Oroszország nem jelent meg a budapesti NATO-találkozón. Már korábban kilépett a fegyverek korlátozásáról szóló CFE-szerződésből, és Dél-Amerika, valamint Irán felé kacsint. Felismerte a NATO, hogy ezek miatt az események miatt is stratégiát kell váltania?
– A NATO stratégiája változatlan, ezt a főtitkár és minden hozzászóló megerősítette. Továbbra is stratégiai partnerként tekint Oroszországra. Budapesten azért nem volt közös NATO–orosz bizottsági ülés, mert a politikai és a katonai kapcsolatokat kölcsönösen felfüggesztette egymással a NATO és Moszkva. Az ülésen természetesen elhangzott, hogy egy ilyen helyzetben megoldást kell keresni. Ennek azonban csak az lehet az alapja, ha Oroszország teljesíti azt a hatpontos megállapodást, amelyet az Európai Unióval (EU) kötött, és megteszi azokat a lépéseket, amelyeket a NATO szükségesnek tart a kapcsolatok felújításához. Én bízom benne, hogy a jövőben lesz újra együttműködés.
– Amikor ez a beszélgetés készül, még tart a NATO védelmi miniszteri találkozója. Mégis, az eddigiek alapján mit tart a megbeszélések legnagyobb eredményének?
– Azt a stratégiát, amelyet a NATO jelenleg követ, ezt 1999-ben fogadták el az állam- és kormányfők. Azóta a helyzet lényegesen megváltozott, a terrorizmus globális jelenséggé vált, az energiabiztonság kérdései újra elsőrendűek, illetve olyan vallási és etnikai konfliktusok alakultak ki, amelyek új kihívást jelentenek. Abban egyetértettünk, hogy ilyen mértékű változásoknál fontos egy új stratégia kidolgozása. A magyar álláspont is az, hogy a NATO haderejét úgy kell átalakítani, hogy minél magasabb legyen a szárazföldi erők telepíthetőségének aránya. A NATO nem kívánt konfliktus esetén is csak úgy képes megvédeni a saját tagállamát, ha képes odatelepíteni más tagállamok haderejét.
– Született egy olyan magyar javaslat is, amely szerint a nemzetközi műveleteket közösen kellene finanszírozniuk a tagállamoknak. Nincs pénzünk, ezért kibúvót keresünk?
– Ez a lehetőségeket, a hatékonyságot növeli, nem kibúvó. Jelenleg minden tagállam maga fedezi azoknak a műveleteknek a költségeit, amelyeket elvállal a közös feladatokból. Vannak viszont olyan tagállamok, amelyek katonai szempontból több feladatot is el tudnának látni, de ezeket nem tudják a saját költségvetésükből fedezni. A NATO képességeit növeli a közös finanszírozás vagy a többnemzeti együttműködés. Az utóbbira jó példa az a stratégiai légiszállítási együttműködés, amelynek a bázisa Pápa lesz a jövőben. A program költségeit tíz NATO-tagállam és két partnerország fedezi majd az igénybevétel arányában.
– A NATO C–17-es flottájának magyarországi üzemeltetéséről a budapesti találkozón megszületett a protokoll aláírás is. Megváltozik ettől Magyarország szerepe a NATO-ban?
– A szállítórepülőgép-flotta érkezése rendkívül fontos esemény Magyarország szempontjából. Fontos katonai, gazdasági, de különösen politikai szempontból. Ez azt jelenti, hogy a szövetségesi rendszer teljes mértékig befogadja Magyarországot, és támaszkodik is rá.
– Az utóbbi néhány évben hat katona halt meg a honvédségnél. Közülük négyen balesetben. Ezek után felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint ön csak díszletnek tekinti politikai karrierjének építéséhez a honvédséget.
