Takargatás nélkül a gyarlóságról

Philoktétésznek, a görög mitológia megsebzett királyfijának a történetét dolgozta fel a Stúdió „K” társulata, amelyet elsőként pénteken este láthatott a közönség. A cseppnyi színpadra állított darabot Koltai M. Gábor rendezte, aki az ókori görög történet ma is aktuális problémáit vonultatja fel. S a tükör, amivel a közönség az előadáson szembenéz, az árulást, a kitartást és a hatalom mindenekfeletti erejét mutatja.

Molnár Györgyi
2007. 09. 29. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy paravánfal, egy rozzant könyvkupaccal támasztott szék, egy, a színpadot körülvevő, vízzel teli ereszcsatornára emlékeztető fémcső s a háttérben a kar helyét kijelölő szék – a Stúdió „K” meglehetősen kicsiny pódiumán csupán négy díszletelem kapott helyet. A kezdő kép s a kísérőzene hangulata a darab modernségét igazolja, hiszen első látásra senkinek nem jutna eszébe, hogy egy ókori görög drámát néz. Philoktétész történetében évezredek óta az érdek és a morál szembeállításának, valamint az egyén és a közösség viszonyának fejtegetése kelti fel a rendezők érdeklődését.
Szophoklész eredeti műve alapján, valamint Heiner Müller 1958-as és John Jesurun 1995-ös Philoktétészéből átemelt szövegeivel és gondolataival állította színpadra az előadást Koltai M. Gábor, aki nem finomkodott a darab színrevitelekor. Nyersen, takargatás nélkül, naturális eszközökkel mutatja be az emberben lakozó gyarlóságot. A címszereplőt Mucsi Zoltán alakítja, játéka zavarba ejti a nézőt: a megsebesített, kitaszított, cserbenhagyott Philoktétészt megfoghatatlan színészi erővel formálja. Hangja, mozgása, tekintete a valódi, testileg-lelkileg elszenvedett fájdalmat adja át a közönségnek, amely az előadás alatt sokszor nem tud mit kezdeni a rá elementáris erővel törő tébollyal. A színész társa a nézők nyugalmának teljes megzavarásában a pontosan, kimérten játszó Kovács Krisztián. Az őszinte, hazudni képtelen fiút, Neoptolemoszt, az Odüsszeusz parancsára kikényszerített árulót a lassan születő gyötrelem kínjával játssza. A nézőben pedig egyre csak fokozódik a feszültség, a tehetetlenség. Az Odüsszeuszt játszó Huszár Zsolt alakításával a bolyongó hős jó hírnevét jó időre bemocskolja, az önző, érdekhajhász figurát tetőtől talpig a színre hozza. Azt hinné a néző, hogy ennyi emberi szenny után csak a megtisztulás vagy – ahogy a görög drámáknál lenni szokott – a tragédia következhet. Egy biztos: humorra nem számít. A véresre vert, meggyilkolt Odüsszeuszt és a vízbe fojtott Neoptolemoszt az egyszemélyes kart játszó, fehér ruhába bújtatott Menszátor Héresz Attila – a fekete humor igazi pókerarcú figurájaként – csillámporsuhintással kelti életre.
A darab kérdéseire azonban, hogy mi a fontosabb, a morál vagy az érdek, s hogy az egyén feláldozhatja-e magát a közösségért, nem kapunk választ. Sőt a nézőben megfogalmazódik még két kérdés is: az emberek életének alakulását egyetlen, a hatalmat birtokló személy el tudja-e dönteni? S ha eldönti is, van-e joga hozzá? Sajnos ezek a kérdések is megválaszolatlanul maradnak.
(Stúdió „K”: Philoktétész. Rendezte: Koltai M. Gábor. Főszerepben: Mucsi Zoltán. Bemutató: szeptember 14.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.