Reform élő adásban

Magvas gondolatok a kapitalizmus keretek közé szorítására, vagy zavaros ötletelés a kilábalás megtalálására? Nagyjából erre a két táborra szakadt a jelentős számú francia közönség, amely a múlt héten követte az államfő televíziós és rádiós előadását. Nicolas Sarkozy válságellenes politikáját magyarázta a franciáknak, akiknek a felét sikerült is meggyőznie az alkalmazandó lépések helyességéről. A jövő héten jönnek a szakszervezetiek – velük már nehezebb lesz a közös hang megtalálása.

Szemben a válsággal – ezt a kissé költőire és patetikusra sikeredett címet viselte az a több mint másfél órás Sarkozy-show, amelyet múlt csütörtök este főműsoridőben közvetített három francia országos sugárzású tévéállomás és egy rádióadó. Az elnök nagyon készült erre a televíziós szereplésre. Hetek óta szakértőkkel tanácskozott, kikérte a véleményüket az adott kérdésről, az adás napján lemondta minden programját. Meg is lett az eredménye: kipihentnek, kiegyensúlyozottnak, meggyőzőnek, sőt jókedvűnek tűnt. Azok, akik elfogadták Sarkozy érvelését, nyugodtnak és világosnak értékelték az államfő szavait. Az államfő külön ügyelt arra, hogy a széles néptömegek előtt nem eléggé ismert közgazdasági összefüggéseket érthetően mondja el, és ez nagyrészt sikerült is neki.
Nicolas Sarkozy átment a szóbeli vizsgán. A különböző közvélemény-kutatások a „meggyőzöttek számát” 50 százalék körül hozták ki, egy-két százalék – ide vagy oda – eltéréssel. Ha megnézzük, hogy ezt a műsort Franciaországban 15 millióan követték, valószínűleg a politika iránt érdeklők, nem is rossz eredmény. A pedagógiai leckét, ahogy Franciaországban hívják az ilyen magyarázó fellépéseket, ha nem is kitűnőre, nem is százszázalékosan, de látható eredménnyel sikerült megoldania.
Szükség is volt erre. Egész Franciaországban egy héttel korábban zajlottak le a kormány politikájával szembeni szakszervezeti megmozdulások. Vagy kétmillióan vettek ezeken részt. Sarkozy jól érzékelte, hogy valami módon le kell csillapítani az embereket, ugyanis a kezdeményezés kicsúszhat a keze közül. Jobb híján – türelmesen – el kell magyarázni nekik, hogy mit miért tesznek. Ezért volt oly fontos Sarkozynek ez a fellépése.
Az államfő rögtön leszögezte, hogy az évszázad válságával állunk szemben. „Úgy kell tevékenykednem, hogy Franciaország a lehető legkésőbb menjen bele és a lehető leghamarabb kerüljön ki a válságból” – jelentette ki az elnök. Meghallotta az elégedetlenségét azoknak, akik tüntettek az előző héten, de azoknak a nyugtalanságát is, akik ugyanezen napon a munkát választották. (Később elismeréssel szólt a minimális szolgáltatásokban elért megállapodásról, amelynek ez a január végi nap volt az első „éles” próbája: láss csodát, végre nem bénult meg az ország, a százezres megmozdulások ellenére lehetett közlekedni.)
A tüntetéseken mindenhol felmerült egy kérdés, amelyre az elnök az adás kezdetén megpróbált válaszolni: A kormány miért a bankokat és miért nem az embereket támogatja? Nicolas Sarkozy szerint a bankoknak juttatott pénzösszeg egy euróval sem károsítja meg az adófizetőket. Kölcsönt kaptak, amelyet vissza kell fizetniük. A bankválság kezelésére szánt 320 milliárd euróból eddig 25 milliárdot folyósítottak azoknak a pénzintézeteknek, amelyek igényt tartottak állami segítségre. A 2009. évre jutó kamata ennek az összegnek 1,4 milliárd euró, amely a leginkább rászorultak szociális támogatását növeli. Az államfő felkérte a számvevőszéket, hogy szigorúan ellenőrizze a bankoknak nyújtott hitelek eredeti céljukra való felhasználását. A szakértők azonban kétkedéssel fogadták a számadatokat, ugyanis az ő számításuk szerint csak épp a fele, 700 millió euró a kihelyezett kölcsönök éves kamata.
A szociális intézkedések mellett az interjú másik sarkalatos pontja a munkahelyek megőrzése volt. Az elmúlt hónapokban az 1933-as nagy gazdasági világválságban tapasztalt ütemben nőtt a francia munkanélküliség. A válság jelentkezése óta havi 40–50 ezer ember kerül az utcára, számuk az utóbbi hónapok összesített adatai szerint elérte a 200 ezret, tavaly év végén Franciaországban 2,11 millió álláskereső volt.
