A reményvesztett imádó

Százötven évvel ezelőtt, 1858. augusztus 21-én született Rudolf trónörökös, Erzsébet királyné boldogtalan sorsú gyermeke. Gödöllőn ebből az alkalomból emlékkiállítást rendeztek Rudolf – a reményvesztett imádó címmel. A Gödöllői Királyi Kastély tárlata, amely szeptember 28-ig látogatható, a mayerlingi tragédiát háttérbe szorítva, az emberre összpontosítva ad teljes képet Rudolf érzékeny személyiségéről.

Erzsébet, a magyarok királynéja költeményeiben sokszor azonosította magát a Shakespeare Szentivánéji álomjából ismert Titánia alakjával. Egyik versében felsorolta szamárbőrbe bújt hódolóit, Ferenc Józsefet és gróf Andrássy Gyulát. Fia, Rudolf azonban nem szerepel a költeményben, Erzsébet életében mégis talán ő játszotta a legfontosabb szerepet, Sisi ezzel azonban csak fia halálát követően szembesült. A Titánia lovagjai elnevezésű tematikus emléksorozat elsőként Rudolf trónörökös életét járja körbe, a következő két évben pedig a már említett két másik lovagot mutatják be nem a megszokott szemszögből.
Jókai Mór így emlékezett Rudolffal való mély barátságáról a trónörökös tragikus halálát követően: „Én Rudolf trónörököst, mint lángeszű írót, bámultam, mint magaslelkű királyfit, hódolva tiszteltem, mint embert, lelkemből szerettem. De hiszen mindenki szerette őt, ki csak szívének jóságos kisugárzásától átmelegedett.” Ebből is érezhető, hogy Rudolf milyen mélyen érző lelki alkat volt. A késői Habsburg-dinasztia egyik legnagyobb tudományos elméjeként tartják számon, aki ornitológusként több jelentős felfedezést is tett, akinek tudományos eredményeit a világhírű zoológus, Alfred Brehm meg is jelentette köteteiben. A Magyar Tudományos Akadémia, valamint a bécsi császári tudományos akadémia tiszteletbeli tagjává, a budapesti tudományegyetem pedig díszdoktorává is avatta. Magyar elődeink nevéből anagrammát (Fordul) fabrikáltak; úgy vélték, ő az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen olyan tagja, aki elősegíthetné a szükséges változásokat. Bár politikai szerepét tekintve nem nevezhető fajsúlyosnak a monarchia történetében, de grafomán lévén nézeteit álnéven állandóan megjelentette Moritz Szeps liberális lapjában. Mayerling a trónörökös utazásának csupán utolsó állomása volt, a köztudatban azonban mindenki e tragédia fényében ismeri a nevét. Az emlékév jó lehetőség arra, hogy megpillanthassuk a mítosz mögött meglapuló embert.
A Gödöllői Királyi Kastély és a Magyar Nemzeti Múzeum által közösen létrehozott kiállításhoz csaknem húsz hazai és osztrák magán-, illetve állami gyűjtemény kölcsönzött anyagot. A családi festményeken, fotográfiákon és emléktárgyakon kívül több különlegesség is szerepel a tárlaton. Ilyenek a Rudolf gyermekkorában készített rajzok, madártani megfigyeléseit tartalmazó füzetek, anyjához és Jókaihoz írt magyar nyelvű levelei, feleségének, Stefániának a naplóbejegyzései, amelyeket a pannonhalmi apátság őriz, Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című huszonnégy kötetes kiadvány és a bécsi Kunsthistorisches Museum által felajánlott egyiptomi gyűjtemény három thébai lelete, amelyeket még a trónörökös ajándékozott a múzeumnak.
A kiállításhoz magyar és angol nyelvű katalógus is készült, a kastély munkatársainak, illetve a kiállítás kurátorainak tanulmányaival. Az emlékévhez kapcsolódóan szeptember 12-én tudományos konferenciát rendeznek magyar és osztrák történészek, művészettörténészek részvételével a kastélyban. Október 18-án Rudolf emlékére pedig vadászati napot rendeznek a kastély parkjában.