Szélesebb bázisra helyezné új elnöke a VMSZ-t

Az életszerű kérdésekkel bővítené a Vajdasági Magyar Szövetség politizálását Pásztor István, a vajdasági magyar párt új elnöke, aki lapunknak adott interjújában azt az üzenetet is megfogalmazta, hogy kész az együttműködésre – mi több, a választási koalícióra – a másik két vajdasági magyar párttal, s ehhez semmi feltételt nem szabna.

(Újvidék)
A vezetőváltással milyen irányt vesz majd a szervezet? Pontosabban: miben lesz folytonosság, illetve változás?
– Sok minden van, amin alapjaiban nem szeretnék változtatni, és sok minden más lesz, mint eddig. Vagy azért, mert változtatni akarok a mostani állapotokon, vagy mert meg fog változni annálfogva, hogy én más vagyok, mint aki eddig vezette a pártot. Valószínű, hogy máshová fogom helyezni a hangsúlyokat, másképp intézem az ügyeket, másképp próbálom a munkatársi kört mozgatni, ami egyéni adottság következménye. Nem kívánok változtatni azon, hogy a VMSZ felvállalja a vajdasági magyar közösség politikai érdekérvényesítését. Amiről úgy gondolom, hogy nem kell felülvizsgálni, illetve változtatni, azok az alapértékek, illetve alapvető célkitűzések, amelyek a VMSZ politizálását programszinten, értékek mentén jellemezték. Amin viszont változtatni kell, s szeretnék is, azok a hangsúlyok. A VMSZ-t, de nemcsak a VMSZ-t, hanem az egész vajdasági magyarságot, magyar politikumot az előző 17-18 évben az identitás megőrzését biztosító kérdéseknek a fókuszba helyezése jellemezte. Tehát elsősorban oktatási, művelődési kérdésekkel, tájékoztatással, nyelvhasználattal kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztunk. Ennek továbbra is fontos szerepet kell képviselnie. E kérdések mellé – nem ezek helyett, s nem ezek elé – kell felsorakoztatni olyan kérdéseket, amelyek bővítenék a VMSZ politizálásának tartalmi palettáját. Arra gondolok, amit nemes egyszerűséggel életszerű kérdéseknek szoktak nevezni. Tehát a befektetés vonzása, a munkahelyteremtés azokon a területeken, ahol érdekeltek vagyunk, az állami szférában történő magyar alkalmazás kérdése, az életkörülmények javítása, az egészségügyi háló erősítése. Ezeket a kérdéseket tovább már nem lehet megkerülni.
– A kampányban ez már megjelent.
– Nem véletlenül jelent meg. Az utóbbi években nagyon erőteljes volt az üzenet a közösség részéről, hogy rendben van, nekünk van iskolánk, de ezentúl miből fogunk megélni? Én úgy gondolom, hogy ebbe az irányba kellene bővíteni a VMSZ politizálását. Ahhoz, hogy ezt sikeresen tudjuk művelni, nem elég csak a szándék, hanem létre kell hozni azt a szakértői hálót, amely ezzel folyamatosan foglalkozik. Itt van a hat CMH-iroda – amelyek a magyarigazolvánnyal foglalkoznak –, ezek az irodák fel vannak szerelve számítógépekkel, nyomtatókkal, kommunikációs lehetőséggel, internettel, van titkárnő, autó, minden, ami kell. Az irodák most tízszázalékos energiával dolgoznak. Szeretnék csatasorba állítani embereket, hogy ezt az infrastruktúrát használva lefedjék azt a területet, amelyet rájuk bízunk. A másik dolog, amit fontosnak tartok, a nyitás. Céljainkhoz úgy jussunk el, hogy olyan embereket is bevonjunk, akik nem VMSZ-esek. Ez a feltétele szerintem annak, hogy szélesebb támogatottságot kapjon a VMSZ. Ilyen irányba szeretném elvinni a pártot.
– A szabadkai tanácskozás szép példája volt a közös fellépésnek. Ön szerint lehet-e ez a kezdete egy anynyira szükséges megbékélésnek, enyhülésnek a vajdasági magyar politikai közéletben? S ha igen, mik lehetnének az erre irányuló további lépések?
