Erdélyből is érkeztek lelkipásztorok

Eljött a magyar fővárosba, és több plébániatemplomban is részt vállalt a Budapesten zajló városmisszió alkalmából az e héten folyó evangelizációban két katolikus székely lelkipásztor. Böjte Csaba ferences atyát – a dévai és más erdélyi gyermekmentő otthonok, árvaházak és iskolák megszervezőjét – nem kell külön bemutatni lapunk olvasóinak, a másik vendég missziós atyát, Berszán Lajost azonban kevesebben ismerik Magyarországon, mint hazájában, a Gyimesek vidékén. 2004-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, elismerve ezzel azt az áldozatos szervezőmunkáját, amellyel az 1990-es évek elejétől fogva küzdött a gyimesfelsőloki római katolikus gimnázium létrehozásáért.
1993 pünkösdjén még csak a puszta építési telket láthattuk a Csíkszeredától keletre, a Kárpátok külső peremén fekvő Felsőlokban, de a következő év szeptember elején megkezdődhetett a tanítás az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére felavatott líceumban. Az iskolaépítést az indokolta és sürgette, hogy a Gyimes-völgyi településeken korábban létezett egyetlen középfokú oktatási intézményt az 1970-es évek elején központi utasításra áttelepítették a csíki megyeszékhelyre, s attól fogva a gyimesi gyermekek csak kollégiumi helyhez jutva tanulhattak tovább a távoli Szeredában. Az intézkedés szándékosan a román nyelvterület felé akarta téríteni a Székelyföld keleti határán kívüli magyarokat, a felsőloki plébános, Lajos atya is csak a romániai rendszerváltozás után gondolhatott iskola alapítására. Egy osztályra való helybeli gyermek szüleinek szándéka és támogatása adta a lendületet először egy közösségi ház, majd 1994-től a gimnázium építéséhez, amihez a továbbiakban anyagi segítséget nyújtott az Illyés Közalapítvány, (a polgári kormányzás idején) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint további alapítványok, intézmények és magánszemélyek.
1998-ban, az első végzős évfolyam ballagásakor a szülők nemcsak az ilyenkor szokásos meghatottság könnyeit törölgették a zsebkendőjükkel, a hála és elismerés ünneplése is volt az a tavaszi nap, ami a bátor és sikeres kezdeményezésnek szólt. A „Sziklára épített ház” néven Erdély-szerte ismertté lett felsőloki katolikus oktatási-művelődési központ az új évezredben létfontosságú szerepet játszik a Gyimes-völgyi magyarok anyanyelvének megőrzésében, népi és vallási hagyományaik ápolásában és a fiatal generációk megmaradásában a szülőföldjükön.
A hatvanöt éves Berszán Lajos atya – akit még Márton Áron püspök szentelt pappá – több évtizede tartó plébánosi szolgálata mellett sokáig ellátta az iskola igazgatói tisztét is, míg végül az előző feladatköre alól felmentését kérte elöljáróitól, hogy azóta csak az iskola érdekében munkálkodhasson. A mostani iskolaév megnyitása után szakított időt rá, hogy ellátogasson az anyaország fővárosába, és részt vegyen a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban és másutt folyó missziós héten. Csaba testvér és Lajos atya személyében igazi, ember- és lélekmentő missziós lelkipásztorokkal találkozhattak a nagyvárosi hívek.