Összefogás a könnyűszerkezetért

Egyre népszerűbbek idehaza a könnyűszerkezetes házak, azonban a megrendelő nem mindig azt kapja a pénzéért, amit megrendelt. Egy elkészült munkaanyag segítségével a jövőben az építési vállalkozók jobban rákényszeríthetők lesznek a minőségi követelmények betartására.

Az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium hosszas huzavona után létrejött összefogásának köszönhetően tisztább és egyértelműbb viszonyok között lehet a továbbiakban könnyűszerkezetes és készházakat építeni, forgalmazni. A Nyugat-Európában és Skandináviában nagy hagyományokra visszatekintő építési mód megérdemli a fokozott figyelmet, mivel a 2003-as rendeletben lefektetett, könnyűszerkezetes építésről szóló szabályok és minőségi előírások betartása-betartatása mind több kívánnivalót hagyott maga után az elmúlt években.
A probléma abból adódott, hogy több első fokú építési hatóságnál és építés-felügyeleti ellenőrzés során az építésfelügyelők eltérő módon alkalmazták az építési termékek forgalomba hozataláról szóló rendeletet, a leggyakrabban úgy, hogy egyedi építményre való hivatkozással olyan építési és használatbavételi engedélyt is kiadtak, amit nem lett volna szabad. Az így épült, könnyűszerkezetesnek nevezett házak azonban nem rendelkeznek az Építőipari Minőség-ellenőrző Innovációs Kht. – mint az építőipari termékek alkalmassági vizsgálatának elvégzésére egyedüliként jogosult szervezet – által kiadott építőipari műszaki engedély (ÉME) számmal.
Mint arról Kárpáti József szaktagozati elnök beszámolt, a helytelen gyakorlat a minősítés nélküli terméket forgalmazó cégeknek kedvezett. – A könnyűszerkezetes építéshez használt, ÉME-számmal rendelkező építőanyagok forgalmazói és a minőségi munkát végző kivitelezők nagyobb védelmet kapnak az olcsóbb, de „kókler” munkát végzőkkel szemben, mivel a most elkészült szakanyag a felügyelet munkatársainak nagy segítséget nyújt a 2003-as rendelet helyes alkalmazásához. A munkaanyagot üdvözölték a minősítéssel rendelkező termékek forgalmazói is – fogalmazott a szakember, aki szerint jogos elvárás, hogy egy család legfontosabb beruházását jelentő ház rendelkezzen minőségi tanúsítvánnyal. – Illúzióink ugyanakkor nincsenek, ügyeskedők, a szabályok alól kibújni akarók mindig lesznek, de nekünk mindent el kell követnünk a becsületes szakma védelmében – hangsúlyozta Kárpáti.
Könnyűszerkezetes házra egyébiránt egyre nagyobb igény mutatkozik hazánkban. Nem véletlenül: gyorsabb építés, alacsonyabb energiaigény, tartósság és természetbarát anyagok felhasználása jellemzi a technológiát – pontosabban technológiákat, a szerkezet ugyanis készülhet fából vagy fémből. Egy 100 négyzetméteres, extrák nélküli ház esetén a szerződéskötéstől számítva akár már alig több mint három hónappal be lehet költözni, rosszabb esetben is legfeljebb hét-nyolc hónapra kell számítani. A tervezési folyamat 1–3 hétig tart, az építési engedélyek önkormányzattól való beszerzése pedig 4–8 hétig. Az alapozás (az időjárástól függően) 1–3 hétig, az ezt követő kivitelezés pedig – kulcsrakész állapotig – a méret és az esetleges extrák függvényében 8–12 hétig tart. A könnyűszerkezetes házak hozzávetőlegesen 15 százalékkal kerülnek többe, mint hagyományos, téglaépítésű társaik, ez azonban – a szakma szerint – az alacsonyabb energiafogyasztás miatt gyorsan megtérülhet. A Magyar Könnyűszerkezet Építők Szövetsége égisze alatt 800-900 könnyűszerkezetes családi ház épül az idén, ezek mindegyike rendelkezik ÉME-számmal. Hozzávetőlegesen még egyszer ennyi minősítéssel nem rendelkező ház épül, ez a szám azonban – a szakmai szervezet reményei szerint – csökkenni fog.