Erdélyi magyar dilemmák

Elfogadta a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt az RMDSZ belső koalícióra vonatkozó ajánlatát az őszi romániai helyhatósági választásokra, ám Markó Béla leszögezte: lezárták a tárgyalásokat az MPP-vel, már csak Tőkéssel és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) hajlandók párbeszédet folytatni.
Mielőtt belemennék az erdélyi helyzet elemzésébe, a jobb megértés érdekében képzeljük el a következőt: Gyurcsány Ferenc öszszehív egy sajtótájékoztatót, ahol remegő hangon kijelenti, a haza nagyon nagy bajban van (ezt nem is olyan nehéz elképzelni, de most nem erről szól ez a cikk), ezért aztán a következő választásokra MSZP–Fidesz-nagykoalíciót ajánl. Ezt viszont ő úgy képzelte el, hogy a fideszes képviselők a szocialisták listáján jutnának be a parlamentbe, és mivel a rendszerváltást követő szabad választásokon eddig háromszor győzött az MSZP, és csak egyszer a Fidesz, ezért a nagykoalícióban három:egy arányban osztanák el a helyeket. Elfogadhatna-e a Fidesz egy ilyen ajánlatot? És ha igen, elmennének-e a választópolgárok a közös listára szavazni?
Pár nappal menjünk vissza az időben. Romániában ősszel parlamenti választások lesznek, és ekkor debütál a megreformált – és egyelőre még meglehetősen átláthatatlan – választási rendszer. Ennek lényege, hogy a listás választásról áttérnek az egyéni választókerületes szavazásra. Egy forduló lesz, és aki a leadott voksokból a legtöbbet kapja, az jut be a parlamentbe. Illetve nem biztos: hiába nyeri meg a választást, ha pártszínekben indult, de az alakulat országos szinten nem éri el az ötszázalékos bejutási küszöböt, akkor hiába a siker. Ettől nagy káosz várható, hiszen előfordulhat olyan helyzet is, hogy egy kerületben a harmadik-negyedik helyen befutott jelölt jut mandátumhoz.
Minden valószínűség szerint a kormányon lévő RMDSZ kérésére belekerült a törvénybe az úgynevezett alternatív parlamenti küszöb fogalma is: az a párt is bejuthat a törvényhozói testületbe, amely nem ért el ugyan öt százalékot, de legalább hat képviselői és három szenátori választókerületben megszerezte az első helyet. A tömbmagyar vidékek ezt a számot hozni tudják, így az RMDSZ elméletileg nyeregben érezheti magát. De csak elméletileg, mert az egyéni választókerületek meghozhatják a függetlenek kedvét is a parlamenti bársonyszékhez: sportolók, Lagzi Lajcsi-szerű manele-énekesek, helyi kiskirályok vehetik el a helyeket a pártoktól, hiszen alig pár ezer támogató aláírást kell összegyűjteniük az induláshoz.
Választási szakértők azt mondják: közvetlen módon a helyek alig tíz százaléka fog eldőlni (!) a voksok alapján, az összes többit a mindenható számítógép osztja ki, beszámítva a töredék szavazatokat is. Így aztán mindenki abban érdekelt, hogy mindenhol legyen jelöltje
– az RMDSZ például ötszáz indulóban gondolkodik, és olyan területeken is indít jelöltet, ahol egyáltalán nem élnek magyarok. Azt szinte lehetetlen megjósolni, hogy ki a biztos befutó. A jogszabály meghagyja a választási koalíció lehetőségét, és ha ez etnikai kisebbségek esetében köttetik, akkor arra is érvényes az alternatív parlamenti küszöb. A paragrafus azonban nem fogalmaz kristálytisztán, ezért – némi rosszindulattal – értelmezhető másként is.
