a pénztári költségek csökkentésére.
A tagokat érintő lényeges változás, hogy 2009-től kötelezően háromféle – különböző összetételű és különböző kockázatú – befektetést (klasszikus, kiegyensúlyozott, illetve növekedési portfóliót) kell felkínálniuk a pénztáraknak, ami a pénztár döntése szerint már 2007-től bevezethető. A legmagasabb kockázatú növekedési portfólió a nyugdíjkorhatárt megelőző öt évben már nem választható. Ha pedig a pénztártag nem dönt, a pénztár az életkora alapján valamelyikbe besorolja az ügyfelet.
Az egészség- és önsegélyező pénztáraknál változik egyes szolgáltatások adókötelezettsége, így az életmódjavító szolgáltatások igénybevétele 2007. június 1-jétől adókötelessé válik. Az egészségpénztári körben adókötelesek lesznek a természetgyógyászati szolgáltatások, az üdülés, a sporteszközvásárlás, a sporttevékenység, a (gyógyszernek nem minősülő) gyógyhatású termékek, gyógyteák, fog- és szájápolók ártámogatása, valamint az életmódjavító kúrák. Változik az egészség- és önsegélyező pénztárak szolgáltatási köre is 2007. június 1-jétől.