Zene volt Vlagyimir Putyin fülének francia kollégája kijelentése, miszerint Párizs „az Egyesült Államok barátja, ám nem vazallusa”. A többközpontú világrend mellett kiálló Nicolas Sarkozy azzal is megnyugtatta vendéglátóját, hogy arról beszélt, „nincsenek több, illetve kevesebb joggal rendelkező országok”, s „Európának, valamint Oroszországnak együtt kell működnie”. A francia elnök az űrkutatás területét vagy a kölcsönös tőkeexport lehetőségét említve kiemelten szorgalmazta a gazdasági együttműködést, aláhúzva, hogy országa Moszkva kiemelt partnere kíván lenni. Megjegyezte, hogy az orosz tőke, benne a Gazprom számára a francia piacon „nem létezik tabu, s limiteket sem állítanak fel”. Mindezeket értékelve orosz elemzők megállapítják, hogy Párizs az orosz piacokon érezhetően nem akar lemaradni Németországtól, s e tekintetben nem várható lényeges változás az eddigi francia politikában. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt – teszik hozzá Koszovó vagy Irán példáját említve –, hogy a két ország minden külpolitikai kérdésben egy állásponton lenne. A Nyezaviszimaja Gazeta mindezt alátámasztandó arra hívta fel a figyelmet, hogy a sajtóértekezleten Sarkozy nagyon igyekezett demonstrálni a Franciaország és Oroszország, valamint a két elnök közötti megbonthatatlan barátságot, s folyamatosan tegezte Putyint. A Vedomosztyi mindezt azzal egészíti ki, hogy a Nyugat és Oroszország közötti közvetítő szerepére hagyományosan pályázó Franciaország új elnöke megtörte ugyan a bizalmatlanságnak a francia elnökválasztási kampány során felhízott jegét, ám a Putyin és Chirac közötti bizalmas kapcsolathoz hasonló viszony a jelek szerint nem alakult ki. A lap kommentátora megjegyezte azt is, a francia elnök pragmatizmusa jól jön majd Moszkvának, amikor Párizs 2008 második felében átveszi az EU soros elnökségét, annál is inkább, mert addig aligha várható bármiféle áttörés Oroszország és az EU kapcsolataiban.
Soros emberei segítették Trump befeketítését
