Egy kánikulai beszélgetés

Vasárnap, éppen delet harangoznak, a hőmérő árnyékban harmincöt fokot mutat. A hibbant ember (ez én vagyok) a tornác alatt lógatja a nyelvét, és a Vasárnapi Ászt olvassa, a Draskovics miniszterrel készült interjút. Ez így együtt már egy erős szervezetnek is sok. A nevetgélő minisztert Varga Viktória kérdezgeti, legalább százas nyelvcsapással.
Rövid idézet excellenciás uram válaszaiból: „Úgy látom (…), hogy nagyon sikeres az a reformfolyamat, amit tavaly nyáron kezdtünk el. Nemcsak a költségvetési egyensúly javult látványosan, hanem a gazdaság növekedési ütemének természetes visszaesése is kisebb, és valószínűleg rövidebb ideig tart, mint feltételeztük.” A miniszter derűlátó: az életszínvonal hamarosan stabilizálódik majd, emelkedni kezdünk, sőt nemsokára hatni kezd az EU-ból jövő hatalmas pénz, az ország 2009-re „daruerdő” lesz. Pillantás a hőmérőre – már harminchat. Ráadásul Draskovics folytatja: „Az élet minden területén azzal fogunk találkozni, hogy új, nagyszabású dolgok történtek (…) A jelek szerint 2009-re érjük el azokat a feltételeket, melyeket az euróbevezetés kritériumaként szoktak emlegetni. Más kérdés, hogy mikor akarunk eurót…”
A kérdezgető Viktóriának nincs hozzátenni valója, „alákérdezget” – csontig –, Medgyessy és Gyurcsány személyiségi jegyeiről érdeklődik a napszúrta Draskovicstól, aki ekképp fest portrét róluk: „Két nagyformátumú politikusról van szó (…) Mindkettőjükkel jól tudok dolgozni, és megtiszteltetés, hogy mind a ketten felelős munkával bíztak meg.”
Az interjút Draskovics bicikli iránti olthatatlan vonzalma zárja. Az írásban benne lapul a mai magyar valóság.