Erdélyből is érkeztek lelkipásztorok

Ludwig Emil
2007. 09. 29. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Eljött a magyar fővárosba, és több plébániatemplomban is részt vállalt a Budapesten zajló városmisszió alkalmából az e héten folyó evangelizációban két katolikus székely lelkipásztor. Böjte Csaba ferences atyát – a dévai és más erdélyi gyermekmentő otthonok, árvaházak és iskolák megszervezőjét – nem kell külön bemutatni lapunk olvasóinak, a másik vendég missziós atyát, Berszán Lajost azonban kevesebben ismerik Magyarországon, mint hazájában, a Gyimesek vidékén. 2004-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, elismerve ezzel azt az áldozatos szervezőmunkáját, amellyel az 1990-es évek elejétől fogva küzdött a gyimesfelsőloki római katolikus gimnázium létrehozásáért.
1993 pünkösdjén még csak a puszta építési telket láthattuk a Csíkszeredától keletre, a Kárpátok külső peremén fekvő Felsőlokban, de a következő év szeptember elején megkezdődhetett a tanítás az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére felavatott líceumban. Az iskolaépítést az indokolta és sürgette, hogy a Gyimes-völgyi településeken korábban létezett egyetlen középfokú oktatási intézményt az 1970-es évek elején központi utasításra áttelepítették a csíki megyeszékhelyre, s attól fogva a gyimesi gyermekek csak kollégiumi helyhez jutva tanulhattak tovább a távoli Szeredában. Az intézkedés szándékosan a román nyelvterület felé akarta téríteni a Székelyföld keleti határán kívüli magyarokat, a felsőloki plébános, Lajos atya is csak a romániai rendszerváltozás után gondolhatott iskola alapítására. Egy osztályra való helybeli gyermek szüleinek szándéka és támogatása adta a lendületet először egy közösségi ház, majd 1994-től a gimnázium építéséhez, amihez a továbbiakban anyagi segítséget nyújtott az Illyés Közalapítvány, (a polgári kormányzás idején) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint további alapítványok, intézmények és magánszemélyek.
1998-ban, az első végzős évfolyam ballagásakor a szülők nemcsak az ilyenkor szokásos meghatottság könnyeit törölgették a zsebkendőjükkel, a hála és elismerés ünneplése is volt az a tavaszi nap, ami a bátor és sikeres kezdeményezésnek szólt. A „Sziklára épített ház” néven Erdély-szerte ismertté lett felsőloki katolikus oktatási-művelődési központ az új évezredben létfontosságú szerepet játszik a Gyimes-völgyi magyarok anyanyelvének megőrzésében, népi és vallási hagyományaik ápolásában és a fiatal generációk megmaradásában a szülőföldjükön.
A hatvanöt éves Berszán Lajos atya – akit még Márton Áron püspök szentelt pappá – több évtizede tartó plébánosi szolgálata mellett sokáig ellátta az iskola igazgatói tisztét is, míg végül az előző feladatköre alól felmentését kérte elöljáróitól, hogy azóta csak az iskola érdekében munkálkodhasson. A mostani iskolaév megnyitása után szakított időt rá, hogy ellátogasson az anyaország fővárosába, és részt vegyen a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban és másutt folyó missziós héten. Csaba testvér és Lajos atya személyében igazi, ember- és lélekmentő missziós lelkipásztorokkal találkozhattak a nagyvárosi hívek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.