Tapavica Momcsilo, e szerb származású all round sportember révén – aki az 1896-os, első újkori olimpián, Athénban három sportágban is a hat közé került – egyetlen bronzérem eddig a magyar teniszezők olimpiai termése. Ennek főképpen az az oka, hogy a fehér sport az 1924-es, párizsi játékoktól hivatásos jellege miatt kiűzetett az ötkarikás programból, s az 1984-es, Los Angeles-i „bemutatót” követően csak 1988-ban, Szöulban került vissza oda. Tehát olyan világnagyságaink, mint Asbóth József, Gulyás István, Körmöczy Zsuzsa, Taróczy Balázs vagy Temesvári Andrea olimpián nem mutathatták meg, mit tudnak. Aztán a NOB-vezérek is rájöttek, hogy tarthatatlan a profi– amatőr megkülönböztetés, így jöhettek végre többek között az NBA kosarasai, no meg a földkerekség legjobb teniszezői. Akik kezdetben ódzkodtak a zsúfolt idény ezen újabb megpróbáltatásától, de aztán az öt karika varázsa többségüket elragadta. Férfi egyesben aranyat nyert például André Agassi (1996), vagy Jevgenyij Kafelnyikov (2000), igaz, legutóbb meglepetésre a chilei Nicolas Massú, férfi párosban Boris Becker és Michael Stich vagy Todd Woodbridge és Mark Woodforde. Női egyesben csak világklasszisok álltak a dobogó tetején: Steffi Graf (1988), Jennifer Capriati (1992), Lindsay Davenport (1996), Venus Williams (2000) és Justine Henin (2004).
A kínai fővárosban mindkét nemnek egyéni és páros versenyeket rendeznek 64-es, illetve 32-es tábláról, egyesben 16 kiemelttel. A hölgyeknél köztük van a világranglistán 14. Szávay Ágnes is, aki nyilatkozataiban nem győzte hangoztatni, milyen fontos számára az olimpia. Jelenleg a stockholmi WTA-torna 2. kiemeltjeként olyan kemény pályán küzd, amilyen a játékokon lesz. Bravúrral akár az éremig is eljuthat, persze az is előfordulhat, mint pár hete a budapesti versenyen, hogy jön egy ismeretlen, és simán legyőzi Ágit, akinek a tavaly őszi formája biztosíték lehetne a sikerre. S akkor éppen Pekingben nyerte pályafutása második WTA-viadalát. Párosban Arn Gréta csatlakozhat Szávayhoz, az esélyeket viszont nehéz előre megmondani. A duó csak az év eleji Fed-kupa-sorozatban szerepelt együtt, Arn ugyan a budapesti WTA-torna előtt felvetette a közös indulás lehetőségét, de állítólag választ sem kapott.
A férfiaknál Roger Federer már vitte az olimpián a svájci zászlót, de dobogón még nem állt, s most sem lesz könnyű dolga, elvégre idén még egyetlen GS-versenyt sem nyert meg, csak két kisebbet. A kemény pálya viszont az ő felségterülete (vagy legalábbis volt eddig), s nem indul többek között az itt szintén kiváló Andy Roddick. Rafael Nadal viszont igen, aki legutóbbi torontói győzelmével ezen a talajon is bizonyított.
Az asztalitenisz két évtizede, 1988-ban Szöulban debütált az olimpián, s akkor Klampár Tibor révén kis híján megszületett az első magyar érem, a vajcsuklójú veterán végül a negyedik helyen végzett. Női párosban Tóth Krisztina és Bátorfi Csilla 2000-ben Sydneyben megismételte ezt a nagyszerű eredményt – számunkra külön balszerencse, hogy éppen 1992-ben és 1996-ban nem volt bronzmeccs –, s legutóbb Athénban a nyolcaddöntőig verekedte magát. Ez most két okból sem valósulhat meg: egyrészt Bátorfi visszavonult, másrészt Kínában a párosok helyére a csapatverseny lép. A magyar női együttes, bár Eb-címvédő és a legutóbbi két vb-n is a legjobb európainak bizonyult, a visszás kvalifikációs szabályok miatt nem indulhat, noha esélyes lenne a pontszerzésre. Szegény Póta Georgina, egy meccset kellett volna még nyernie a csapatrészvételhez a budapesti pótkvalifikáción, de nem sikerült neki. Egyesben viszont ott lesz a pekingi egyetemi csarnokban zajló küzdelmeken Lovas Petrával és a negyedik olimpiájára készülő Tóthtal együtt, utóbbinak a legnagyobb az esélye a 64-ből mondjuk a 16 közé kerülni. A férfiaknál Jakab János már a részvétellel bravúrt ért el, minden más ráadás lenne. A meglepetés pedig az, ha a négy szám valamelyikét nem a kínaiak nyernék.
A házigazdák valószínűleg súlyemelésben is aratnak majd, főként a nők között, a gyengébb nem hét, az erősebb nyolc kategóriában érdekelt az emelvényen. Mi, magyarok pedig egyetlen versenyzővel, a 77 kilós Baranyai Jánossal. Athénban nyolc honfitársunk indult, Krutzler Eszter második lett, cserébe viszont hárman megbuktak a doppingvizsgálaton. Kecskés Zoltán, Kovács Zoltán és az ezüstérmes Gyurkovics Ferenc vétett a szabályok ellen, s kapott eltiltást, az óvatos fogalmazás oka, hogy az események azóta sem tisztázottak. Kecskés és Gyurkovics szervezetében például olyan szert mutattak ki, amely súlyemelőnek szinte nem is segít. Mit szedtek, mikor szedtek, a saját mintájukat adták-e le, vagy másét? Talán soha nem derül ki.
Az is tény, hogy a magyar súlyemelés szinte megszűnt létezni. Az előző generáció tagjai lebuktak, időlegesen vagy örökre viszszavonultak, s mögöttük óriási űr tátong. Ezt az űrt jól mutatta a pekingi olimpiára kvalifikáló 2006-os, dominikai és a 2007-es, thaiföldi vb, ahol hiába jelent meg teljes létszámban a magyar csapat, egyetlen ötkarikás kvótát sem tudott szerezni. Maradt az idei olaszországi Eb, ahol a pontverseny alapján egy árva hely azért termett, ezt szerezte meg június végén a tatai edzőtáborban zajlott teszten a 24 éves Baranyai. Az elé kitűzött cél a 8–18. hely, az A döntő esetleges megközelítése. Egy olyan sportágban, ahol a mieink megszakításokkal, de már az 1896-os, athéni kezdetek óta részt vettek az újkori olimpiákon, s ott összesen két arany-, kilenc ezüst- és kilenc bronzérmet szereztek.
Megvan a magyar torna patinája is: 14 arany, 11 ezüst, 14 bronz! Nyugodtan folytatódhatna az éremtermelés, ha a sportág kvalifikációs rendszere igazságos lenne. Ám mivel nem az, így néhány szerspecialista klasszis sorstársával együtt a lólengésben kétszeres Európa-bajnok és vb-második Berki Krisztián kénytelen távol maradni a játékoktól. Színeinket Böczögő Dorina és Gál Róbert képviseli, utóbbi négy éve hatodik lett ugrásban, van a tarsolyában vb- és Eb-bronz is talajon. Ha nem is a dobogóra, de a döntős helyezésre e szereken esélyes.
katasztrófa
Ezt mondta az Air India tragikus sorsú pilótája néhány órával a katasztrófa előtt
