Ma már több helyen is rendeznek a magyart mint idegen nyelvet oktató kurzusokat, vitathatatlan, hogy az ötlet a cívisvárosban fogant, s itt is szökkent szárba, olyannyira, hogy a harmincas évek végén több mint ötszáz fős hallgatóságot tudhatott magáénak a szabadegyetem. Akkoriban a nyelv csak egy volt a magyar kultúra sokszínűségét bemutatni hivatott oktatási palettán – annál is inkább, mert a hallgatók jórészt a Trianon előtti Magyarországról jöttek –, majd a második világháborút követő évtizedekben egyre inkább a nyelvoktatás került előtérbe, s a hallgatói létszám megint elérte a félezer főt. Az igazi csúcs azonban nem akkor, hanem a kilencvenes években állt be – akkoriban nyolcszázan is koptatták a debreceni padokat –, amit Gellén József, a Debreceni Nyári Egyetem gazdája azzal magyaráz, hogy a rendszerváltás tájékán óriási érdeklődés mutatkozott az éllovas kommunista országból éllovas rendszerváltóvá avanzsáló Magyarország iránt. – Ez a trend egészen 2001-ig éreztette hatását. Akkor volt a csúcs, akkoriban alakult ki például az oszakai kapcsolat is, aminek köszönhetően van ott lektorunk, az önkormányzat pedig a debrecenihez hasonlóan négy hallgató nyelvi tanulmányait támogatja ösztöndíjjal. 2002-től kezdődően viszont azt tapasztaljuk, hogy a világban csökken az érdeklődés hazánk iránt. Ez nem túlzottan meglepő, hiszen élen járóból sor végén kullogó, átlagos kapitalista országgá küzdöttük le magunkat, így nem könnyű a világban olyan képet mutatni a nyelvi kurzusok szervezőinek sem, ami ellensúlyozná a Magyarországon való tartózkodás sajnálatos módon megnövekedett költségeit – summázza véleményét Gellén József. A főszervező ennek ellenére nagyon büszke a debreceniek teljesítményére, hiszen még ebben a helyzetben is sikerült megőrizniük piacvezető szerepüket, ráadásul tele vannak újabb ötletekkel, amiket a konkurenciára való tekintettel nem hajlandó az orrunkra kötni. Azt viszont elmondja, hogy a jelenlegi eredmény nem kis részt annak köszönhető, hogy egész évben szerveznek akkreditált nyelvvizsgát adó magyarnyelv-tanfolyamokat, nemcsak Debrecenben, hanem Budapesten és Sopronban is, s ezek a nyári kurzussal együttesen mintegy ezer hallgatót vonzanak évente. Az is nagy előny, hogy a Debreceni Nyári Egyetem dolgozta ki azokat a tankönyveket, amelyekből ma leginkább tanítják a magyar nyelvet világszerte.
A világszerte nem feltétlenül túlzás, mert az oszakai és a nápolyi egyetemnek is vannak magyar nyelvi kurzusai. A húszéves Gennaro Tilla például nyolc hónapja, Nápolyban kezdett magyarul tanulni, s ma már kiválóan elboldogul az angol, a francia, a latin, az orosz és a német után választott hatodik idegen nyelven is. „Tizenkét diáktársammal jöttem, és kifejezetten élvezem a légkört és a képzést” – mondja. Hogy miért éppen a magyar mellett döntött? Mert nyelvcsaládja ritka, dallama pedig kellemes – tudjuk meg az egyébként latintáncosként is dolgozó diáktól.
A flamand Tina Heylen viszont már sokkal gyakorlatiasabb okból döntött a magyar tanulása mellett. A 28 éves fiatalaszszony – aki éppen első gyermekét várja – szintén fél tucat nyelven beszél, profi tolmácsként dolgozik Brüsszelben, s úgy ítélte meg, hasznát látja nyelvünk ismeretének az Európai Bizottság számára végzett munkája során. Ő két éve kezdte a magyart, és Gennaróhoz hasonlóan meglepően jó kiejtéssel beszél, mégis azt mondja, még nem mer tolmácsolást vállalni. „Még mindig bajban vagyok, ha egy történelmi vagy építészeti előadást hallgatok magyarul, nem mindig tudom követni” – mondja.
Persze nem mindig kell komoly dolgokra figyelni egy nyári kurzuson, ottjártunkkor éppen Gellén József – vagy ahogyan legtöbben nevezik, Joe bácsi – szakácstudománya villanyozta fel a kedélyeket. Hatalmas üstben babgulyást készített, a jó hangulatról pedig egy skótföldről Magyarországra szakadt remek gitáros gondoskodott, aki nosztalgiából jár vissza – többnyire csak úgy – nyelvi tanulmányainak színhelyére.
origo.hu
Elgázolt egy embert a vonat Kecskeméten
