Az egyik legizgalmasabb ötvenhatos könyvet tette le elénk Csiffáry Gabriella és Eperjesi Ágnes, akik Budapest Főváros Levéltárának anyagából dolgoztak olyan dokumentumokból, amelyeket eddig még nem láthattunk. A megtorlás mementói ezek a fotók, füzetek, naplók, iratok, újságkivágások, tárgyak. És persze a forradalomé. Az albumban a megtorlás idején lefolytatott perekhez csatolt, bizonyítékként felhasznált anyagokat láthatjuk. Képeket, amelyeket valaki vizsla tekintettel bámult: vallatott. Fotókat, amelyeken valaki bekarikázta valaki másnak az arcát, amelyeken valaki csillagokat és számokat rajzolt más emberek feje fölé, valaki nyilakat húzott, és azok a kék vagy fekete tintával húzott vonalak, azok a kis nyilak nagyon veszélyesek voltak. Gyereknaplók, vérrel írt levél, fegyverekről kiadott névjegyzékek, röplapok, kitűzők, hímzett falvédők, helyszínrajzok és persze a rengeteg fotó: szorgos hangyákként gyűjtögettek a rendőrség hivatalnokai. A könyv elegáns, levegős, tartalmas, legnagyobb ereje mégis abban van, hogy a szerkesztő és a tervező úgy fűzte fel, úgy tálalja az anyagot, hogy egyszerre érezzük a forradalmi napok eufóriáját és a rettenetet, a kicsinyes, precíz megtorlás borzbűzét. Egyetlen „bizonyítékot” hadd idézzek itt teljes egészében. Gyermekbetűkkel, kék tintával – töltőtollal vagy mártogatós pennával – vonalas füzetpapírra írt szöveg, mellette színes ceruzával rajzolt nemzetiszín zászlók és Kossuth-címer:
„Édes Jézusom! Megkérlek szépen téged hozzál nékem és még más szegény gyermekeknek egy szép fenyőfát egy mesekönyvet: cím Arany láncon függő kastély és a másik könyv cime mozgó állatkert! Légyszives hozz nekem egy társasjátékot! Hozz nekem egy sálat és Szabadságot függetlenséget az erős Magyarországnak.
Sokszor csókól Mariann.”
(Csiffáry Gabriella: ’56 izzó ősze volt… Budapest Főváros Levéltára, 2006. Ára: 5000 forint)
origo.hu
Gulyás Gergely: Példátlanul nagy az érdeklődés a Voks 2025 iránt
