A régi magyar képeslapkincs egyik legszebb képviselője tárja most elénk a titkait. E gyönyörűen színezett felvételen az egykor országszerte ismert révi Zichy-cseppkőbarlang bejárati környezete köszön vissza az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) turistavendéglőjével, valamint a tizennégy szobás Lujza-lakkal. A magasban a Révi-szoros erdőrengetegéből előbújó sziklaszirtek is ott fehérlenek.
Mintha csak egy svájci hegyvidéki idill köszönne vissza, ám a központi elem, a hatalmas magyar lobogó minden kételyt szétoszlat: Magyarországon járunk. A régi, egységes haza szívében, ahol egymást érték hegyvidékeinken a hasonló kvalitású, népszerű turistaházak.
A békeidők utolsó leheletét hordozza magában ez az antik képeslap, amelyet 1914-ben, kevéssel az első világháború kitörése előtt adtak fel a hátlapi bélyegző dátumozása alapján.
Lapunk másik különlegessége, hogy a Szent Korona-postabélyegző mellett egy „Zichy barlang” feliratú hosszanti stempli is a hátlapra került, amelyet minden bizonnyal lent, a Sebes-Körös partján, az azonos nevű kis indóházban nyomtak a hátlapra.
A postaforgalomnak minden tekintetben megfelelő „Levelező-lapot” maga az 1891-ben alakult Erdélyi Kárpát Egyesület, az egyik első magyarországi természetjáró szervezet adta ki, így az EKE havasi gyopárokkal övezett, magyar címeres régi jelvénye is rá lett nyomtatva a kiadvány hátlapjára. Előlap és hátlap így került szoros egységbe, ami nem is csoda, hiszen a magyar turizmus egyik legikonikusabb helyszínének állít emléket e lap számos tekintetben. A közel három kilométer hosszú révi cseppkőbarlangot 1903-ban Czárán Gyula, a bihari turizmus atyja tárta fel, két évvel ezután alakult meg az EKE révi osztálya a környék birtokosa, gróf Zichy Ödön elnökletével. A természetbarát arisztokrata volt az, aki az EKE kérésére a barlang nyílása mellé felépíttette a képen látható „turisztikai komplexumot”. A nagy pártfogó tiszteletére kapta a barlang végül a Zichy nevet.
„Minden valószínűség szerint a révi cseppkőbarlang, ha egyszer teljesen feltáratott, világhírben méltó, hatalmas természeti kincsévé lesz hazánknak” – kürtölte szét akkoriban az Universum közlöny. Minden adott volt a világhírhez – kiváltképp, hogy gyógyhatást is tulajdonítanak a barlang levegőjének –, ha nem úgy alakul a XX. század, ahogy azt jól ismerjük.
A nagy háború előtti idők harmonikus magyar turistavilágát visszaadó képeslapot amúgy Bertrám Brúnó kanonoknak, a nagyváradi Premontrei Főgimnázium jeles tanárának címezték a diákjai egy nagy kirándulás után. Csak úgy hemzsegnek a köszöntő aláírások a hátlapon a tanítványoktól a címzettnek, aki a Magyar Turista Egyesület bihari osztályának volt az egyik alapembere. Lám, mennyi nagyszerű összefüggés alakítja magyar turisztikai relikviává e lapot!
Az első világégés után az EKE-t kiszorították Révről, a Zichy-birtokot a román állam pedig kisajátította, s eladta a Havasalföldről idekerült Mateescu családnak. Mindezek után kezdett el először romlani a barlang s a kiszolgáló épületek állaga.
„Határsértés” Erdélyben a föld alatt
Észak-Erdély visszacsatolása után a turistaegyesület visszaszerezte révi javait, 1942-ben pedig Kessler Hubert, a hazai karszt- és barlangkutatás legnagyobb alakja még tovább merészkedett a barlang mélyében, így vélhetően csoportos föld alatti határsértést követett el segítőivel. A második bécsi döntés által meghúzott magyar–román határ akkoriban ugyanis a közelben húzódott, a felszínen.