– Akik szomorúak voltak, mert családtagjukat vesztették el vagy a katonatársaikat, azok nem így vélekedtek. Én sokukkal beszéltem, és nem tartom igaznak ezt az ön által említett, nagyon szórványosan megjelenő megállapítást. A feltételezés nem igaz, és nem is igazságos. Sérti azokat a katonai vezetőket, embereket is, akik sokat tesznek saját alakulataik fejlesztéséért. Amióta honvédelmi miniszter vagyok, nagy figyelmet fordítottam a közvetlen érintettek és a magyar társadalom véleményére. A korrekt közvélemény-kutatások nem igazolják vissza azt, hogy díszlet a Magyar Honvédség. Nem ezt igazolják azok a fejlesztések sem, amelyeket az elmúlt években végrehajtottunk. A kampányunk azért látványosabb a korábban megszokottnál, hogy sokan ismerjék meg a honvédséget, és elismerjék tevékenységét.
– Tehát lesz pénz a jövőben arra, hogy kevesebb katasztrófa következhessen be? Jobb eszközöket kapnak a katonák a misszióikhoz, és az egyéb feladataikhoz?
– A korszerűsítési programok jelenleg is folynak, de ez nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elő tragédia. Bármilyen jó a katonák kiképzése, és bármilyen nagyszerű haditechnikai eszközöket is alkalmaznak, ha műveleti területen vannak, nem lehet kizárni, hogy meghaljanak. Ez persze nem jelenti azt, nem kell mindent megtenni, hogy ennek az esélyét minimálisra csökkentsük. A katonai vezetés dolga, hogy folyamatosan értékelje azokat a biztonsági tapasztalatokat, amelyeket műveletekben részt vevő katonák és alakulatok szereznek, és ez alapján változtasson a kiképzésen vagy a beszerzésekben.
– Ha már a politikai karrierjénél tartunk, ma kongresszust tart az MSZP. Ezt megelőzően egy bizottság – amelynek a kormánypárt elnökhelyetteseként ön volt a vezetője – elfogadott egy hatpontos határozati javaslatot. Hogyan készült el ez a dokumentum?
– A szerkesztőbizottság tagjait a kongresszusi küldöttek választották meg. A testület által elkészített határozattervezetet megkapták ezek a küldöttek, amelyet ezután nyilvánosságra is hoztunk. A tervezet tehát nyitott, várjuk hozzá a küldöttek javaslatait. A hat szakaszból álló állásfoglalás-tervezetről természetesen szavazni is fognak a kongresszuson.
– Az önkormányzati választások idején az ön részéről felmerült, hogy az MSZP az SZDSZ helyett összefoghatna akár az MDF-fel is. Ez a lehetőség jelenleg hol szerepel a pártvezetés „jegyzetfüzetében”?
– A 2006. őszi önkormányzati választások eredményének ismeretében azt mondtam a választmányi ülésen, hogy meg kell néznünk: ahol szocialista polgármestert választott a város, de az MSZP és az SZDSZ képviselőinek nincs többsége az önkormányzati testületben, ott harmadikként érdemes az MDF-fel is tárgyalni, és megállapodni. Tehát nem az egyik politikai partnert cseréltem volna le a másikra, hanem azt mondtam, ahol nincs többség, ott harmadik partnert is kell keresni.
– Ha viszont a szabad demokratákkal való megegyezést kell választaniuk, ennek könnyen miniszterelnök-csere lehet a feltétele. Ebben az esetben megcélozná a kormányfői bársonyszéket?
– Ma úgy látom, hogy a közös kormányzásnak az SZDSZ-szel kicsi az esélye, ezért nincs is ilyen alternatíva. A magam részéről nem is támogatnék egy kormányfőcserét. Az 1994-es koalíciós tárgyalások óta konzekvensen vallom: mindig az együttműködésben részt vevő nagyobbik pártnak kell meghatároznia azt, hogy ki legyen egy koalíciós kormány vezetője. Egyébként az MSZP számára rengeteg tapasztalatot hozott a március óta eltelt időszak. Kisebbségi kormányzás ugyanis Magyarországon hivatalosan még nem volt. Azt viszont kívánatosnak tartom, hogy megállapodásban rögzített parlamenti együttműködés legyen a két párt között, ami stabilizálhatná a magyar politikai helyzetet.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
