A mezőgazdaságban egészen az 1960-as évekig fontos szállítóeszközként szolgáló szekerek a korábbi évszázadokban az áruszállítás kizárólagos eszközei voltak, s mint ilyenek, igen változatos formákban és méretekben készültek. – A dögszekér neve magáért beszél, ezzel szállították el az elhullott állatokat. Nevében mutatja magát a pásztortalyiga is: ezzel a könnyű járművel közlekedtek a pásztorok, vitték az állatokhoz az állatorvost, ha úgy hozta a szükség – tudtuk meg Gencsi Zoltántól, a Hortobágyi Génmegőrző Kht. ügyvezető igazgatójától. A kisszekér, amit kisebb, tíz mázsa alatti terhek szállítására a módosabb cívisek használtak, már nem két, hanem négy kerékkel bírt, ám az igazi vagyont, rangot nem ez jelképezte. Sokkal inkább a tíz mázsa teher fölötti szállításra alkalmas, debreceni terhes vasas nagyszekér, amely elé akár nyolc lovat is befogtak, vagy azért, mert a teher megkívánta, vagy egyszerűen csak azért, mert „fussa”. A Tiszán leúsztatott szálfa, kőrakomány vagy só szállítására ugyanis nem lovas szekeret használt a gazda, hanem ökrös szekeret, amelynek jármába négy vagy akár hat ökröt is befogtak.
A finomabb áru szállítására ernyős, a debreceni és sárospataki diáknyelvi szóból köznyelvivé lett jelzővel mondva, ekhós szekeret használtak a tiszántúli és a partiumi gazdák. A Debrecen környéki változatot az jellemezte, hogy nem volt rajta oldal- és előponyva, csak a teteje és a hátsó része volt fedett. Viszont a hátsó ponyvarész lenyúlott egészen az aprónép és az apró állatok szállítására alkalmatos kasig. – Ebben az oda illő szállítmánnyal, az üléseken meg a szülőkkel és a felserdült gyermekekkel már a hídi vásár előtti délután kiballagott a család Hortobágyra – mondja Gencsi Zoltán. Ott aztán szemrevételezték a pásztort meg az eladni kívánt jószágot, s ezalatt a leányoknak és legényeknek a férjnek-feleségnek való jövendőbeli-jelöltekkel való ismerkedésre is lehetőség nyílott. Majd nyugovóra tértek, hajnalban pedig kihajtották az eladni kívánt állatokat a vásártérre. Ha volt vásár, mindenképpen áldomást ittak rá a csárdában, majd hazaindultak Debrecenbe.
Az ekhós szekér azonban nem az alig negyven kilométerre lévő Hortobágyig volt alkalmatos szállítási eszköz; ez szolgált azoknak is, akik a hagyományos debreceni kézművestermékeket (gubát, fazekat, csutorát, szíjat, fésűt, kolompot, szappant, gyékényt vagy kosarat) szállították Kassa vagy Buda irányába. Előbbi helyről
visszafelé vásznat, selymet, finom kelméket, posztókat, viaszt, szatócsárut és fűszereket hoztak – egyszóval mindazt, amelynek előállításával a cívisek nem foglalkoztak.
A kiállításon összesen tíz szekér lesz látható, köztük a Hortobágyhoz és Debrecenhez köthető fajtákon kívül lesz néhány gyomaendrődi alkalmatosság is. Ez utóbbiak egy idős gyűjtő hagyatékából származnak.
origo.hu
Autópályán cserélt kereket egy férfi Komáromban
