Feledésbe merült a piknik története

Tekintettel a hazánkban napjainkra kialakult viszonyokra, a részemre 1999. 09. 10-én, 50. sorszámon átadott Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetés birtoklásáról lemondok, azt postai úton eljuttatom az ön hivatalának címére” – írta Mészáros Ferenc, az 1989. augusztus 19-i Páneurópai Piknik ötletgazdája, egykori debreceni MDF-es aktivista Sólyom László köztársasági elnök címére. Az azóta elfeledett piknik során több száz keletnémet jutott át az osztrák határon. Lapunk április elején felelevenítette a történteket.
Mészáros és a főszervező Filep Mária szerint a határsávban tartandó rendezvényt, illetve az ideiglenes határnyitást nem lehetett volna megoldani az akkori politikai elit közreműködése nélkül. (Az ötletet Mészáros Ferenc egy vacsorán vetette fel, amelyen részt vett Szabó Lukács, Habsburg Ottó és fia, Károly is.) Filep Mária megkereste Pozsgay Imre akkori államminisztert, aki várakozáson felül kedvezően fogadta az ötletet, sőt a fővédnökséget is elvállalta – csakúgy, mint Habsburg Ottó.
– Pozsgay Imre szerepe az ügyben csak pozitívan értékelhető, nem így Horn Gyuláé, aki felülve a piknik által kiváltott kedvező politikai széljárásra, haszonélvezője lett annak, amelyhez semmi köze – vélte Filep és Mészáros, s állítják, Horn különalkut kötött Helmut Kohllal, hogy a több tízezer keletnémet menekült kiengedésével szeptember 10-ig, a CDU–CSU kongresszusának előestéjéig várnak.
– Augusztus 18–19-én Magyarország minden tájáról özönlöttek a keletnémet turisták Sopronpuszta felé, mert a Sorsközösség Tábor vezetője, Szeleczky Zoltán, mielőtt az egész táborral közösen elindult volna a piknik helyszínére, tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen bejelentette az ideiglenes határnyitást. Augusztus 19-én délutánra nagyon sok keletnémet gyűlt össze. Mindannyian azzal a szándékkal jöttek, hogy átmennek a határon, és Nyugat-Németországban telepednek le. Délután levertük a lakatot, és a tömeg feltartóztathatatlanul megindult a túloldalra, ahol autóbuszokkal várták őket a rokonok, ismerősök. Ott volt az egész nyugati sajtó, de még a japán nemzeti televízió is – mondta Filep Mária.
– Ezt követően, mivel az ideiglenes határnyitás hivatalosan, a határőrséggel egyeztetve történt – ebben is rengeteget segített Pozsgay, aki még a titkos közvetlen számát is megadta –, logikus lett volna, hogy azok a keletnémetek, akik nem tudtak átjutni 19-én, hamarosan követhessék társaikat. De nem ez történt: a döntést ugyan Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Horváth István belügyminiszter szinte azonnal a piknik után meghozta a németek átengedéséről, Horn viszont húzta az időt, hogy szívességet tehessen Helmut Kohlnak – mutatnak rá az egykori ellenzékiek.
Filep Mária hozzáteszi: – Megdöbbentő számomra, hogy a piknik helyszínén obeliszk hirdeti az egykori szocialista külügyminiszter dicsőségét, a következő szöveggel: „Ezen a helyen vágta át 1989. június 27-én a két külügyminiszter, Magyarország részéről Horn Gyula és Ausztria részéről Alois Mock az úgynevezett vasfüggönyt.” Ezzel csak az a gond, hogy a külügyminiszteri vágás nem ott, hanem tíz kilométerrel arrébb volt; ami a pikniken történt, ahhoz pedig Horn Gyulának semmi köze nem volt!