Vírusként mérgez Slota stílusa

Az utóbbi egy esztendőben a korábban elhalványulni látszó magyarellenesség ismét a szlovák politika középpontjába került. Egymást érik a felvidéki magyar közösség megfélemlítését, háttérbe szorítását, diszkriminációját célzó lépések. Robert Fico miniszterelnök olykor koalíciós társának, Vladimír Meciar volt kormányfőnek a „fénykorát” idézi, a magyargyűlölő Ján Slota pedig erősebb, mint valaha. A szlovák nacionalizmus mozgatórúgóiról, az unió tehetetlenségéről, a magyar válaszok hatékonyságáról kérdeztük Csáky Pált, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét.

Olyan típusú szélsőséges magyarellenesség, amilyen jelenleg Szlovákiában kormányzati szinten tapasztalható, ma már Romániában és Szerbiában is elképzelhetetlen. Mi a valós motivációja ennek a Vladimír Meciart idéző hullámnak?
– Az ok egyértelműen a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kormányzati szerepvállalása. Ráadásul egy év hatalomgyakorlás után a Ján Slota fémjelezte SNS kitört a karanténból, a miniszterelnök pedig nem tudja ezt a jelenséget kezelni. Sorozatban érkeznek azok a nemzeti párti javaslatok, amelyeket mi csak provokációként tudunk felfogni. Ilyen például az a tervezet, amely már a szlovák parlament asztalán van. Ezzel megerősítenék a benesi dekrétumok érvényességét, annak jogi és egyéb következményeit. De ilyen provokatív jellegű az a javaslat is, amelyet a szintén SNS által delegált oktatási miniszter vetett fel a révkomáromi Selye-egyetemmel kapcsolatban, miszerint a magyar felsőoktatási intézményt vissza kellene minősíteni, azaz meg kellene vonni egyetemi státusát. Ilyen a Malina Hedvig ellen elkövetett támadás kivizsgálásának elmaradása és az ügy máig tartó elkenése. Ebbe a sorba illik a Szlovák Nemzeti Párt tervezete, amely több magyarlakta község kétnyelvű helységnévtábláját szeretné eltüntetni. Aztán ott van az a törvénytervezet – amelyet ugyan átmenetileg visszavontak, de megígérték, hogy a következő parlamenti ülésen újból beterjesztik –, amellyel Párkányból elvinnék a körzeti hivatalt, lefokozva azt a települést, ahol csak magyarok vagy elsősorban magyarok élnek. És a sort folytathatnám például a közbeszéd stílusának eldurvulásával. Úgy tűnik, Ján Slota minősíthetetlen stílusa vírus formájában mérgezi meg koalíciós partnereit, hiszen durvul Vladimír Meciar és Robert Fico miniszterelnök megnyilvánulásainak hangneme is.
– Maradtak szövetségesei a Magyar Koalíció Pártjának a pozsonyi parlamentben?
– Ha kizárólag azokat a témákat idézném fel, amelyek csak minket, magyarokat érintenek, akkor bizony kételyeim lennének ebben. Ugyanis Szlovákiában egy félreértelmezett nemzeti önmeghatározás érvényesül. A szlovák politikának nincsenek történelmi, államvezetési tapasztalatai. Talán túl könnyen kaptak meg mindent a történelemben, s így nem tudják az áldozatok fontosságát, súlyát felmérni. Mindezekből adódóan egy furcsa nemzetértelmezés csapódott le náluk, aminek alaptézise az, hogy másokkal – így a magyarokkal és a csehekkel – szemben definiálják magukat. Holott a modern nemzetértelmezés kihívás mindenki számára. Nekünk, magyaroknak is meg kell fogalmaznunk azt, miről is szóljon a magyarság a XXI. században. Erről szól a nemzetpolitikai stratégia. A szlovák ellenzéki kollégák is félnek a magyartémától. Az általános kérdésekben, szociális, gazdasági, pénzügyi, igazságügyi témákban együtt tud működni az ellenzék, tehát a volt kormánykoalíció három pártja. A magyar témánál finoman fogalmazva is visszafogottak szlovák kollégáink.
– Szlovákia EU-csatlakozásakor volt egyfajta optimista várakozás. Ami viszont a magyarkérdést illeti, a helyzet rosszabb, mint valaha.
– Nagy tapasztalat az, hogy egy európai uniós országban is létezhetnek elfogadhatatlan politikusok, létezik primitívség. A csatlakozás önmagában nem old meg minden problémát. Aki 2007-ben az unióban úgy gondolkozik, mint az 1993-as Szlovákia vezetése, az átaludta a kort. Mintha egy paradox, furcsa időutazáson vennénk részt, amelyen tíz-tizenkét évet menetelnénk visszafelé. Mindezek mellett az európai uniós tagság sok pozitívumot is hozott, például azt, hogy az EU-tagállamok, Brüsszel és Strasbourg legitim módon figyel oda mindarra, ami Szlovákiában történik. Remélem, átmeneti állapotról, gyermekbetegségről van csupán szó. Ez az állapot persze összefügg azzal a politikai konstellációval, amelyben az MKP nem került kormánypozícióba. Ez utóbbi egyébként a kisebbik gond az MKP számára, a nagyobbik az, hogy ha mi kimaradunk a kormányzatból, akkor az ultranacionalista szlovák pártnak nő meg látványosan az ereje.
– De mit tud tenni ez ellen az Európai Unió? Hiszen Fico rendkívül népszerű odahaza, s könnyen lehet, hogy megnyeri a következő választást is.
– A miniszterelnök bizonyos szociális rétegek körében népszerű. Azokéban, amelyeket meg tudott venni mindenféle apró szociális ajándékokkal, így például a karácsonyi tizenharmadik havi nyugdíjjal vagy a vizit-, illetve a kórházdíj eltörlésével. Fico még semmit nem tett le az asztalra, az ország egyetlen fontos problémáját sem oldotta meg. Szlovákia azért sikeres ország gazdasági szempontból, mert a második Dzurinda-kormány kemény lépéseket valósított meg, egy olyan rendszert sikerült életbe léptetnie, amelyik önjáró 2009-ig. Ez a recept tudja produkálni az öt százalék fölötti növekedést, ami a külföldi beruházásokkal, illetve azok járulékos hatásaival függ össze. 2009 után azonban jönnek a gondok. Megemelkedik a minimálbér, illetve az átlagbér Szlovákiában, sok multinacionális cég el fog menni. Ki kell találni, miről szól majd Szlovákia 2010 után. Mi azt szeretnénk, ha ezt közösen tudnánk kitalálni ebben a régióban, együttműködve Magyarországgal, Csehországgal, Lengyelországgal.
– A magyarellenes hullám kellős közepén nem túl naiv próbálkozás az, hogy a magyar parlament öt pártja közös állásfoglalásban támogatja az MKP – Pozsonyban látványosan elvetélt – megbékélési nyilatkozatát? Ön szerint nem mosolyognak ezeken a lépéseken Szlovákiában?
– Nem hiszem, hogy ezen bárki mosolyogna. A dokumentum szerint a magyar fél kész a tárgyalásra, ugyanakkor őszinteséget, tiszta szándékot vár a másik oldaltól, és egyértelmű, hogy a másik oldalon nincs erre akarat. Ez a mostani dokumentum üzenet a demokratikus Európának is: a magyarok békülni, együttműködni akarnak, s nem a hatvan éve elavult kollektív bűnösség elvének felmelegítésén munkálkodnak. A szlovák politika most tükörbe nézhet.