Nicolas Sarkozy csupán egy konkrét intézkedést és számos ötletet ismertetett a munkahelyek megőrzésére a tévéadásban. 2010-től eltörlik a mintegy 8 milliárd eurós iparűzési adót, amely a vállalatok adóterheinek harmadát teszi ki. (Az illetékes miniszternek azonnal pontosítania kellett az elnököt: csak az iparvállalatokat érinti ez a rendelkezés.) A kormány az adócsökkentéssel a francia területen működő üzemek bezárását, külföldi államokba áthelyezését próbálja megakadályozni.
A szakszervezetekkel jövő szerdán kezdődő megbeszéléseken az elnök azoknak a fiataloknak kíván védőhálót létrehozni, akik a gazdasági válság miatt vesztették el munkahelyüket. A szociális tanácskozáson szó lesz a munkanélküliség minden válfajáról, a nyugdíjazás előtti években elbocsátottakról csakúgy, mint a részmunkaidősökről. A minimálbér emelésétől viszont határozottan elzárkózott az elnök, aki az általános forgalmi adó csökkentésében sem gondolkozik. Kijelentette: a kereslet növelése érdekében Nagy-Britannia sem ment semmire azzal, hogy az áfát 17,5 százalékos szintről 15 százalékosra csökkentette. „Persze ez érthető, nincs is ipara” – fűzte hozzá maliciózusan az elnök.
Ez a mondata kisebbfajta diplomáciai felzúdulást okozott a Párizs–London kapcsolatban, ugyanis a britek gazdaságpolitikájuk nyilvános bírálataként értelmezték Sarkozy szavait. A múlt csütörtöki francia megnyilatkozások különösen irritálták Csehországot és Szlovákiát is: egyenesen protekcionizmussal vádolták meg Sarkozyt, aki arról beszélt, hogy az ezekben az országokban gyártott francia márkájú gépkocsikat nagyságrendekkel olcsóbban állítják elő, mint ha Franciaországban szerelték volna össze őket, mégis ugyanazon, a magasabb, francia áron árulják azokat. Egyértelművé tette: csak azok az autógyárak részesülhetnek a 7,5 milliárd eurós támogatásból, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem helyezik külföldre üzemeiket. Sarkozy az új munkahelyek teremtésében mintegy 10 milliárd eurós állami beruházásról számolt be. Megkezdik egy normandiai atomerőmű építését, középületeket, kórházakat, egyetemeket újítanak fel, korszerűsítik az állami kézben levő vállalatokat, útfelújításokat hajtanak végre.
A 26 milliárd dolláros gazdaságélénkítő programról szólva maga Sarkozy is beismerte, hogy nem elég. A középosztály – annak is az alsó része, amely havonta épphogy csak ki tud jönni a fizetéséből – gondjain is enyhíteni kell. Az elnök különböző elképzeléseket ismertetett: végleg eltörölnék a legalacsonyabb jövedelmeket érintő legalsó adósávot, vagy 2009-re a második adósávot sem kellene megfizetni. Felmerült a családi pótlék növelése a nagycsaládosok, esetleg a három gyermeknél kevesebbel rendelkezők esetében is, természetesen jövedelemtől függően. Az egyedülálló idősek vagy egyszülős családok az állam által finanszírozott csekket kapnának, amellyel különböző szolgáltatásokat vehetnének igénybe, például háztartási munkában, ellátásban való segítséget. Ezek azonban mind tervek, amelyekről a szociális partnerekkel meg kell egyezni.
Az államfő ragaszkodik a közalkalmazottak számának fokozatos csökkentésében „a két nyugdíjba vonuló helyett csak egy fő felvétele” elvhez: „Ki kell törnünk a mindig nagyobb kiadásból” – jelentette ki Sarkozy, aki megemlítette, hogy a 20 millióval nagyobb lélekszámú Németországban 150 milliárd euróval kevesebbet költenek az állam működésére. A kapitalizmus megrendszabályozására vonatkozó tervekkel is előállt. (Lásd keretes írásunkat!) Mint bejelentette, Angela Merkel német kancellárral terveznek közös fellépést a húsz legfejlettebb ország április eleji londoni tanácskozásán. A külföldi megméretésig majd két hónap van hátra. Ebben az időben Nicolas Sarkozynek bizonyítania kell, hogy otthon a számtalan ötlete közül legalább néhány mellé fel tudja sorakoztatni a francia munkaadókat és munkavállalókat.