Szilárdi Bélát 1985-ben választotta tagjai sorába a bajor művészeti szövetség. Ez a komoly eredmény volt az első s egyben sokáig az utolsó mérhető teljesítményadat róla. Amikor 1971-ben áttelepült az NSZK-ba, alkotói gyakorlatában a festészet még egyáltalán nem volt elsődleges. Ekkoriban zenész-előadóművészként működött, itthon elkezdett fotós tevékenységét folytatta, és aligha gondolt az utóbbi években érdeklődése egyik középpontjává váló drámaírásra.
A sokoldalú kreativitás magja szinte észrevétlenül, rövid időn belül lett Szilárdinál a festészet, amely jóformán egy bő évtized alatt tette őt sokat kiállító, keresett, elismert képzőművésszé Németországban.
Mostani kiállítása a Szombathelyi Képtárban neoavantgárd kísérletezésről ad számot. Harsány, nagy felületű, csorgatott festékű, a formák önkéntelen geometriáját hangsúlyozó munkák váltak a festő legjellegzetesebb darabjaivá. Félúton a figurativitás és az absztrakt között.
Székfoglaló című, kanonikus szempontból a provokativitással jelképes elnevezésű kiállítása október 21-ig látható Szombathelyen.
Drasztikus lépésre készül a német autóipari nagyágyú, Magyarország jól járhat vele
