Ha nem futja az önerőből

Mekkora önerővel vágjunk bele a lakásvásárlásba? A válasz a legtöbb vevő számára egyszerű: annyival, amennyi csak van. Ez az összeg általában elég szűkre szabott. A bankok szerint legalább az ingatlan értékének húsz-harminc százalékát érdemes előteremteni valahonnan. Ha ez mégsem sikerül, akkor sincs veszve minden, de ebben az esetben fel kell készülni arra, hogy a bankok magasabb kockázatot vállalnak, és ennek bizony ára van – a magasabb kamat.

Mennyi pénzre van szükség a lakásvásárláshoz? Erre a kérdésre természetesen csak a vásárló jövedelmét és az ingatlan értékét ismerve lehet tanácsot adni, de általánosan elmondható, hogy legalább a lakás értékének 20-30 százalékának a számlánkon kell lennie ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Persze a bankoknak vannak ajánlataik az ennél kevesebb pénzzel rendelkezőknek is, de az önerő nélküli konstrukciók nem mindenkinek elérhetők.
A pénzintézetek szerint egy két középkorú keresőből álló családnak legfeljebb a jövedelme 20-25 százalékát szabad törlesztésre fordítania, vagyis ha mindkét szülő 120 ezer forintot visz haza, akkor 50-70 ezer forintos törlesztőrészletet engedhetnek meg maguknak. A bankok szerint arra is figyelni kell, hogy legalább a fizetésük 5-10 százalékát félre tudják tenni, ami a fenti példa esetén havi 12–24 ezer forintos megtakarítást jelent. E szerint a számítás szerint a családnak a törlesztésen és a megtakarításon túl 150-170 ezer forintja marad a megélhetésre. A jelenleg érvényes ajánlatok szerint ekkora törlesztőrészlettel, 20-25 éves futamidőre körülbelül 7-8 millió forintot kaphatnak az ügyfelek, ebből kell fedezniük a lakás árának 70-80 százalékát. Vagyis ha 2-3 millió forint önerőt tudnak előteremteni, akkor 10-11 millió forintos lakásban gondolkodhatnak.
Persze ezt a számítást rengeteg tényező befolyásolhatja, egyebek között az, hogy a megvásárolt lakáson kívül más fedezetet is tudnak-e nyújtani, jogosultak-e állami kamattámogatásra, vagy hogy hol fekszik a megvásárolni szándékozott ingatlan.
A lapunknak nyilatkozó pénzintézetek szerint a lakáshitelt keresőknek általában rendelkezésére áll a megfelelő önerő, leggyakrabban az első otthonukra gyűjtő fiataloknak nincs elég pénzük az elinduláshoz. Nekik azonban több lehetőségük is van a hiányosság áthidalására. A legegyszerűbb megoldás, ha a hiteligénylőnek kiemelkedően magas fizetése van. Amennyiben még azt is igazolni tudja, hogy hosszabb ideje dolgozik a munkahelyén, akkor a bankok többsége nem ódzkodik akár a teljes összeg megfinanszírozásától sem. Ha nem elég nagy a jövedelem, akkor az egyik legjobb megoldás az állami támogatás igénybevétele lehet. A kamattámogatás mellett az állam közvetlen támogatásokat is nyújt: ilyen a lakásépítési, lakásvásárlási kedvezmény, illetve a fiatalok otthonteremtési támogatása, ismertebb nevükön a szocpol és a félszocpol. További lehetőség lehet a Fészekrakó program, valamint a közalkalmazottak, ügyészek, bírák, igazságügyi alkalmazottak részére nyújtott állami kezességvállalás. Ezek igénybevételével akár a fedezetként felajánlott ingatlan hitelbiztosítéki értékének száz százalékáig is nyújthat hitelt a bank. Ez az érték a lakás állapotától, fekvésétől is függ, és a piaci érték 60–100 százaléka között változhat. Van még egy megoldás azok számára, akik nem rendelkeznek önerővel, mégpedig az, ha egy családtagjuk fedezetként felajánlja a saját ingatlanát a megvásárolni kívánt lakás mellé. Ebben az esetben önerő nélkül is megvásárolható a kinézett lakás.
Mivel az alacsony önerő a bankok számára magasabb kockázatot jelent, ennek ára van, amelyet a hitelintézetek meg is fizettetnek az ügyfeleikkel. Ezek költsége bankonként változó lehet. Előfordulhat, hogy a bank egyszeri költséget számol föl, más esetben az önerő nélküli hitelt folyósítási jutalék megfizetése mellett finanszírozza. Ez változó lehet, de akár a három százalékot is meghaladhatja. Ha ezek közül egyiket sem alkalmazza a hitelintézet, akkor viszont fel kell készülnünk rá, hogy a kockázatok a magasabb kamatokban mutatkoznak majd meg.