Az egyiknek sikerül

Több országos jelentőségű kulturális nagyberuházás kezdődött el hazánkban az utóbbi években, többségüknek 2010-re – nyilván nem véletlenül az országgyűlési választások idejére – kellene befejeződniük. Az alábbiakban áttekintést adunk arról, hol miként sikerült az indulás. Valamint választ keresünk arra a kérdésre is, hogy látott-e már valaki rendesen előkészített uniós pályázatot.

Ma a legszomorúbb történetnek a botrányoktól terhes 2010-es pécsi kulturális főváros látszik. A legutóbbi hírek szerint egyetlen cég vagy konzorcium sem jelentkezett a legnagyobb tétel, a hatmilliárdos konferencia- és hangversenyközpont megépítésére, ami azt jelzi az építőipar számára ily ínséges időben, hogy komoly bajok lehettek a pályázat kiírásával, előkészítésével. Pécsett jelenleg az egyetlen „sikertörténet” a Zsolnay Porcelángyár felszámolása, amelyet valójában már régóta terveztek. Mostanra csak egy üzemecske maradt a nagy hírű, családi alapítású manufaktúrából, az egykor világhírű gyárból. Tegyük hozzá, nem kevés közpénzt emésztett fel a Zsolnay elsorvasztása, nem kevesen vették ki a hasznukat e közpénzből, a gyár legnagyobb „bűne” azonban az volt, hogy túl értékes területen feküdt.

