Takargatás nélkül a gyarlóságról

Philoktétésznek, a görög mitológia megsebzett királyfijának a történetét dolgozta fel a Stúdió „K” társulata, amelyet elsőként pénteken este láthatott a közönség. A cseppnyi színpadra állított darabot Koltai M. Gábor rendezte, aki az ókori görög történet ma is aktuális problémáit vonultatja fel. S a tükör, amivel a közönség az előadáson szembenéz, az árulást, a kitartást és a hatalom mindenekfeletti erejét mutatja.

Egy paravánfal, egy rozzant könyvkupaccal támasztott szék, egy, a színpadot körülvevő, vízzel teli ereszcsatornára emlékeztető fémcső s a háttérben a kar helyét kijelölő szék – a Stúdió „K” meglehetősen kicsiny pódiumán csupán négy díszletelem kapott helyet. A kezdő kép s a kísérőzene hangulata a darab modernségét igazolja, hiszen első látásra senkinek nem jutna eszébe, hogy egy ókori görög drámát néz. Philoktétész történetében évezredek óta az érdek és a morál szembeállításának, valamint az egyén és a közösség viszonyának fejtegetése kelti fel a rendezők érdeklődését.
Szophoklész eredeti műve alapján, valamint Heiner Müller 1958-as és John Jesurun 1995-ös Philoktétészéből átemelt szövegeivel és gondolataival állította színpadra az előadást Koltai M. Gábor, aki nem finomkodott a darab színrevitelekor. Nyersen, takargatás nélkül, naturális eszközökkel mutatja be az emberben lakozó gyarlóságot. A címszereplőt Mucsi Zoltán alakítja, játéka zavarba ejti a nézőt: a megsebesített, kitaszított, cserbenhagyott Philoktétészt megfoghatatlan színészi erővel formálja. Hangja, mozgása, tekintete a valódi, testileg-lelkileg elszenvedett fájdalmat adja át a közönségnek, amely az előadás alatt sokszor nem tud mit kezdeni a rá elementáris erővel törő tébollyal. A színész társa a nézők nyugalmának teljes megzavarásában a pontosan, kimérten játszó Kovács Krisztián. Az őszinte, hazudni képtelen fiút, Neoptolemoszt, az Odüsszeusz parancsára kikényszerített árulót a lassan születő gyötrelem kínjával játssza. A nézőben pedig egyre csak fokozódik a feszültség, a tehetetlenség. Az Odüsszeuszt játszó Huszár Zsolt alakításával a bolyongó hős jó hírnevét jó időre bemocskolja, az önző, érdekhajhász figurát tetőtől talpig a színre hozza. Azt hinné a néző, hogy ennyi emberi szenny után csak a megtisztulás vagy – ahogy a görög drámáknál lenni szokott – a tragédia következhet. Egy biztos: humorra nem számít. A véresre vert, meggyilkolt Odüsszeuszt és a vízbe fojtott Neoptolemoszt az egyszemélyes kart játszó, fehér ruhába bújtatott Menszátor Héresz Attila – a fekete humor igazi pókerarcú figurájaként – csillámporsuhintással kelti életre.
A darab kérdéseire azonban, hogy mi a fontosabb, a morál vagy az érdek, s hogy az egyén feláldozhatja-e magát a közösségért, nem kapunk választ. Sőt a nézőben megfogalmazódik még két kérdés is: az emberek életének alakulását egyetlen, a hatalmat birtokló személy el tudja-e dönteni? S ha eldönti is, van-e joga hozzá? Sajnos ezek a kérdések is megválaszolatlanul maradnak.
(Stúdió „K”: Philoktétész. Rendezte: Koltai M. Gábor. Főszerepben: Mucsi Zoltán. Bemutató: szeptember 14.)