Naszvadi Balázs dombóvári Fidesz–KDNP-s képviselő két olyan esetre hívta fel az Állami Számvevőszék (ÁSZ) figyelmét, amely azt támasztja alá, hogy egyes dél-dunántúli cégek közpénzekkel igazoltak le önerőt uniós pályázatoknál. A gyakorlatról a közelmúltban már hírt adtunk, az ellenzéki városatya már akkor is megdöbbentő öszszefüggésekre hívta fel a figyelmet. – Az ügyletben részt vevő társaságok hazai és uniós pályázatokon önerő felmutatására használták ezeket a pénzeket, mivel nem rendelkeztek a szükséges összegekkel.
– Terület- és vidékfejlesztési szakirányon gazdasági agrármérnökként végeztem az egyetemen, és tudom, hogy ez nem törvényes, ez a gyakorlat sok jogszabályt – köztük a versenytörvényt, a pályázati rendszerek feltételrendszerét – sért. Nem is indulhat olyan cég egy pályázaton, amely a kívánt önrésszel valójában nem rendelkezik – szögezte le korábban Naszvadi Balázs.
A dombóvári ellenzéki képviselő ezúttal Lóránt Zoltánnak, az Állami Számvevőszék főigazgatójának az ÁSZ internetes fórumában „tett bejelentést” két üggyel kapcsolatban. – A Szabó Loránd által vezetett dombóvári önkormányzat 2003. május 27-én 140 millió forintot utalt át a Gunaras Gyógyfürdő és Idegenforgalmi Zrt. részére egy 2003. évi, a Széchenyi turizmusfejlesztési program részeként kiírt pályázathoz, azzal a céllal, hogy a pályázó az indulás egyik feltételét – a szükséges saját erőt – igazolni tudja. Az átutalásra a képviselő-testület nem hatalmazta fel a polgármestert, ilyen önkormányzati határozat nem született – írta Naszvadi Balázs, aki hozzátette: az összeget a cég ugyanezen a napon vissza is utalta az önkormányzat részére.
A fideszes képviselő ugyanebben a levélben említést tett egy másik hasonló tranzakcióról is. Bejelentése szerint a dombóvári önkormányzat 2004. augusztus 26-án 26 millió forintot utalt át a Kapos Innovációs Transzfer Központ Kht. (Kapos I. T. K. Kht.) részére egy 2004. évi, az első Nemzeti fejlesztési terv részeként megjelent uniós pályázathoz, szintén azzal a céllal, hogy a társaság a pályázaton való indulás egyik feltételét – a szükséges saját erőt – igazolni tudja. Szerinte az átutalásra a képviselő-testület ezúttal sem hatalmazta fel a polgármestert, ilyen önkormányzati határozat sem született. Ebben az esetben az összeget a szervezet 2004. augusztus 30-án utalta vissza az önkormányzatnak.
Közpénzzel segít a város
Dombóvár polgármestere egyébként éppen az említett testületi ülésen a következőképpen reagált a gyakorlatra: „Nem az a kérdés, hogy törvényes-e vagy nem, erre a törvény szabályozást nem tartalmaz – ezt már korábban is, régen, évekkel ezelőtt jogászokkal megnézettük –, véleményünk szerint ez egy olyan jogi kiskapu, aminek a lehetőségével élni lehet. A pályázat benyújtásakor – kivéve a bérlakásprogramot, (…) ahol el kellett különíteni (az önerőt – a szerk.), fel kell mutatni (az önerőt – a szerk.). Viszont jogi aktus a pályázat benyújtója és a pályázat kiírója között a pályázat benyújtásakor még nem keletkezik. Jogi aktus akkor keletkezik, ha (…) megtörténik a szerződéskötés, addig nyilatkozat megtételéről van szó. (…) Ebből a szempontból, a város ügyeit előtérbe helyezve, semmi kivetnivaló nem volt abban, hogy egy céget és két közhasznú szervezetet ilyen formában a város segítette.”
Szabó Loránd lapunknak elküldött reagálásában kijelentette, hamisak azok a „sugallatok”, hogy „baráti cégek” anyagi támogatást kaptak. – 2005-ben, egy interpellációt követően tájékoztattam a képviselő-testületet, hogy 2003-ban és 2004-ben egy-egy alkalommal egy 97 százalékos önkormányzati tulajdonú cég és egy részben saját tulajdonú kiemelten közhasznú szervezet milyen segítséget kapott, hogy pályázni tudjon. E pályázatok eredményeként jelentősen nőtt a város vagyona, valamint több száz hátrányos helyzetű ember képzése és foglalkoztatása valósult meg. A város minden pályázati közreműködése testületi jóváhagyással, jogszerűen történt – jegyezte meg Szabó Loránd.
