Alighogy véget értek a vasárnapi spanyol általános választások, a Diario Vasco című baszk nacionalista újságban hétfőn cikk jelent meg egy igen szövevényes nemzetközi kaland folytatásáról. Simon Mann zsoldoskatona, a brit hadsereg most 55 éves volt tisztje nyilatkozott egy brit riporternek a közép-afrikai ország, Egyenlítői-Guinea fővárosának börtönében. A beszélgetés közlése kínos helyzetbe hozhatja Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Spanyolország kormányát is, mivel Teodoro Obiang, a közép-afrikai Egyenlítői-Guineát 1979 óta irányító diktátor szerint 2004. március 7-én – néhány nappal a 11-én bekövetkezett madridi merényletek és egy héttel a 14-i általános választások előtt – a három ország belekeveredett a megbuktatására szőtt nemzetközi összeesküvésbe.
Négy évvel ezelőtt a nemzetközi lapok többször is foglalkoztak a témával, hiszen a brit hadsereg Dél-Afrikában élő leszerelt tisztje, Simon Mann – pályafutása során bekerült még a titkos különleges brit kommandós alakulatba, a légideszantos SAS-be is – nem akárkinek a közelében lakott. Fokvárosi háza a Vaslady, Margaret Thatcher volt konzervatív kormányfő egyetlen fia, Mark Tha-
tcher szomszédságában állt. Őt 2004 késő nyarán tartóztatták le, mivel a dél-afrikai hatóságok szerint ő is belekeveredett a meghiúsított puccsba. Négy éve a fiát féltő politikus édesanya még megmozgatta kapcsolatait, és sikerült is közbelépnie fia érdekében. Nem mellékes tény viszont, hogy a most már 82 éves Vaslady a múlt héten került kórházba, és eltanácsolták a nyilvános szereplésektől, így fia kikerülhet a védőernyő alól.
Nem kis horderejű ügyről lehet szó, ha a londoni legfelsőbb bíróság dönti el, hogy a Channel 4 sugározhatja-e egyáltalán a Mannel készített beszélgetést. Már az interjú létrejötte is üzenet, hiszen közönséges földi halandó nem teheti be a lábát a világtól szinte hermetikusan elzárt országba. A baszk lap is azt sejteti, Obiangnak sikerült meggyőznie Mannt, hogy elárulja, ki állhat az akció mögött.
A fáma szerint 2004 február elején két spanyol hadihajó Egyenlítői-Guineába tervezett „udvariassági látogatása” vezette fel a puccsot, ám félúton kénytelenek voltak visszafordulni, mert a spanyol sajtó tudomására jutott a terv. Második nekifutásra 2004. március 7-én Mann és mintegy hetven embere Dél-Afrikából indult el, de Hararéban, a zimbabwei főváros repülőterén fogságba került, mert a helyi titkosszolgálatok értesülést kaptak dél-afrikai kollégáiktól, hogy Mannék állítólag Egyenlítői-Guineába készülnek. A kiszolgált katona azonban mindig is azt vallotta, hogy csapatával a Kongói Demokratikus Köztársaság egyik gyémántbányájába készült biztonsági őrnek.
Érdemes kicsit körüljárni, miért is lett egyszeriben ilyen fontos Egyenlítői-Guinea Washington, London és Madrid számára. A jelenleg egymillió lakosú volt portugál, majd brit és spanyol gyarmat 1968-ban nyerte el függetlenségét, s a kilencvenes évek elejéig a többi afrikai diktatúrához hasonló életet élt. Obiang a franciákkal és Marokkóval is barátkozni kezdett, hogy ellensúlyozza a spanyol gazdasági függőséget, és hol valós, hol vélt összeesküvésekre hivatkozva szabadult meg számos ellenlábasától. 1991-ben azonban nagyot fordult a kicsiny ország sorsa: az egyik amerikai olajtársaság olyan sok olajat talált, hogy ma már Angola és Nigéria mögött a földrész harmadik legnagyobb olajkitermelőjének számít Kuvaithoz hasonló, napi 300 ezer hordós kitermelésével. Franciaország érdeklődését különösen azért keltette fel a hír, mert a szomszédos és francia érdekeltségekkel is rendelkező Gabon területén éppen akkortájt kezdtek kimerülni az olajkészletek.
Egy spanyol elemző azt írta, hogy a legtöbb olajat kitermelő terület hovatartozása több mint vitatott: az erről szóló iratokat pedig a spanyol külügyminisztériumban őrzik. Néhány éve rövid időre még el is foglalták az inkább Gabon, mint az Egyenlítői-Guinea határán fekvő Mbané-szigetet. Az Egyesült Államok szemében az iraki háború óta nőtt meg az ország jelentősége: közel van, olcsó a szállítás, a terület biztonságos, és a vallási ellentét sem akadályozza a kapcsolatokat. Biztos, ami biztos: egy olajcég – az amerikai Amarada Hess – már átvette az alsófokú oktatás támogatását a spanyol apácáktól. A kis ország diktátora pedig jelentősége teljes tudatában keresi a nagyobb mozgásteret a szuperhatalom nyomását enyhítendő: februárban Argentínában járt, Brazíliában fogadta Luiz Inácio Lula da Silva, innen pedig hova máshova, Havannába utazott. Biztosra vehetjük, hogy hamarosan ismét hallunk Egyenlítői-Guineáról és Teodoro Obiangról.
origo.hu
Vidnyánszky Attila nyílt levele Dúró Dórának
