Városmisszió a köztereken

Hogyne szomjazná éppen egy hírlapíró a hiteles szavakat a nagyváros és a politika kitartó zajában! S ha már megáll – civilben – a budapesti városmisszió egy-egy helyszínén, azért vázlatfüzetébe ment néhány pillanatképet…

Mindenekelőtt a Moszkva tér érdekel, ahol – mint hallottam – 24 órán keresztül egy plébániaközösség egyszerű tagjai egymást váltva olvassák fel a teljes Újszövetséget. Célba érhet-e az eszköztelenség? Kilépvén a metróállomás épületéből, már hallom is a szolidan kierősített hangot. Egy nő a János evangéliumából Jézus szavait olvassa, amint búcsúzik tanítványaitól: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem…” Fordulok a hang irányába, az 56-os villamos végállomása közelében felállított sátrak felé tartanék – de utamat állja valaki, egy hátizsákos, öltönyös fiatalember. Hát ennyire uralják a terepet a katolikusok? Csak akkor kapcsolok, amikor meglátom a Mormon Könyvét. A hátizsákos ízes Las Vegas-i magyarsággal közli:
– Szeretnék ez a szép könyv neked adni…
A végén derül ki, hogy csak akkor adná nekem, ha később bővebben elbeszélgetnénk. Mármint nagy igazságairól és prófétájáról egy szektának, amely a hagyományos egyházi rendezvények árnyékában szokta űzni az orvhalászatot.
A katolikusok egyik sátrán, amelyben gyertyák égnek, felirat: Meghallgatlak-sátor. Egy nagy ponyvatető alól pedig szakadatlan hangzik az evangélium. Jótáll érte – a kitett plakát szerint – a zugligeti Szent Család-plébánia. Műanyag székek a felolvasóval szemben. Átlag tíz ember hallgatja az Újszövetséget. A székeken a cserélődés jóval lassúbb, mint a mikrofon mögött, a zugligeti hívek negyedóránként váltják egymást. A környező virágágyások kőszegélyein feketemunkások, hajléktalanok, lelki üzenetekre felneszelő részegek. A Krisztina körút felől a metró irányába siet elszántan egy szétlapított kartondobozokat cipelő asszony. Meghallja Jézusnak a tanítványaiért közbenjáró könyörgését az Atyához: „Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” A nő lefékez, kartonostul az egyik székre huppan. Fél óra múlva állna tovább, de én még megszólítom, miért időzött el a missziós helyszínen.
– Tanár vagyok. Reggel fél hatkor elmentem a munkahelyemre, egy művészeti alapiskolába, kettőig tanítottam, utána tanári értekezlet, szülői értekezlet… Aztán a városban elintéztem az új lakásom biztosítását, dobozokat szereztem a költözéshez, és itt jöttem rá, hogy még nem volt időm a zsolozsmát elvégezni…
– Tehát gyakorló katolikus?
– Igen – feleli –, és szeretnék az is maradni.
A program szervezőjével, a zugligeti plébánia egyházközségi tanácsának egyik tagjával elegyedem szóba. Műszaki vonalon dolgozik, emellett sokgyermekes családapa és börtönmisszionárius. Megmutatja azt a papírra kinyomtatott számítógépes táblázatot, amelyen óraműpontossággal rögzítették, ki mikor lép a mikrofonhoz 24 órán át. Nem elégedetlen, mert a Meghallgatlak-sátorban az imént egy dúlt lelki állapotban érkező, mindenben csalódott – különben jól szitált – öregúrral beszélgetett, aki aztán ragyogó arccal távozott. Méghozzá azzal a reménységgel, hogy Isten talán mégsem csak egy agyondesztillált filozófiai fogalom, mint gondolta.
A Blaha Lujza térre későn érek, szürkületre már véget értek a rendezvények. Ott találok azért egy pakoló szerzetes nővért, a Szociális Testvérek Társaságának tagját. Ő a nap végén főképp annak örül, hogy az általuk tanúságtevőnek hívott, latin szakos professzor asszony egyszerű szavai milyen láthatóan érintették meg a romákat.
Egy Guess nevű zenekar dzsesszrockkal ver visszhangot a Bakáts téren, a neogótikus templom tövében. „Kapcsolódj be!” – hirdeti a transzparens az itteni katolikus ifjúsági fesztivált. A fiatal énekesnő jól artikulál, így tisztán érteni, hogy a szövegek nem keresztényiek, bár nem is sátániak. A koncert végeztével a műsorvezető közli, másnap este már a – felvállaltan keresztény – Gável testvérek játszanak. A Bakáts téri utolsó programpont a mécsesgyújtásos közös éneklés, imádkozás a templomban a plébániai ifjúság vezetésével. A koncert közönségének csak kis hányada tér be, a többiek meg legalább a templom közeléig eljutottak.