– Ennek a kérdésnek két, illetve három szintjét látom. Kik voltak a beszélgetőpartnerek? Az egyik részről volt a magyar politikum, a másik részről pedig a civil szféra. Harmadikként az egyház. Ami az utóbbit illeti – a VMSZ szempontjából nézve a dolgot –, úgy gondolom, hogy az egyház és a párt közötti kapcsolat jó sínpáron van, megpróbáltunk a lehetőségek tükrében mindent megtenni, hogy az egyházak konszolidáltabban tudjanak működni, s hogy működési feltételeik, életük, amennyire csak lehet, jobb legyen. Erre törekszünk a továbbiakban is. Még májusban szeretnék a püspökökkel találkozni egy bemutatkozó látogatáson. Ami a civil szférát illeti, szeretnék folyamatos párbeszédet annak a gondolatmenetnek a részeként, amelyről az előbb beszéltem a nyitás kapcsán. Ami pedig a pártokat illeti, én az elmúlt tizenvalahány évben a viták, támadások során nem szenvedtem olyan ütéseket, sebeket, mint amilyeneket a pártvezetők szenvedtek, beleértve Kasza József elnök urat is. Ilyen szempontból tehát kevésbé vagyok leterhelve a múlttal, s úgy gondolom, hogy ez egyfajta előnyt jelenthet. A szabadkai tanácskozás arról is tanúskodik, hogy ha nem elvben beszélünk az együttműködésről és a kapcsolatépítésről, hanem konkrét, életszerű kérdések mentén, kiderül, hogy talán nagyon nagy különbségek nincsenek is. Vagy ha vannak, akkor azokat elmondjuk, de az nem azt jelenti, hogy folyamatos apropó kell legyen a megbélyegzésre vagy a súlyos szavakra. A bizalom építését tartom nagyon fontosnak, hogy normális kommunikáció legyen közöttünk, s hogy az emberi, bizalmi kapcsolat lassacskán helyreálljon. Hogy ebből tudunk-e utána második lépésben választási koalíciót teremteni, az egy következő kérdés. Ezzel kapcsolatban ebben a pillanatban semmiféle feltételem nincs. Egyetlenegy megfogalmazott kérésem volt a tanácskozás végén, búcsúzáskor a VMDP és a VMDK vezetőihez, hogy próbáljuk magunkat visszafogni, hogy a minősítgetéseknek, a súlyos szavaknak a kimondásával, leírásával ne mérgesítsük a helyzetet.
– Kasza József elnök úr a Dnevnik újvidéki napilapnak nyilatkozva bírálatokat fogalmazott meg Korhecz Tamással és Józsa Lászlóval szemben, ami utalt a párton belüli ellentétekre. Mennyiben járultak hozzá ezek az ellentétek, s mennyiben a választási eredmények, hogy az aktuális vezetés mandátumának közepén került sor a tisztújításra? Milyen változási igény diktálta a tisztújítást?
– Erre különböző emberek különböző válaszokat szoktak adni. Én a magam válaszát mondom. A folyamat Kasza elnök úr döntésével indult el. Hogy őt mi motiválta, azt tőle kellene megkérdezni. Attól a pillanattól kezdve, amikor ő ezt a döntést meghozta, „elindult a vonat” a tisztújító közgyűlés felé. Abban a pillanatban nem lehetett tudni, hogy hol lesz, mikor lesz, nem lehetett tudni, hogy ki fogja követni Kasza Józsefet a pártvezetői pozícióban. Döntésének motívumai, úgy gondolom, összetettek. Sok minden volt, ami közrejátszott: az első, amit Kasza még a nagybecskereki közgyűlésen elmondott, hogy ez az utolsó mandátuma, a második a januári történet (a választások), a harmadik a nem mindig korrekt üzengetés a sajtón keresztül, hogy le kellene mondania. Ritkán láttam olyat, hogy az elnöki főtanácsadó azt tanácsolja az elnöknek, hogy „most már fejezd be”. Úgy gondolom, ha mindezeket a dolgokat az ember összerakosgatja, akkor kikerekedik a válasz.
– Egy nemzetrész számára rendkívül fontos a kapcsolat az anyaországgal. Ön hogyan ítéli meg a kapcsolatok állását, távlatait?
– A mindenkori magyar kormánnyal a Vajdasági Magyar Szövetségnek kiegyensúlyozott kapcsolatot kell ápolnia, építenie, amely célirányos, tehát azoknak az itteni közösségi érdekeknek a megvalósulását kell hoznia, amelyeket abból a forrásból meg lehet oldani. S ez a történetnek az egyik része, a másik része pedig a magyar parlamenti pártokkal való kapcsolatépítés. Azt kell ezután is tenni, amit eddig is fontosnak tartottunk: a jelentős magyarországi politikai erőktől ugyanolyan távolságra lenni, mert ez tudja biztosítani az előző kérdés hosszú távú kezelését. Nem szeretném, ha a VMSZ arra kényszerülne, hogy egyik vagy másik oldalra álljon, nem szeretném, ha a VMSZ-re lecsapódna az anyaországi politikai megosztottság. Azt szeretném, ha mindenkivel tárgyalóviszonyban, szoros viszonyban lenne azoknak a céloknak a megvalósítása érdekében, amelyekről az elején beszéltem. Feltétlenül szükséges, hogy ne csak pénzbeli támogatást kapjunk, hanem képzésben, tapasztalatátültetésben olyan lehetőségeknek a birtokába jussunk, amelyek képesebbé tesznek minket arra, hogy ezeket a célokat megvalósítsuk.