Évekig várnak kutyára a vakok

Kényszerűségből a korábbi tízezerről harmincezer forintra emelte a vakvezető kutyát igénylők hozzájárulásának összegét a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége. A rászorulóknak évekig kell várniuk, amíg hozzájuthatnak a mindennapjaikat segítő társhoz. A Vakvezetőkutya-kiképző Iskolák Világszövetségének javaslatára 1994 óta április 27-e a vakvezető kutyák világnapja.

Magyarországon két-három éves várakozás után juthatnak vakvezető kutyához azok, akik úgy gondolják: megkönnyítheti életüket egy különlegesen kiképzett társ. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) kutyakiképző iskolájában évente 20-25 kutyát nevelnek, a várólistán jelenleg 90 rászoruló szerepel. A hivatalos adatok szerint 20-30 ezer vak ember él hazánkban, közülük 120-nak van vakvezető kutyája.
Egy állat kiképzése hat-nyolc hónapig tart, és körülbelül egymillió forintba kerül – közölte Vasteleky-Einbeck Péter, az iskola vezetője. Elmondta: a tetemes költséget az MVGYOSZ állja, annak ellenére, hogy hosszú ideje változatlan öszszegű állami támogatásból gazdálkodik, miközben kiadásai megugrottak. Az igénylők eddig tízezer forintért juthattak a kutyához, április elsejétől azonban a szövetség kénytelen volt 30 ezer forintra emelni a hozzájárulást. A kiképzést segítő Somlai Angyalka Alapítvány a terheket enyhítő kompenzációs programon dolgozik, hogy méltányossági alapon mérsékelhessék az árat, vagy fizetési könnyítést kaphassanak a rászorulók.
A szociális tárca most jutott el oda, hogy a kutyák kiképzését pályázatokkal segítse: az alapítvány és a vakok szövetsége nemrégiben öt-öt millió forintot nyert, ez az összeg húsz eb oktatásához jelenthet hozzájárulást. Vasteleky-Einbeck hozzáfűzte: jelenlegi körülményeik között évi 20-25 kutyánál többet nem tudnak kiképezni. Többre csak akkor lenne módjuk, ha fejleszthetnék az infrastruktúrát, több szakembert fogalkoztathatnának, és lenne elegendő helyiség a gazdáknak szervezett átadó tanfolyamokhoz. Ily módon a két-három éves várakozási idő helyett akár fél év alatt is látó segítőhöz juthatnának a vak emberek.
A csepeli telepen négy oktató dolgozik, mindegyikük négy-öt kutyával foglalkozik. Az iskola tenyésztőprogramjában született golden és labrador retrievereket két hónaposan választják el az anyjuktól, majd 10-12 hetes korukban szigorú válogatáson esnek át. Az élelmesek, jó idegzetűek nevelőcsaládokhoz kerülnek, ahol tizenkét hónapos korukig gondoskodnak róluk. Ez idő alatt ingergazdag környezetben nevelik őket, és megismerhetik az embereket, hozzászokhatnak a közlekedési eszközökhöz, a nagyvárosi, vidéki környezethez. Egyévesen az állatok újabb válogatáson esnek át, majd kezdődhet a kiképzés. A kutyát engedelmességre nevelik, de ezzel együtt arra is, hogy ne fogadjon szót, ha a társa nem jól ítéli meg a helyzetet. Így például nem kerülheti ki a leeresztett sorompót, nem léphet le a járdáról, ha autót lát közeledni, vagy megtorpan, ha szintkülönbséget vagy akadályt vesz észre. A hat-nyolc hónapig tartó kiképzés után következik a kutya és az új gazda összecsiszolódása: két hétig együtt laknak, és naponta gyakorolnak, míg a gazda is megtanulja segítője jelzéseit. Végül a kiképző segítségével együtt keresik meg a számukra legjobb útvonalakat. Utógondozásra mindig szükség van, az alapítvány munkatársai rendszeresen látogatják az új párost, és szükség esetén felfrissítik a kutya reflexeit.