Milliárdos titkok a csontvázszobában

Nem tudja elkerülni az állami Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) felügyelőbizottsága, hogy rendőrségi feljelentést tegyen a cég körül megjelent ügyeskedők miatt, ha a társaság mérlegéből kiderül, hogy értékvesztéssel kell számolni az említett személyek gyanús ügyleteinek eredményeként – közölte lapunkkal Mártha Imre, az MVM vezérigazgatója. Mint ismert, tízmilliárdok vándoroltak kétes hátterű, offshore cégekhez az előző vezetés idején, ezért nemzetközi szakértők bevonásával vizsgálják az MVM korábbi ügyleteit. Mártha Imre vezérigazgató állítja: májusra mindennek ki kell derülnie a cég körüli botrányokról.

Válogatás az adatszobából
2006 ősze: kapcsolatfelvétel a Nád MPS-H Kft. (Nád Kft.) és az MVM tulajdonában lévő Paksi Atomerőmű Zrt. között. Paks egy energianád-erőművet kívánt létrehozni a Nád Kft. közreműködésével, amely a tüzelőanyagot mesterséges úton szaporította volna. Paks végül elállt az erőműépítéstől, a Nád Kft. azonban több mint 23 milliárd forintot követel szerződésszegésért.
2007. január 25.: szerződés a Szász András vállalkozóhoz köthető Aquifex Limited nevű céggel, hogy befektetési portfóliót állítson össze az energiaszektorból, amely tízszázalékos hozamot biztosít. Az év első felében erre a célra 6,35 millió eurót utalnak át a Meinl Banknak az MVM számlájáról. A befektetési portfóliót azonban egy idő után az MVM értékesíti az Aquifexnek. Jelenleg 1,8 milliárd forintos követelése van az állami cégnek az Aquifexszel szemben.
2008. január 14.: megállapodás a Niker leányvállalattal az üdültetési lehetőségek bővítéséről, amire az MVM 4,3 millió eurós kölcsönt nyújt. Ebből a pénzből később 3,5 millió eurót utalnak át a Jadran Investments Limited nevű cégnek, amellyel szerződnek a vodicei Hotel Bili Kamen szálloda haszonbérletéről. A szerződés felbontása után azonban a pénz nem behajtható a Jardanen, a horvátországi hotel pedig nem is érhet 3,5 millió eurót.
2008. március 13.: kölcsönszerződés a Kapolyi László közreműködésével alapított Kárpát Energo projektcéggel. Az MVM 55,3 millió eurót ad a cégnek, amely abból 38 millió eurót folyósít a Power Investment II. nevű társaságnak. A hitel megtérülése kétségessé válik, így az MVM lépéseket kíván tenni a pénz visszaszerzésére.

Rendkívüli súlyú ügyek látnak napvilágot az MVM közelmúltjából manapság. Kölcsönadott, de vissza nem kapott eurómilliók, egy balsikerű horvátországi szállodabiznisz, a társaság belső szabályait megsértő, az MVM profiljától idegen üzleti döntések egész soráról olvasni a sajtóban. Tulajdonképpen mi történt önöknél?
– Az MVM életében ilyen szerteágazó ügyhalmaz még nem volt. Én már a harmadik kormányt szolgálom itt a házban, de ha a tavaly júniusi kinevezésem előtt csak a negyedét tudom annak, ami most kiderült, a világ végéig menekültem volna el a vezérigazgatói poszt elől. De sajnos a gyanús, megkérdőjelezhető ügyletekről csak azután szereztem tudomást, hogy a társaság könyvvizsgálója jelezte, vannak az MVM háza táján furcsa ügyek, és olyan személyek, akik ezekben rendre szerepelnek. A megkérdőjelezhető ügyek 2007 végén, 2008 elején születtek. A tavalyelőttiek azért csak most láttak napvilágot, mert mostanra derült ki, hogy problémásak.
– Ez hogyan lehetséges?
