A kis-balatoni vízvédelmi rendszer tavaly a lebegőanyagok 97, a foszforterhelés 20 és a nitrogén 52 százalékát fogta vissza. A 2004. évi visszatartási adatok szerint ez a számsor 82, 26 és 72 százalék, 2005-ben pedig 92, 26 és 58 százalék volt. Kitűnik, hogy az eredmények az utóbbi három évben alig változtak, sőt az algásodásért felelős foszfor esetén még romlottak is.
– A vízügy feláztatja a Kis-Balatonba futó Zala folyóval a mocsárterületen lévő tőzeget, és emiatt barnás víz folyik a Keszthelyi-öbölbe – nyilatkozta a minap egy hetilapnak Cziegler László. A biológus szerint ezzel az anyaggal kerül be a Balatonba az algák tápanyagául szolgáló foszfor és kén.
Megkérdeztük a Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének osztályvezetőjét, Vörös Lajost is, hogy beváltotta-e a sokmilliárdos kis-balatoni szűrőrendszer tervezőinek és építőinek reményeit a mű, illetve hogy érdemes-e újabb milliárdokat költeni a további építkezésekre.
– A Kis-Balaton első üteme, az úgynevezett felső tározó az üzembe helyezés után még tartott vissza jelentékeny mennyiségű foszfort, de ma ez már nem így van. A második vagy alsó tározóban – amelynek nagy részét nádas és alámerült hínárnövényzet borítja – foszforviszszatartás nincs, és nem is várható – kezdte mondandóját Vörös Lajos, majd úgy folytatta: A felső tározó nyílt vízében tömegesen elszaporodnak a lebegő algák, a víz zöldes színű és zavaros. Ez az algákban gazdag víz átfolyik a második ütem nádasaiba, ahol az algák kiülepednek, a nádas árnyékolása miatt nem jutnak fényhez, és elpusztulnak. Ezzel a bennük megkötött foszfor kiszabadul, és akadálytalanul bejut a Balatonba. Ezzel egy időben a tározórendszer tőzeges altalajából és gazdag növényi állományának bomlástermékeiből folyamatosan mosódnak ki a sárgásbarna és barna színű oldott szerves anyagok. Ezektől a szerves anyagoktól a Zala folyó színe felülről nézve fekete, s ha a vize bőségesen folyik, akkor a Keszthelyi-medencét megszínezi. Azt azonban tudni kell: a sárgásbarna huminanyagoknak semmi köze sincs a mérgező kékalgák elszaporodásához. Kutatási eredményeink alapján megállapítható: a kis-balatoni tározórendszer nem csökkenti a Balaton algásodását, mert foszfort nem, vagy csak jelentéktelen mennyiségben tart vissza. De rontja a Balaton vízminőségét azáltal, hogy jelentős mennyiségű színes szerves anyagot bocsát ki, s ezzel növeli a tó külső szervesanyag-terhelését.
Vörös Lajos állítja: ha megtörténik a második ütem jelenleginél többszörös méretűre tervezett elárasztása, attól a helyzet a foszforvisszatartás tekintetében semmit sem fog változni. A szervesanyag-kibocsátás viszont nőni fog.
– Felül kell vizsgálni ezt a beruházást és az egész balatoni szűrőmezőprogramot, mert azáltal sok milliárd forintot lehet megtakarítani. Úgy, hogy közben a Balatonnak jót teszünk, mert nem növeljük a külső szervesanyag-terhelést. A folyók által szállított lebegő hordalék visszatartásához pedig egészen kis méretű tározók is elegendők – öszszegezte véleményét az akadémiai intézet kutatója.
A szakmai vita előzménye, hogy a hetvenes években rohamosan romlott a Balaton vízminősége, mire a kutatók rájöttek, hogy mindennek az oka a Kis-Balaton korábbi lecsapolása. A tökéletes ökoszisztéma ugyanis kellően megtisztította a tavat tápláló Zala vizét.
A helyreállítás mikéntjéről azonban késhegyre menő vita bontakozott ki a Váti balatoni kutatóintézete, illetve a vízügyi igazgatóság és a Magyar Tudományos Akadémia akkori szakemberei között. Végül az utóbbiak koncepcióját valósították meg, ám mint a fentiekből kiderül, a tervek valóban hibásak voltak.
origo.hu
Tömegbaleset történt a 3-as főúton Hevesben