Naszvadi Balázs egyébként más érdekességre is felhívta a figyelmet. Elmondta, régiós szinten is igaz, hogy bizonyos cégek a dombóvári kistérséghez hasonlóan a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácson keresztül megdöbbentő összegekhez jutnak. Hangsúlyozta, hogy ezek a társaságok ráadásul győztes pályázóként évről évre megjelennek a listákon. – A cégek nagy összegű projektekhez kötődő pályázatokat hívnak le, míg valójában az uniós célkitűzések – hátrányos térségek felzárkóztatása, munkahelyteremtés, gazdaságfejlesztés – érdemben nem látszanak – vélekedett.
A gyakorlatra más is felfigyelt. Még 2006-ban valaki egy névtelen levelet juttatott el Páva Zoltánhoz, Komló MSZP-s polgármesteréhez, aki azt odaadta Kékes Ferencnek, a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács akkori elnökének, ő pedig a Miszler Miklós vezette Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.-hoz továbbította a dokumentumot. Páva Zoltán a levél keletkezésének körülményéről nem tud. – Ismerhetett a levél szerzője, mert az otthoni postaládámba dobta be az anyagot – mondta.
Az ügynökség felügyelőbizottsága a 2006. július 12-i ülésén tárgyalta is a levél tartalmát. Právics József, a felügyelőbizottság elnöke, aki egyben az MSZP Tolna megyei elnöke, így fogalmazott a levéllel kapcsolatban: „A névtelen bejelentés szerint a Dombóvár–Bonyhád-tengely számos pályázatot nyert, és kvázi a Hozam (Hozam 2001 Kft.) és a Kapos I. T. K. (Kapos I. T. K. Kht.) irányítja az ügynökséget. Az ügynökség által összeállított anyag tartalmazza az ügynökség és a Hozam Kft. és a Kapos I. T. K. közti pénzügyi kapcsolatot. Ezek a szerződések 2003-tól datálódnak és összességében nem nevezhető jelentős összegnek.” Právics emellett kifejtette, jól ismeri a Hozam 2001 Kft.-t, és szerinte a régióban sok pályázatot írnak, nagyon magas színvonalon végzik a tevékenységüket. Hozzátette: Szabó Loránddal közösen sok és eredményes pályázatot készítettek a térségben.
Illetéktelen kezek
Akad olyan csoport, amely a saját példáján keresztül tapasztalhatta meg, hogyan működik a pályáztatás rendszere a régióban. Ahogy egyik képviselőjük, Faragó Antal fogalmazott, „hogyan került illetéktelen kezekbe egy közérdeket szolgáló, több tíz millió forint értékű projekt”. Az általuk kidolgozott, 2001-től jogvédett koncepció lényege egy széles körű közoktatási szolgálat lett volna, melyben a gyártói köröket kutatás-fejlesztéssel szolgálták volna ki egy központi céges formából. Ez a rendszer ellátta volna korszerű és természetbarát eszközökkel a régió óvodáit, iskoláit. Az ötletgazdák már a szerződés megkötése előtt évek óta dolgoztak a projekten, az oktatási tárca partner is lett volna a koncepció megvalósításában, de olyan léptékű forrást, amivel ezt országosan is meg lehetett volna valósítani, nem tudtak biztosítani. – Végül munkakapcsolatok révén a dombóvári polgármesterhez került az ügy. Átgondolva, hogy először valósuljon meg a koncepció a Dél-Dunántúlon, aztán, ha működik, akkor a projektet országosan is beindíthatjuk – emlékezett vissza a kezdetekre Faragó Antal. Így került a tervük Szabó Lorándhoz, aki a koncepciójukkal azonnal Hőnyi Pálhoz, a Kapos I. T. K. Kht. ügyvezetőjéhez küldte őket. Az ügy érdekessége, hogy Szabó Loránd 2002. február 26. és 2004. február 4. között a szóban forgó kht. tagja volt, így akkor is, amikor a koncepció ötletgazdái megkeresték projekttervezetükkel a dombóvári önkormányzatot. Faragó Antal megjegyezte, ezt követően a budapesti szerzői körük 2003 elején közös hasznosításra ajánlotta a nemzeti játék- és taneszközfejlesztő koncepcióját. – A tárgyalásaink jellemzően a Kapos I. T. K. Kht. képviselőjével, Hőnyi Pállal folytak, aki egy idő után azonban már a Hozam 2001 Kft. tulajdonos-vezetőjeként is „menedzselte” szerzői körünket, illetve ügyünket. A tárgyalások eredményre vezettek, s 2003 őszén alapító jellegű projektszerződést kötöttünk a Hozam 2001 Kft.-vel, ugyanakkor már egy másik szerződés részeként további tagokat is beszerveztünk – főleg gyártókat –, mert bizonyos pályázatok több szereplőt is előírtak – árulta el Faragó Antal. A Hozam 2001 Kft.-vel kötött indító szerződésben védett stratégiaként hatvanmillió forintban határozták meg a projekt alapértékét.
