Sajnos nincs abban semmi meglepő, hogy elszakadt a cérna a volt kolléganő családjánál. Annyira elkeserítő, kilátástalan itt a helyzet, annyira irritál mindenkit, hogy aki dolgozni, boldogulni akar, az nem jut ötről a hatra, megfojtják számlákkal, adókkal, aki meg csak a gyerekszülésből él, az meg köszöni szépen, jól van, hogy indulatkitörésre szinte bárkinél lehet számítani – mondja Nagy Tibor, a fojtogatás áldozata. – Azt is megértem, hogy a nyugdíjazás miatt megváltozott életkörülmények és a család gazdasági helyzetének egyéb okokból is következő romlása is okozhat feszültségeket, ám a harag ilyen mértékű szabadon engedése mégis elkeserítő számomra.
– Hiszen, amikor a kolléganő magától ment nyugdíjba, nem eredtünk a nyomába annak a szóbeszédnek, ami őt is felelőssé tette az elődöm polgármestersége alatt felgyülemlett közüzemiszámla-tartozásokért, fojtogató hitelekért, hanem azon voltunk, hogy a pénzügyi egyensúlyt megteremtsük – osztja meg gondolatait velünk a polgármester.
Az előd, vagyis Juhász Imre két cikluson átívelő regnálásáról megoszlanak a vélemények a településen: van olyan, aki visszasírja, mások örülnek, hogy megszabadultak tőle. Annyiban viszont megegyeznek a különböző emberek szájából elhangzó információk, hogy a faluvezető sokat nézett a pohár fenekére, és abban is, hogy helyette leginkább két kardos menyecske – köztük a polgármestert fojtogató juhászgazda Gabriella nevű felesége – „vitték a boltot” az önkormányzatnál, a maguk hasznára fordítva a kitűnő kapcsolatokkal rendelkező, ámde akaratgyenge polgármester szocialista összeköttetéseit. Nagy Tibor elődje ugyanis másod-unokatestvére a Tiszavasváriból származó Juhász Ferenc korábbi honvédelmi miniszternek, jelenlegi MSZP-elnökhelyettesnek. Aztán még az is kiderült, hogy a gazdasági ügyekkel foglalkozó Gabriella tündöklése nem Juhász polgármester idejében kezdődött: már a kilencvenes évek elején bizalmi embernek számított, hiszen gyakorlatilag egy személyben ő volt a helyi földkiadó bizottság háttérszervezete, miközben maga a bizottság édesapja – az akkori téesz-főagronómus – vezetése alatt állott.
– Nagyon nagy zűrzavar volt itt a pénzügyek körül az előző polgármester alatt – mondja Batári Zoltán református lelkész, aki szerint ezért nem csoda, hogy a Nagy Tibor vezette testület beiktatása után a falu egy része várta, a másik része meg félte az elkövetkezendőket. – Mindenki arra gondolt, lesz elszámoltatás. Nem lett, sőt még a szennyest sem teregették ki, most mégis azt hallani, hogy valaki az előző polgármester holdudvarából a mostani nyakának esik. Én ezt felháborítónak tartom – mondja, nem titkolva, hogy személy szerint szükségesnek tartotta a polgármesterváltást, és bízik abban, hogy Nagy Tiborék rendbe teszik a falu gazdálkodását.
A parókia közelében dolgozgató Kovács Istvántól azt halljuk, a fojtogatáshoz vezető feszültség legnagyobb oka, hogy az előző polgármester szocialista hátszelű volt, a mostani meg jobboldali. A szocialista kötődésű elit tagjai – köztük az indulatait Nagy Tiboron levezető férfi családja is – nehezen viselik, hogy hatalmuk megcsappant, a sértettségből van aztán a baj. Szeretnénk megkeresni a szóbeszédben érintetteket – hiába. Kiderül, a volt polgármesternek már csak a háza van a faluban, ő maga nemigen lakik ott, Gabriella aszszony és férje emeletes házánál meg hiába csengetünk, és családnevük alapján is hiába érdeklődünk utánuk a Matáv-tudakozónál. Nincs bejelentett vonalas telefonjuk. Visszatérünk a polgármesterhez, akinél már ott van Farkas Ferenc alpolgármester is. Mint oly gyakran, most is a pénztelenség meg a segélyezés a fő téma. – Ötszáznegyvenmillió forintos költségvetésünkből kétszázmilliót tesz ki a szociális juttatás, amiből akkor is előleget követelnek az önkormányzattól, amikor még nincs a számlánkon a kilencven százalékban állami büdzséből érkező pénz – mondja Farkas Ferenc. – Meg kellene végre érteni, hogy nem csak úgy magától keletkezik etnikai feszültség egy közösségben. Hozzájárul ehhez a rossz szociális politika is, ami szembeállítja egymással a munkából élőket meg a segélyre játszókat, akik, hiába is tagadjuk, szinte mindenütt romák – böki ki a véleményét Nagy Tibor. Előhozom a monoki példát, s kiderül, már májusban elkérték az ottani önkormányzat rendelettervezetét, hogy okuljanak belőle. – A két település helyzete azonban nagyon különböző; ott csak harmincmillió forintnyi segélyt kell munkalehetőséggel ellensúlyoznia az önkormányzatnak, itt meg csaknem hétszer annyit – mondják az önkormányzati vezetők az egyébként szerintük is szimpatikus munkához kötött segélyezési rendszer ötlete kapcsán.
A szociológus végzettségű polgármester elmondása szerint sokat gondolkodik azon, mi történik a falujában, a magyar falvakban. – Mindenki ideges és reményvesztett. Óriási várakozás van a levegőben, ugyanakkor senki nem tudja megmondani, mire is vár valójában… Újabb és újabb áremeléseket kell lenyelni, miközben biztos megélhetést jelentő állás nincs, a kisvállalkozások jövedelme drasztikusan esik, a kifizetetlen tartozások meg egyre gyűlnek. Az emberek azt kérdezgetik tőlem, meddig sanyargatnak még bennünket, mit kell tennünk, hogy megértsék: elég? Én meg, nemigen tudok nekik erre mit mondani – fogalmaz keserűen Nagy Tibor.
origo.hu
Így nézi le a nőket és tölti ki a dühét rajtuk Magyar Péter