Zeneakadémia
Érzékelhető zökkenők nélkül halad a tízmilliárdos „Liszt Ferenc Zeneakadémiája, az európai felsőfokú zenei oktatás megújuló központja Budapesten” című kiemelt projekt. Támogatási szerződését 2008. október 22-én, Liszt Ferenc születésének 197. évfordulóján írta alá Batta András rektor, Mosonyi Balázs, a Regionális Fejlesztési Program Irányító Hatóságának főigazgatója és Hiller István kulturális miniszter. A Zeneakadémia csaknem tízmilliárd forint európai uniós forrásból és több mint egymilliárd forint önrészből kezdheti meg a teljes rekonstrukciót. A tervek elkészítése és engedélyeztetése egy évig tartott, a részletes projektjavaslatot 2008. július 29-én nyújtotta be az intézmény az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak. A rekonstrukció során, 2009 őszéig korszerűsítik a Wesselényi utca 52. szám alatt található kiegészítő épületet, ezt követi a Liszt Ferenc téri patinás palota teljes felújítása, amely várhatóan 2011 őszére fejeződik be.
Honvéd Főparancsnokság, Dísz tér 17.
Az egykorvolt Honvéd Főparancsnokság romja máig a Vár szégyenfoltja. Úgy tűnik, egy ideig még az is marad. Bár Medgyessy Péter miniszterelnök már 2004 májusában bejelentette, hogy helyreállításával megkezdődhet a terület 2012-ig tartó felújításának első szakasza, majd szakértői bizottságot kért fel annak kidolgozására, hogy milyen funkciókat kapjanak az épületek, végül nem történt semmi. Aligha ez volt az egyetlen ilyen eset a Medgyessy-kormány történetében. Kormányfőváltás, likviditási problémák, választások – és a szép tervek eltűntek a süllyesztőben.
Már uniós fejlesztési pénzekből kezdődött újra 2007-ben a Vár rekonstrukciós programja. A 2009-ig tartó első ütem 11 milliárd forintról szólt. A terv szerint a Szent György téri ásatási területen visszaépül három kisebb palota, a romok bejárhatók lesznek, a Várszínház kormányzati rendezvényterem-funkciót kap, a karmelita kolostor a kormány vendégházává alakul át, 2012-ig megnyitnák a forgalom előtt a jelenleg csak gyalogosan járható Ferdinánd-kaput, feltárnák az „oroszlános udvart”, és új fogadócsarnokot is építenének. A nagy beruházás azonban ismét bukdácsol. Elsodorja a politika. Vagy a pénzhiány. Vagy a szakmai vita. Vagy talán mindegyik együtt.
A terv egyik neuralgikus pontja a Honvéd Főparancsnokság épületének rekonstrukciója. Erre még 2003-ban írták ki az első építészeti pályázatot, amelyet Kis Péter építészirodája nyert meg. Az épület kiállítás- és konferenciateremnek, valamint turisztikai központnak adott volna helyet. Emlékezetes: Kis Péter a meglévő falakhoz csatolt lebegő, kerámiával burkolt kiegészítéssel nyert a nyílt pályázaton. Mivel az eredeti épület jóval nagyobb volt a mostani romnál, az újjáépítésnél is az érvényben lévő szabályozás által előírtnál magasabb épületet terveztek úgy, hogy az épület ne takarja el a Szentháromság tér felől a vár kupoláját.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium nem sokkal az eredményes pályázat után váratlanul Mányi Istvánt kérte fel a tervezési munkák folytatására, ami óriási felháborodást váltott ki az építészek körében. Kis visszakapta a feladatot, ám tervének radikális megváltoztatására kényszerült, a „rózsaszín lebegő tömeg” helyett oszlopcsarnokkal próbálta visszaidézni az épület eredeti tömegét. A kerületi szabályozási terv (kszt) miatt azonban az új változatot is át kellett dolgoznia. Ekkor az oszlopsor magas tetőt is kapott. A budavári önkormányzat azonban a központi építészeti-műszaki tervtanács határozott kérésére sem volt hajlandó módosítani helyi építési szabályzatát, és ezzel – az építészszakma véleménye szerint – lehetetlenné tette a színvonalas beépítést.
Ekkor lépett be a tervezési folyamatba Zoboki Gábor, a Művészetek Palotájának tervezője, valamint építészirodája, amelyet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a budavári önkormányzat kérésére vontak be a munkába. Zobokiék Kis Péterrel közösen készítették a legújabb tervváltozatot. Bár szinte senki sem volt elégedett a tervtanácsban az új tervvel sem, ha nem is egyhangúlag, de támogatták. Újabban ugyanis szakmai körök vagy az épülettorzó eltávolítását, vagy a ráépítés határozottabb elkülönülését szorgalmazzák.
A történet akkor kapott politikai színezetet, amikor a budavári önkormányzat 2007. november 10-én változtatási tilalmat rendelt el a területen, ami az építési törvény szerint három évig érvényes. Így ha a terv elfogadtatásával minden rendben lenne is, és megkapnák rá az unió támogatását, az építkezés csak akkor kezdődhetne el, ha áldását adná rá az önkormányzat. A kerület főépítésze azonban kijelentette: csak olyan tervet fogadnak el, amely illeszkedik a kszt-hez, valamint széles konszenzuson alapul. Márpedig, vélte, a legutóbbi tervváltozat, amely alapvetően eltér a korábbiaktól, nem kapott társadalmi nyilvánosságot. Zoboki Gábor és Kis Péter új változata ugyan betartja a kszt magassági előírásait – hajtogatott betonfelületből álló héjstruktúrát illeszt a romos tömb tetejére –, ám valóban nem került a szakmai-társadalmi nyilvánosság elé.
Nem szűnik tehát az egymásra mutogatás, a vádaskodás. Az I. kerület vezetése szerint a kormány csak bűnbakot keres, hogy másra fordíthassa a Vár rekonstrukciójára ígért tizenegymilliárdot. Mivel a változtatási tilalom csak a Honvéd Főparancsnokság épületére vonatkozik, a rendelkezésre álló pénznek több mint feléből bármikor meg lehetne valósítani a meglévő tervek többi részét. Azokra megvan az érvényes építési engedély. A kerület szerint alapos előkészítés helyett kapkodás és ötletelés folyik, másfél év után sincs kialakult koncepció. Még azt sem lehet tudni, hogy milyen épület kerül a Honvéd Főparancsnokság helyére. Az önkormányzat egyetért az építészkamara szakmafelügyeleti bizottságának állásfoglalásával abban, hogy új tervpályázatot kellene kiírni. A kerület vezetői azt is sérelmezik, hogy a kormány nem egyeztetett velük, sőt nemzetgazdasági ügyre hivatkozva kivette hatáskörükből az engedélyeztetési eljárást.
Való igaz, a változtatási tilalom elrendelését követően a kormány mérlegelni kezdte, hogy a rendelkezésre álló tizenegymilliárd forintból inkább a gazdasági válság következményeit kellene enyhíteni. Nem a Várra költeni. Ha már a kerület ennyire nem akarja. Sok remény nincs a megoldásra.

