Lehallgatási ügy Spanyolországban

Nem mindennapi hatalmi játszma zajlik a madridi autonóm tartományban, amelynek az a tétje, hogy a fejleményeket részben a páholyból követő kisebbségi spanyol szocialista kormány meg tudja-e gyengíteni a fővárosban és a tartományban is hoszszú ideje kormányzó jobboldalt. A háttérben a néppárton belüli rendezetlen személyi ellentétek húzódnak meg, amit most lehallgatási botrány is fűszerez.

Esperanza Aguirre, a 2004-ben távozó José María Aznar kormányfő egyik feltétlen híve évek óta alig leplezett ellenszenvvel viseltetik a nála jóval népszerűbb madridi főpolgármester, Alberto Ruiz-Gallardón ellen. Tavaly a Néppárt részben az említett, továbbra is rendezetlen személyi ellentétek és a feszült légkörű kampány miatt nem tudott magának megnyerni bizonytalan szavazókat, és veszítette el az általános választásokat. A José Luis Rodríguez Zapatero kormányfő által vezetett spanyol szocialisták nyertek ugyan, de az egyre súlyosabb gazdasági válság miatt januárban érezték elérkezettnek az időt, hogy a sajtó segítségével megpiszkálják a néppárti ellentéteket.
A lehallgatásától és az ellene felhasználható titkos dossziék készítésétől tartó Aguirre tavaly nyáron fontolóra vette, hogy saját titkosszolgálatot hoz létre, de vetélytársa, Ruiz-Gallardón is ilyen előkészületeket tett. És érdekes módon a központi kormány madridi főügyészsége nem látott semmi kivetnivalót a két vetélytárs óvintézkedéseiben. Ahogy súlyosbodott a spanyol gazdasági válság, és hárommilliósra duzzadt a munkanélküliség, a közvélemény úgy tudott meg egyre többet a korrupciós esetekről, és a figyelem azért is fordul a botrány részletei felé, mert mindinkább a szocialisták malmára hajtják a vizet: a szálak már-már elérték a szocialisták egyik célját, „a nagyvadat”, a volt néppárti elnököt, José María Aznart. Erre már Aznar hűséges híve, Aguirre is kitálalt, és közölte, hogy a szocialisták szokása a politikai célzatú kémkedés, hiszen ezt csinálják 1982-es hatalomra jutásuk óta, és például 1995-ben azért kellett távoznia Narcís Serrának, az akkori védelmi miniszternek, mert a királytól kezdve mindenkit megfigyelt.
Az sem véletlen, hogy miért most tárgyalja a sajtó ezt a botrányt: a Néppárt madridi belügyei után nyomozó állami hatóságok valós korrupciós szálakat tártak föl, és a logikus gondolkodásról leszoktatott potenciális választók most nem a március elsején tartandó galíciai és baszkföldi tartományi választások néppárti programját tanulmányozzák.