– Ha valakinek mondjuk pénzt kölcsönzött az MVM, annak van egy visszafizetési határideje. Amíg ez le nem jár, a könyvvizsgáló nem állapítja meg a fizetés elmaradását. Tavaly június 1-jén vettem át a kormányrudat az MVM-ben, és ezek az ügyek csak ezt követően kezdtek kiderülni. Az új menedzsment a könyvvizsgálói észrevételek alapján jelezte ezeket a felügyelőbizottságnak, s ennek nyomán tavaly nyáron meg is kezdődött a belső vizsgálat. Nyitottunk egy adatszobát, ott elhelyeztük az öszszes szóba jöhető dokumentumot. Ezt később a házon belül csak csontvázszobának kezdték hívni, mert sorra dőltek ki a csontvázak a szekrényekből. Egyébként ez sem volt könnyű, mert voltak olyan papírok, amelyeket kívülről kellett bekérnünk, mert az MVM-nél nem volt belőlük példány. De mindegy, előre nézünk, most már jogszerűen mindent rendbe rakunk. Szándékosan olyan nemzetközi ügyvédi irodát kértem fel a vizsgálat segítésére, amelyik az MVM szervezetétől független, nem utasítható és nem befolyásolható cég. Annyit viszont már most tudunk, hogy a problémás ügyek jelentős része egy bizonyos személyi körhöz kötődik.
– Név szerint?
– Az érintettek neve gyakorlatilag már a sajtóban is megjelent.
– Ha nem akarja őket megnevezni, akkor segítünk. A volt vezérigazgató helyettese, Molnár László és egy, az ügyek születése idején tanácsadói pozícióban dolgozó, az olajgate- és a Nádor-ügyben is elhíresült üzletember, Szász András, illetve Kapolyi László milliárdos szocialista országgyűlési képviselő. Róluk van szó? Vagy van egy másik, az MVM-en kívüli, külső kör is?
– Én a könyvvizsgálói jelentések alapján a teljes körről beszélek, amely aláíróként, előkészítőként vagy szerződéses partnerként szerepel a gyanús ügyletekben. De ha már felmerült az előző vezérigazgató, el kell mondanom, milyen meghasonlott helyzet ez az MVM és az én számomra is. Kocsis urat nagyon precíz embernek ismertem meg. Az MVM-et ráadásul különösen sikeres pályára is állította az elmúlt három évben. Elindult egy holdingosítási szerkezetváltás, a nyereségünk nőtt, a társaság haladt előre, új projektek indultak. Ne felejtse el, hogy itt kilencezer becsületes ember dolgozik. Emiatt is elkeserítenek ezek az ügyek. Csak arra tudok gondolni, hogy Kocsis Istvánt félrevezethették.
– Félrevezette őt Molnár László és köre?
– Nem lenne korrekt a részemről, hogy a vizsgálóbíró szerepét eljátsszam. A menedzsment feladata ebben az ügyben az, hogy minden olyan dokumentumot átadjon a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló részére, amely a tisztázást elősegíti. A másik feladatunk a kármentés. Tehát perelünk, végrehajtunk, követelünk külföldön és belföldön egyaránt. Minden jogi eszközt igénybe veszünk, amivel az esetleges kár csökkenthető, a rossznak bizonyult üzlet felbontható.
– Kocsis István most a BKV vezérigazgatója, Molnár László pedig ismét a helyettese. Lehetséges, hogy olyan ember van megint egy köztulajdonban lévő cég vezető pozíciójában, aki korábban félrevezette a felettesét?
– Lényegében az ügyekben fellelhető szerződések egyikén sincs rajta teljeskörűen az MVM háziszervezeteinek a szignója, holott normális esetben csak akkor kötünk megállapodást, ha a részleteket a szakapparátus előzőleg megtárgyalta – és ennek a papírokon is nyomának kell lennie. Ezeken a papírokon nincsenek rajta a szükséges aláírások, vagy ha igen, hiányosak.
– Annál nagyobb baj, hogy a vezérigazgató viszont aláírta őket. Hogyan kerülhetett erre sor, ha ezzel az összes belső előírást megsértették?
– Ez valóban furcsa dolog. Tartok tőle, hogy bizonyos kollégák, külső szervezetek több esetben abban a tévhitben ringatták a vezérigazgatót, hogy minden rendben van. Ez persze csak feltételezés. A vizsgálatot az MVM felügyelőbizottságának kell lefolytatnia, törvényi felhatalmazása alapján, többek között a könyvvizsgálói jelentésekre alapozva.
– Ön, aki akkor is vezető beosztásban dolgozott az MVM-nél, tudja, mennyi az a pénz, ami után a társaságnak futnia kell?
