A halhatatlan Mátyás király évszázadai

Magyar királyaink közül Mátyás király volt és maradt a legnépszerűbb a népi és az írott költészeti-irodalmi hagyományban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rá való emlékezésnek ne lennének ellentmondásos elemei. Hiszen az is igaz, hogy Mátyás királlyal uralkodásának utolsó éveiben az előkelőktől az egyszerű népig szinte mindenki szembefordult. Utóbbiak azt panaszolták, hogy évente négyszer hajtat be tőlük adókat hadi célokra. Csupán néhány évtizednek kellett eltelnie, és az emberek már azt kezdték mondogatni: Meghalt Mátyás király, oda az igazság. A káoszba, pusztulásba hulló egykor fényes magyar királyság romjain pedig már inkább visszahívták volna Mátyást akkor is, ha adószedői évente hétszer járják körbe az országot.
Kriza Ildikó néprajzkutató A Mátyás-hagyomány évszázadai című kötetében azt veszi sorra, milyen mondákban, legendákban, versekben, prózai művekben vagy akár balladákban hogyan élt és formálódott a király halála utáni évszázadoktól egészen a múlt századig mítosza. A szerző megemlíti, hogy a történeti kutatások nem igazolják vissza a nép által mesélt történetekben azt a gyakori elemet, hogy Mátyás valaha is álruhába bújt volna, alakja mégis úgy élt több nép legendáiban, mint aki mindig ott van, ahol a hatalmaskodó gazdag a szegényeket sanyargatja, s mindig kész arra, hogy az előbbieket megleckéztesse. A délvidéki mondákban, legendákban a törökverő hős király alakja is él. A magyar hagyományban Kriza szerint azért hiányoznak róla a hősmondák, mivel épp halála után jöttek divatba az inkább könnyed, humoros reneszánsz történetek.
A ruszinok arról is megemlékeznek, hogy Mátyás egy gonosz női démontól szabadította meg népüket, és utána számukra megszűnt a jobbágyi függés. Több nép legendáiban az is szerepel, hogy Mátyás egyszerű szántóvető lett volna, vagy mindenképpen olyasvalaki, akit a királyválasztó előkelőségek nem szántak trónra, a feldobott korona mégis mindháromszor az ő fejére esett, máskor két angyal tartotta feje fölé a koronát, így jelképezve az isteni akaratot. Az évszázadok alatt Mátyás az igazságos, szolidáris, bölcs, a nagy többség által vágyott szakrális uralkodó archetípusa lett a nép lelkében.
Több szlovén és egy Magyarországon gyűjtött legenda szerint Mátyás nem is halt meg, egy hegy gyomrában, egy barlangban alszik vagy száz vitézével. Rájuk talált már azóta egy kovácsmester és aztán egy legényke, aki eltévedt az erdőben, de felébreszteni senki nem tudta. A szlovénok szerint a király, aki utolsó csatájában Istennel kelt birokra, akkor ébredhet fel, ha szakálla hétszer körbefonja az asztalt, amelyen a feje nyugszik. Más változat szerint aludnia kell, míg csak hangyák mászkálnak a hegytetőn. Akad olyan is, aki úgy tudja, a fekete sereg hét király találkozásakor újraéled, a héttetejű fenyőfa mellett a királyok megegyeznek, és véget ér a háború.
(Kriza Ildikó – A Mátyás-hagyomány évszázadai. Akadémiai Kiadó, 2007, 2835 Ft.)