Könnyed pólósdiadal sziporkázó játékkal

Egy jövő vasárnapra tervezett randevút valószínűleg előbbre kell hozni. Magyarország ugyanis még lehet csoportelső a férfi vízilabdatornán, a másik ágon Szerbia viszont már semmiképpen sem. A tegnapi délszláv rangadót a horvátok meglepően simán nyerték 11-8-ra, és mivel a nyitányon az olaszokat is elintézték 11-7-re, már senki nem állhat az útjukba. A mieink a Montenegró elleni döntetlent követően sziporkázó játékkal és 17-6-tal száműzték a komolyan vehető ellenfelek sorából a görögöket, de a pillanatnyi vizuális élményen túl a gólkülönbség-javítás nem jelent semmit, mert a pólós vezérkar ismét rögtönzött egyet.

Még vasárnap, a Montenegró elleni döntetlen után kérdeztük Kemény Dénest, az éppen aktuális versenykiírás mit tartalmaz pontegyenlőség esetére, mire a kapitány azt felelte: „Nálam van egy vaskos paksaméta, de még bele sem néztem, és egyelőre nem is fogok, mert csak a görögök legyőzése érdekel.” Az óvatosság akkor jogosnak tűnt, a történtek ismeretében azonban túlzott volt, hiszen a mieink már az első negyed vége felé 7-1-re elhúztak. Deligiannisz kapus 5 perc 17 másodperc után, roppant zilált állapotban visszaült a cserepadra, és a helyére küldött Reppasz a folytatásban már megúszta egy tízessel. Csapata viszont nem, mert tizenegy lett a különbség, 17-6-os magyar diadal született. Biros Péter négy kísérletből négyszer, Benedek Tibor háromból háromszor talált be, a lelátót beborító piros-fehér-zöld tábor tombolt (egy amerikai ismerősöm meg is jegyezte: Mit műveltetek? Akárhova megyek Pekingben, magyar mezes emberekbe botlom!), Kiss Gergő pedig azt mondta: ,,Ha így pólózunk, senki sincs, aki megverne minket.” Kemény Dénes nem ragadtatta el magát, hiszen előbb arra emlékeztetett, hogy védekezésben ezúttal kevesebb volt a hiba, mint két nappal korábban, majd a támadások méltatása helyett leszögezte: „Nincs ebben semmi rendkívüli. Egy olimpia minden pillanatában úgy kell játszani, mintha az lenne életünk legfontosabb mérkőzése.”
Pedig éppenséggel sokat veszített a fontosságából, mert a legújabb, egyelőre csak szájhagyomány útján terjedő szabály szerint, amennyiben Magyarország és Montenegró azonos pontszámmal zárna a csoport élén, az döntene kettejük között, ki ért el jobb eredményt a harmadik helyezett ellen. E pozíció feltehetőleg a spanyoloké lesz, miután tegnap 9-8-ra legyűrték az ausztrálokat, akik a görögöket már vasárnap elkapták 12-8-ra. A mieink csütörtökön játszanak a spanyolokkal, a montenegróiak szombaton, de remélhetőleg nem ezen fog múlni. Különben is, nem kizárt, hogy az illetékesek addig még kirukkolnak egy merőben új tervezettel.
Addig is élvezettel hallgattuk Alessandro Campagnát, a görögök olasz kapitányát, aki angolul konzultál az athéni újságírókkal, így számunkra is érthetően magasztalta úgy a magyar pólót, hogy az már nekünk is sok volt: „Mit akarhatnánk mi a magyaroktól, ők egészen más szinten vannak?! Mint futballban a brazilok, vagy mondjuk kosárlabdában a görögök. De nem, annál is magasabban. Akadémiákat működtetnek, kiváló az utánpótlás-nevelésük, rendszerbe foglalták a képzésüket.” És így tovább. Deligiannisz, talán a lecserélése miatti sértettségében is nem kifelé dicsért, hanem befele korholt: „Valami nagyon elromlott nálunk, már az Eb-n is csak 11.-ek lettünk. Nem is harcolunk, nem is játszunk, úgy pedig lehetetlen eredményt elérni.” Jó másfél órával később, összehasonlíthatatlanul nagyobb meglepetésre ezt a szerbek is elmondhattak volna magukról, úgy kaptak ki ugyanis 11-8-ra a horvátoktól, hogy a két középső negyedet 8-2-re bukták el. Előzetesen nemcsak a vízben, hanem a parton is nagyobb harcra számítottunk, hiszen 1998-ban Nyugat-Ausztráliában, Perth-ben a vb-n, 2003-ban pedig Szlovéniában, Kranjban az Eb-n a két tábor úgy esett egymásnak, hogy csak a harcosok öltözete különböztette meg őket két törzs kőkorszaki háborújától. Az ötévente egy balhé ütemezés szerint éppen eljött az idő az újabb kézitusára, de a helyszín ennek nem kedvezett; Kínában nem tanácsos csoportosan erősnek látszani.
Ez a horvát válogatottra persze nem igaz, mert 1-3-ról fordítva, a világklasszis szerb kapusból, Sefikből néha gúnyt űzve győzött 11-8-ra, s miután az olaszokat is felülmúlta már 11-7-re, az amerikaiak, a németek és a kínaiak nem jelenthetnek akadályt számára. Ebből következően Boskovicék menthetetlenül csoportelsők lesznek, és ha Kásásék szintúgy, akkor a magyar–szerb derbi már az elődöntőben összejöhet. Sőt, a mieink második és Sapicsék harmadik helyezése eseten akár a negyeddöntőben.
Bár a júliusi malagai Eb-n és főleg a tegnap látottak alapján miért kellene nekünk rettegni a szerbektől? Ha már mindenképpen félni akarunk, arra itt vannak a horvátok.