Az ötlet gazdái ekkor azt hitték, ügyük végre sínre került, ám ezt követően sokáig nem kaptak tájékoztatást az együttműködés alakulásáról. – Több mint egy év telt el úgy, hogy ködös információkat kaptunk arról, hol tart a projekt, míg végül 2004 végén megdöbbenten találtuk meg szerződött ügyünket ismeretlen paraméterekkel egy dél-dunántúli nyertes pályázati listán – közölte Faragó Antal. Elmondása szerint a pályázatot a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács hirdette meg, a győztes pályázó pedig a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kht. volt. A pályázat tárgya „játék és taneszköz klaszter a Dél-Dunántúlon” volt, ami jellemzően szó szerint megegyezik a szerződésük tárgyával. A kht. egyébként Tamási helyszínre 14,4 millió forintot nyert a pályázaton. Faragó Antal megdöbbenve látta, hogy Kaposszekcsőre szerződött projektjük miként „valósult meg”. Úgy véli, az adhatta az átjátszás lehetőségét, hogy a Kapos I. T. K. Kht.-ben egyidejű érdekeltek a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a dombóvári önkormányzat, illetve a város polgármestere és maga Hőnyi Pál is. – Erről azt kell tudni, hogy amíg nem volt szerződésünk, addig Hőnyi a Kapos I. T. K. Kht. nevében tárgyalt velünk, de magát a megállapodást a Hozam 2001 Kft. tulajdonosaként írta alá. A kamara egyébként – a tárgyalások birtokában – 2003. májusban adta be a később győztes pályázatot, így minimum aggályos ezen információ elhallgatása, amikor nem sokkal később, októberben aláírták velünk a szerződést – vélte Faragó Antal. Az ügy sajátosságának tartja: bár a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara pályázata szinte mindenben megegyezett az ő projektjükkel, azt is letagadták, hogy ugyanarról a dologról lenne szó, a későbbi bírósági eljárás során pedig azt vallották, még nem is hallottak az ötletgazdákról.
Bíróságon az ötletgazdák ügye
Ez csak azért érdekes, mert Faragó elmondása szerint korábban olyan tájékoztató levelet is kaptak a Kapos I. T. K. Kht.-tól, hogy a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát bevonták a közös együttműködésbe támogatóként, holott a társaságnak nem is volt jogviszonya velük. Beszámolt arról is, Hőnyi korábban utalt arra, hogy a közös projekt miatt elszámolási kötelezettsége van a Kapos I. T. K. tulajdonosai felé. Hozzátette: később kiderült, hogy Hőnyi Pál szerződéses partnere volt a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara pályázatának. Sőt, más illetéktelen szereplők is feltűntek körülötte, pedig a jogosultakkal való szerződési kötelmei erre nem adtak lehetőséget. Faragó Antal hangsúlyozta, a vagyoni értékű szerzői jogok, a szándékos szerződésszegés, a meghiúsított munkafolyamatok kárainak sora merült fel az ő oldalukon. Az ügyet 2005-től kísérő büntető- és polgári jogi eljárások azonban meglehetősen egyoldalú képet mutattak. Úgy látszott, a hatóságok mindent megtesznek az igazság kiderítése ellen, emiatt a jogviszonyok rendezésére nem volt mód – szögezte le Faragó Antal, aki a történteket úgy összegezte: kirekesztették őket saját ügyükből, és ahhoz azóta hozzá sem férnek. Szerinte több száz millió forint értékű termelés hiúsult meg néhány befolyásos szereplő kicsinyes érdekei miatt.
Hőnyi Pál lapunknak elmondta, az ügyben már egy jogerős bírósági ítélet marasztalta el Faragó Antalt abban a tekintetben, hogy ő nem teljesítette a velük szemben fennálló szerződési kötelezettségét. – Nem akarok ezzel az üggyel foglalkozni, a bíróság ezt már minden oldalról megvizsgálta. Faragó Antal, amilyen fórum csak létezett, feljelentett minket ezzel kapcsolatban. Álltunk elébe. A bíróság megállapította, hogy amit Faragó Antal állít, az egyszerűen nem igaz – jegyezte meg Hőnyi Pál.
origo.hu
Lecsúszott a kifutóról egy repülőgép Ferihegyen