– Az áramkereskedelmi részlegen dolgoztam, ahol vasfegyelem van. A kérdéses ügyekből eredő esetleges kárt nehéz megmondani, mert több ügyben még nem jártak le azok a fizetési határidők, vagy ha lejártak is, talán van remény a pénz visszaszerzésére. A vásárosnaményi erőmű megépítésére létrejött, Kapolyi Lászlóhoz is köthető Kárpát Energo kölcsönének visszafizetési határideje például február 28-án járt le. Azóta mi az összes létező jogi lépést megtettük, hogy fizetésre bírjuk a céget. Felszólítást küldünk, tárgyalunk, keresetet indítunk. Május vége az az időpont, amikor feketén fehéren látszik majd, hogy van pénz vagy nincs pénz, akkor lehet megmondani, mennyi hiányzik. Addigra világos lesz, melyik ügylet esetében kell rendkívüli értékvesztéssel számolni.
– Bár a Kárpát Energo esete sem egyszerű, hiszen az MVM pénze végül egy luxemburgi offshore társaságnál kötött ki, messze nem ez a legbonyolultabb. Az Aquifex nevezetű társaság például kapott az MVM-től több mint hatmillió eurót homályos befektetésekre, aztán bonyolult szerződéses konstrukciókon keresztül ez ide-oda került.
– Valóban nehezen követhetők a szálak. A legjobb szó erre az, hogy rémálom. Én magam sem tudom követni, hogy mi volt a pontos cél, a szerződéseket többször átalakították, változtak a célok, az összegek, többször határidőket módosítottak. Ráment négy-öt hónapunk csak arra, hogy a dokumentumokat előkerítsük. Nagyon nehéz úgy dolgozni, ha még azt sem tudom, milyen szerződést kötött a társaság, így a kárenyhítés is bajos. Ráadásul ebben az esetben azt is tudni kellene szétválasztani, hogy mi az, ami reális terjeszkedésre adhatott volna lehetőséget, és mi az, ami nem. Itt minden azon múlik, hogy ez a társaság fel tud-e mutatni olyan projektet vagy olyan konkrét vagyonelemet, ami értékarányos az MVM által kifizetett összeggel. Sajnos eddig ilyet nem mutatott fel.
– Ha jól tudom, több országban akartak az Aquifex közreműködésével és a Meinl Bank segítségével terjeszkedni, például Szerbiában nyitottak volna lignitbányát, s építettek volna erőművet.
– Az utóbb fellelt papírok alapján úgy tűnik, igen.
– A jelentések szerint azonban csak szóban állapodtak meg az Aquifexszel, hogy mire is költsék az MVM eurómillióit.
– A szerződések eléggé egyértelműek, a pénzt az Aquifexnek vissza kellene adnia. Ez tényleg egy rémálom! A részletekbe azért sem érdemes belemenni, mert én sem látom át azokat.
– Milyen ésszerű magyarázat van arra, hogy a befektetni szánt összeget nem közvetlenül az MVM számlájáról utalták át, hanem az Aqiufex rendelkezésére bocsátották?
– Ezt a kérdést nem nekem kell feltenni. Magamnak ezerszer feltettem már én is, de nem tudom megválaszolni, mert nem én intézkedtem az átutalásról. Eddig a felügyelőbizottság sem talált rá megfelelő választ.
– Nagyon sok esetben offshore cégek is bekapcsolódtak az ügyletekbe, valószínűleg azért, hogy később ne lehessen visszaszerezni a pénzt. Ha ez így van, később kin lehet majd elverni a port?
– Az éves közgyűlés májusban meg fogja állapítani, hogy pontosan mekkora öszszeg hiányzik. Teljesen egyértelmű lesz a kár értéke, és azok felelőssége, akik a szerződést megkötötték, a pénzeket átutalták. Mi százszázalékosan tiszta képet próbálunk festeni, hogy meg lehessen állapítani a felelősséget, ne tűnjenek el iratok.
– Feljelentést tesznek a rendőrségen, amikor végeznek ezzel a munkával?
– Ha a társaság mérlegéből kiderül, hogy értékvesztéssel kell számolnunk, a felügyelőbizottság ezt a lépést nem fogja tudni elkerülni.
– Ha az Aquifex ügyre azt mondja, rémálom, mit mond arra a horvát tengerparti szállodára, amit eurómilliókért kibéreltek kétes hátterű cégektől, de átvenni sem tudták, sőt be sem engedték önöket az épületbe?
– Ott nekünk már csak azt sikerült kierőszakolnunk, hogy az ingatlanra jelzálogot jegyeztetett be az MVM. A kérdés csak az, ér-e annyit, körülbelül 3,5 millió eurót a szálloda, mint amennyit korábban előre átutaltak. Mivel a pénzünket nem kaptuk vissza, most birtokbavételt kérünk a hotel tulajdonosától.
