Helyet kérnek maguknak a brit szakszervezetek

A brit kormánypárt Warwickban háromnapos rendkívüli stratégiai megbeszélést tartott. Nagy szükség volt rá: a múlt csütörtökön a glasgow-i időközi választáson, egy hagyományosan munkáspárti választókerületben elszenvedett vereség hosszú hónapok kormányellenes és főleg Gordon Brown-ellenes hangulatát képezte le. A kormányfő szerencséje, hogy senki sem lát a Munkáspárt vezetői között nála rátermettebb utódot.
A szakszervezetek számára nem öröm nélküli üröm a párt szorult helyzete. Politikai fontosságukat Margaret Thatcher kormányzása alaposan megtépázta, és Tony Blair ennek majdnem egy évtizeden át a haszonélvezője volt, mert folytathatta modern, piacorientált gazdaságpolitikáját, amelynek kivitelezője Gordon Brown volt mint pénzügyminiszter. Csakhogy a párt ma jobban rászorul a szakszervezetekre, mint azok a pártra. A pénz a szakszervezetektől jön, de nem ellenszolgáltatás nélkül. Kezdenek újra felbukkanni a sztrájkfenyegetéssel alátámasztott követelések, amelyeknek teljesítése csak fokozhatja az inflációt, ez pedig óhatatlanul a munkáspárti brit kormány népszerűtlenségét hozza magával.