Akár büszkék is lehetnének a magyar–horvát határfolyó mentén élők: hamarosan a Dráva vize is palackokba kerül, és igazolódik az a sokat hangoztatott állítás, hogy az öt országon átcsorgó Drávát sikerült megőrizni a kontinens egyik legtisztább folyójának. Sőt a dél-somogyi falu, Vízvár munkanélküliségtől megkeseredett lakói is örülhetnének, hiszen a falu határába tervezett palackozóüzemnek dolgozókra van szüksége.
A másfél milliárdos beruházást azonban a Dráva Szövetség ellenzi. A környezetvédő szervezet ugyanis attól tart, hogy a palackozóüzemmel Vízvár a jövőjét is eladja. – Ki tudja, mikor apad el a kiemelt minősítésű vízbázis, és lesz-e majd pénze a falu önkormányzatának ivóvizet venni? – válaszolt kérdéssel munkatársunk megkeresésére a szövetség elnöke.
Toldi Miklós lapunknak egyebek közt azzal érvel, hogy miközben a világ nagyobbik része vízhiánytól szenved, meg kell gondolni a kétségtelen értéknek számító ivóvízbázisok kiárusítását. – Volt már hazai példa is arra, hogy a palackozói mohóság következményeként kiváló vizű kutak vízhozama csökkent vagy elapadt – figyelmeztetett az elnök.
A zöldek érvelésére reagálva a beruházó cég illetékese úgy vélekedett: „felelőtlenség vízhiánnyal riogatni az embereket, ha csúcsra járatott üzemmel palackoznánk, akkor se kellene számolni a vízvári bázis kiapadásával. Nem áll szándékunkban kizsákmányolni a kutat.”
Mivel a Vízvárra tervezett palackozóüzemnek az első időszakban csaknem ötven dolgozóra lesz szüksége, a helyi önkormányzat igent mond az üzemre.
A tervek szerint e hét végén a falugyűlést tartanak a vízpalackozó üzem ügyében. A rendezvényen meg szeretnék kérdezni Vízvár lakóit: – Ha helyi népszavazást írnának ki, „kenyérre vagy vízre voksolnának”?
Karácsonyék követik Brüsszelt: nekik az is jó, ha migránsok költöznek a bérlakásokba