Szépművészeti Múzeum
A Szépművészeti Múzeum bővítésére kiírt pályázat legjobb műveit 2008. április 7-én mutatták be a sajtónak, december közepén pedig aláírták a támogatási szerződést, ezzel az utolsó akadály is elhárult az elől, hogy a közgyűjtemény hozzájusson a 3,3 milliárd forintos uniós forráshoz. Nem ment könnyen. A nyertes nagyberuházások meghirdetése után másfél évre volt szükség hozzá még úgy is, hogy Zugló vezetése, szemben a budavári önkormányzattal, minden támogatást megadott a múzeumi tervek megvalósításához. A 3,7 milliárd forint értékű beruházás kivitelezése ez év őszén kezdődhet meg, befejezése 2011 tavaszára várható. A győztes terv, Karácsony Tamás munkája kilencezer négyzetméteres bővítést jelent az épületen. Elsősorban fogadótér építését, amelyet a Hősök tere alatt helyeznek el. Az új bejárat egy 9x9 méteres üvegkocka lesz, ahonnan lépcső és négy lift vezet le a kétszintes térbe, a kiszolgálóhelyiségekhez, valamint egy 1200 négyzetméteres ideiglenes kiállítótérhez.
Nem volt vita nélküli ennek a tervezésnek a folyamata sem. A végrehajtást a kulturális miniszter a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatra bízta. Mivel Szécsi Zsolt 2005 óta dolgozik múzeumbővítési tervein, újabb nyilvános tervpályázatot erre nem lehetett meghirdetni. Ezért a szakszolgálat, a múzeum vezetésével egyeztetve, egy művészeti tanácsadó testület javaslata alapján zárt pályázatot írt ki, amelyen hét építész vett részt. A szakma a budavári esethez hasonlóan felháborodott: hogy lehet egy ilyen fontos munkát zárt pályáztatással megvalósítani? A vihar elült. A bővítésen jelenleg három építész dolgozik: Szécsi Zsolt mellett a múzeum rekonstrukciós programját irányító Mányi István, valamint Karácsony Tamás.

Székesfehérvári királyi séták
Nemrég még azt írtuk a székesfehérvári királyi romkert körüli vitákról beszámolva: már az építkezés kezdésének időpontja is ki van tűzve, csak még azt nem tudni, milyen építmény emelkedik az egykori középkori koronázótemplom romjai fölé. Azóta már tisztább a kép. A művészettörténészek és építészek által hevesen bírált Szabó Zoltán-féle terv, amely egy diadalívvel kívánja jelezni az egykori épület méreteit, célegyenesbe jutott. És úgy tűnik, győz is.
Székesfehérvár tavaly nyert el 2,3 milliárd forintos uniós támogatást Királyi séta nevű kiemelt programjára, ebből egymilliárd jut a nemzeti emlékhely, vagyis a bazilika környezetének kialakítására. Mivel a támogatási szerződést a múlt év november 1-jén alá kellett írni, augusztus végén a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azzal a záradékkal adta ki az építési engedélyt Szabó Zoltán tervére, hogy a továbbiakban társtervezőt kell bevonnia a munkába, akivel az építész korrigálhatja a szakmai kifogásokat. A hivatal elnöke, Mezős Tamás az ősszel úgy nyilatkozott, hogy egy hónapon belül elkészülhet a rajz, november végére a kivitelezési tervek, az idén júniusban kezdődhet az építkezés. Lássuk, mi történt azóta!
Basa Péter építész egyike volt azoknak, akiket felkértek a székesfehérvári nemzeti emlékhely kialakításának építészeti újrafogalmazását célzó építészeti tervpályázatra. És ő volt az egyetlen, aki végül igent mondott rá. A feladat a szakmai kifogások kereszttüzébe került bazilikametszet átdolgozása volt. Rendkívül kevés idő állt rendelkezésére, november 17-ére le kellett adnia a terveket. Basa október végén kapta meg a szerződését, majd leszállította a munkát a kért határidőre. Elképzelése: a romokat levédené acélszerkezetű, vízszintes üvegfedéssel, ennek segítségével rajzolná ki a bazilika alaprajzát, és ahogy az üvegtető a bazilika egykori pilléreinek helyén támaszkodna le, a látogató érzékelhetné a hajdani templom tereit. A metszetrészlet helyett pedig torony állna.
A két tervet (Szabóét és Basáét) december 2-án vitatta meg a Nemzeti Emlékhelybizottság kuratóriuma. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség december 4-éig várta a végleges döntést, ettől tette függővé a támogatási összeg folyósítását. A kuratórium tagjai végül 5:1 arányban döntöttek az eredeti, tehát az engedélyezett Szabó-féle terv mellett. (Ők korábban is azt támogatták.) A döntéssel mindenki elégedett, a város vezetése, valamint Szili Katalin, az emlékhelybizottság kuratóriumának elnöke is, aki azt nyilatkozta: a szükséges és elégséges feltételek megvannak ahhoz, hogy Székesfehérvár kiemelt (Királyi séta – Történelmi időutazás az ezeréves Székesfehérváron elnevezésű) projektje megkapja a pályázaton elnyert támogatást.
Az építkezés 2010-ben be is fejeződhet. Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár szocialista polgármestere szerint olyan nemzeti emlékhely valósulhat meg, amely méltó lesz a város történelmi jelentőségéhez, és talán mindenki számára elfogadható lesz.