Ilyen előzmények után elérkeztünk az idei tusnádfürdői táborhoz, ahol az MPP vezetősége megkérte Tőkés László EP-képviselőt, hogy a Markó Bélával folytatandó tárgyaláson mondja el a pártelnöknek, hajlandók választási szövetséget kötni az RMDSZ-szel annak érdekében, hogy biztosítva legyen a romániai magyarok parlamenti képviselete. (Az MPP négy prioritást tartott szem előtt: a képviselet biztosítása mellett a magyar szavazók mozgósítását, a szavazatok maximalizálását és a két alakulat önállóságának megtartását.) A bálványosi Markó–Tőkés-találkozón azonban komoly taktikai bakit követett el a püspök, akik csak közvetítésre kértek fel: a tárgyalás megkezdése helyett feltétel nélkül elfogadta Markó ajánlatát, mely választási szövetség helyett belső koalíciót, vagyis RMDSZ-listán való indulást javasolt 85:15 százalékos arányban. A választási koalícióról a tulipános szervezet képviselői azt mondták: nem kockáztatják a magyarság parlamenti képviseletét egy jogértelmezési vita miatt. Az MPP-nek ez nyilván nem tetszett, és arra kérte az RMDSZ-t: van idő, kérjék ki előzetesen a romániai állandó választási hatóság véleményét az alternatív küszöbről. Ezt nem tették meg, inkább lezártnak tekintették a tárgyalásokat a polgári oldallal, viszont folytatni akarják Tőkéssel és az EMNT-vel.
Nagyon úgy tűnik, Markónak kész forgatókönyve van a teljes folyamatra. Úgy akar az öszszefogást szorgalmazó politikus szerepében tetszelegni, hogy lehetetlen helyzetbe hozza ellenfelét, és a neki jobban elfogadható emberekből létrehozza saját szalonellenzékét. A 85:15 százalékos arány három-négy jobboldali képviselőt jelent, és erre minden bizonnyal megvannak a jelöltek, zömében Tőkés László környezetéből. Az egyik Szilágyi Zsolt, Tőkés László kabinetfőnöke (és az EMNT alelnöke), aki már volt RMDSZ-képviselő még a boldog békeidőkben. A másik a temesvári Toró T. Tibor, aki jelenleg éppen RMDSZ-képviselő, de Markó szemében ellenzéki, így – ha egyáltalán felkerül – az RMDSZ listán csak a másik oldal jelöltjeként kaphat helyet. A másik két hely valószínűleg a tömbmagyar vidék jelöltjeié – kell találni egy „szalonképes” kovásznai jobboldalit, és ha minden kötél szakad, akkor Hargita megyében még Szász Jenőt is listára lehet tenni, hiszen – gondolhatja Markó – egy fecske Bukarestben sem csinál tavaszt.
Ebben a meglehetősen balkáni történetben nagyon sajátos Tőkés szerepe – most azt kéri Szászéktól (RMDSZ-listán való indulást), amit ő tavaly – nagyon helyesen, és mint később kiderült, eredményesen is – nem vállalt. És arról nem is beszélve, hogy tavaly zömében az MPP tagjai gyűjtötték össze számára az induláshoz szükséges aláírásokat, és többnyire az ő szavazatukkal szerzett mandátumot az Európai Parlamentben. Nem tudni, miért barátkozott meg ennyire azzal az RMDSZ-szel, amely megfosztotta őt a tiszteletbeli elnöki címétől. Sokan beszélnek arról is, hogy az erdélyi magyar jobboldal csárdájában ő akar lenni az egyedüli dudás, és itt volt az alkalom Szász Jenő sarokba szorítására.
Múlt vasárnap az MPP vezetőségének sok rossz közül kellett választania. A polgári oldalnak ugyanis az a legismertebb márkajelzése, hogy ők nem az RMDSZ – most pedig be kell masírozniuk a tulipán alá. A megállapodás még rengeteg aknát rejt: kik lesznek a listára felkerülő személyek, és melyik választókerületben indulnak ők. A székelyek abba nem mennek bele, hogy Markó (vagy Tőkés) írja helyettük a listát az MPP jelöltjeiről, és azt sem fogják elfogadni, hogy politikai ejtőernyősök képviseljék őket. Főleg helyi szinten lesz vállalhatatlan a helyzet – akiket eddig kirúgtak állasukból, vagy megaláztak azért, mert a polgári oldalnak kampányoltak, most nem lehet őket arra kérni, hogy holnaptól hirdessék a tulipán mindenhatóságát. A szenátori választókerület kétszer akkora, mint a képviselői, ezért a két jelölt egymást népszerűsíti, így akár az is előfordulhat, hogy Szász Jenőnek Verestóy Attila szenátornak kell kampányolnia, és fordítva. Fordítsuk át megint anyaországira a képet: elképzelhető, hogy mondjuk Lendvai Ildikó valaha is Orbán Viktor mellett kampányoljon?
Erdélyben most valami hasonló készül, pedig az RMDSZ-listán való MPP-jelenlét egyszerűen vállalhatatlan.