– Úgy tudjuk, az MVM-nek van már egy szállodája Horvátországban, sőt azt is hallottuk, hogy ott lebontották a falakat a felső emeleten, és egy nagy lakosztályt alakítottak ki a vezérigazgatónak.
– Ez a vállalati üdülő nagyon régóta megvan. Ha jól emlékszem, Jugoszlávia felé irányuló áramszállítás ellentételezéseként, tartozás fejében kapta az MVM. Tizenöt éve sokan üdültek ott, a dolgozók térítés ellenében használják, a szezonban teljes a kihasználtság. Az előző vezérigazgató által kialakított részben, amiről ön beszél, még nem voltam, de meg fogom nézni. Egyébként a cégcsoportnak több üdülője van.
– A siófoki üdülőt ezért kellett eladni?
– A vezetés akkoriban úgy gondolta, hogy két balatoni üdülőre nincs szükség, elég a balatonfüredi.
– Rendben, mondjuk, hogy egy ekkora vállalatcsoport számára természetes, hogy üdülői vannak. De miként lehetséges az, hogy az egyik leányvállalatuk, a Paksi Atomerőmű belement egy olyan üzletbe, mint az energianád-termesztés? Az erre pénzt szerző cég tulajdonosi körében ráadásul olyan személyek is vannak, mint egy volt szocialista polgármester és a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatójának felesége. Erről mit tudnak?
– Ha az előbb azt mondtam, hogy rémálom, erre azt mondom, hogy dermesztő. Egyszerűen nem illeszkedik az MVM koncepciójába, igaz, az MVM-anyavállalat döntési mechanizmusába ez a terv hivatalosan nem került bele. Ez egy Pakson elkezdett ügy volt, de 2007-ben leállították. Eredetileg az lett volna az elképzelés, hogy az atomerőmű mellé építsenek egy biomaszsza-tüzelésű erőművet, az energianádra alapozva, most pedig több mint húszmilliárd forintot követel ez a cég, úgymond szerződésszegésért.
– Mennyire érzi kínosnak, hogy az MVM körül állandóan felbukkan olyan cégek, amelyek Kapolyi Lászlóhoz, az egykori nehézipari miniszterhez köthetők? A politikus cége szintén eurómilliókat kapott a vásárosnaményi erőmű felépítésére.
– Nekem nem kínos, de nagy elkeseredéssel figyelem ezt a folyamatot. 1994-től másfél évtizedig az MVM számára Kapolyi László cége nagyon olcsón szállított áramot Ukrajnából. Az MVM is sokat keresett, és legfőképpen az ország fogyasztói is jól jártak az ügylettel. Hogy a 2007–2008 közé tehető ügyekbe hogyan keveredett bele, arra nem tudok jó választ adni. Abban egyébként semmi kivetnivalót nem látok, ha egy beruházás úgy indul, hogy egy magánfejlesztő elindítja, majd befektetőt keres maga mellé. A vásárosnaményi erőmű felépítése is rendben lenne szakmailag, az a baj, hogy egyelőre nincs meg a beruházásra szánt pénz egy jelentős része. A Vértesi Erőműn keresztül rendelt áramszállítások, amelyekből Kapolyi cége, a System Consulting kihátrált, szintén milliárdos kárt okozhat az MVM-csoportnak, illetve az államnak. Van még négy-öt olyan kereskedő, akivel nem született megállapodás. Velük és a System Consultinggal is folyamatosan tárgyal a Vértes ügyvezetése, hogy a kárt a lehető legkisebbre szorítsa. Ha másképp nem megy, jogi úton hajtjuk be a pénzt, de úgy ismerem Kapolyi urat, aki mindig helyt áll.
– A botrányos ügyek elég sok idejét elvehetik. Mikor kezd végre valóban dolgozni, azt tenni, amit egy cégvezetőnek kell?
– Ezekkel az ügyekkel május után nem vagyok hajlandó foglalkozni. Vagy így, vagy úgy, a májusi közgyűlésig le kell őket zárni. Számos lépést tettem, hogy egyszer s mindenkorra megakadályozzam, hogy ilyen esetek még egyszer előforduljanak: megvontam az összes cégünknél az önálló aláírási jogot és a belső ellenőrzést közvetlenül a felügyelőbizottság mellé rendeljük. Nagy károkat jelentene az MVM-nek, ha húzzuk-halasztjuk a rendbetételt, mert jórészt erre irányul a figyelem, nem az eredményeinkre. Amelyek egyébként nagyon jók.