Mártha Imre, az MVM Zrt. jelenlegi vezérigazgatója május végére teljes kivizsgálást ígér a cég korábbi kétes ügyeiben. Azt is nyilatkozta, hogy ha a felét ismeri ezeknek az ügyleteknek, akkor nem vállalta volna a cég vezetését, és elmenekül. Ön szerint is ilyen sötét volt az előző korszak?
– Onnét érdemes áttekinteni a helyzetet, hogy az MVM elismert vállalatcsoport vezérigazgatójaként nekem volt egy vízióm: egy közismert, nagy, erős, nemzeti cég létrehozása. Sokáig senki nem hitt benne rajtam kívül, mégis megvalósult, és úgy gondolom, hogy ezt az elődeim közül is nagyon sokan szerették volna megcsinálni. Amikor a folyamat beindult, a nemzetközi befektetési bankok sorban álltak az ajtóm előtt, hogy ezt a programot, a cég regionális terjeszkedési szándékait hajlandók lennének finanszírozni, mert életképesnek tartják. A stratégia tehát terjeszkedést célzott meg Kelet-Közép-Európában és a Balkánon. Ezzel a terveink szerint 2010-ig háromszázmilliárd forintról ezermilliárdra nőtt volna a cég piaci értéke. Számos projektet indítottunk volna el, például erőműveket akartunk építeni Szerbiában, Romániában és Boszniában. A programból azonban a leváltásom miatt csak egyetlen elemet tudtam megvalósítani, az elektromos művekben való részesedésvásárlást. Ezt követően sok magyar energetikus hívott fel és gratulált, hogy végre valaki valamiben megelőzte az RWE-t a piacon. A stratégiával azt is elérhettük volna, hogy 2015-ig előteremtsük egy új atomerőmű önrészének teljes fedezetét az osztalékokból. Az irányításom alatt a nemzetközi elemző intézetektől olyan jó minősítést kapott az MVM, hogy az ÁPV Zrt.-től kötvénykibocsátási engedélyt kaptunk. Amikor leváltottak, akkor azonban szinte minden meghiúsult. Innen datálódnak az úgynevezett ügyek is. Erre szoktam azt mondani, hogy ha felvonulok Szulejmánnal Mohácsra, de a csata előtt visszarendelnek Sztambulba, akkor a költségeim egy része már nyilván nem térül meg.
– Az egyik ügy, amelyben az MVM felügyelőbizottsága feljelentést fontolgat, a vásárosnaményi erőmű megépítésére létrehozott, Kapolyi László milliárdos szocialista politikushoz köthető Kárpát Energo cégnek adott 53 millió eurós MVM-kölcsön ügye. Nemrég azt nyilatkozta, hogy Molnár László az ön főtanácsadója, és a Kárpát Energo igazgatóságának akkori elnöke annak idején nem értesítette arról, hogy a kölcsön egy része off-shore cégekhez került. Hogyan alkalmazhat egy ilyen személyt most a BKV-nál is tanácsadóként?
– Molnár László kiváló energetikai és gazdasági szakember. Az említett cégnél nem vezérigazgatóként dolgozott, hanem az igazgatóság elnöke volt, ez lényegében egy címzetes funkció. Az MVM a vásárosnaményi erőmű építésébe szállt be. Eredetileg a tervekben 89 millió euró hitelszükséglet szerepelt, ebből folyósítottunk 53 millió eurót. A hitelszerződés alapján többségi tulajdonunkban lévő leányvállalatunknak odaadtuk a hitelt, de az MVM által delegált tisztségviselőknek nem volt sem jogkörük, sem hatáskörük a további utalásokhoz.
– Az igazgatóság elnöke és a résztulajdonos MVM vezérigazgatója nem tudott arról, hogy off-shore társaságokhoz kerül a cég által felvett kölcsönből 32,5 millió euró?
– Az MVM-nél vezérigazgatóként nem foglalkoztam minden egyes üggyel, ahhoz megvoltak a megfelelő, szakértő, felelős munkatársak. A stratégiával foglalkoztam, nem ügyintéző voltam. A Kárpát Energo MVM által delegált tisztségviselőinek sem kellett a jóváhagyása a későbbi átutalásokhoz. Az MVM Holding tizenhárom részvénytársaságból áll, mindegyiknek az élén igazgatóság, felügyelőbizottság és menedzsment van. A cégek irányítása rájuk tartozik, a vezérigazgató nem láthat rá minden leányvállalat minden egyes ügyére.
– Hogyan ismerte meg Szász Andrást? Hogyan bízhatott erre az üzletemberre állami milliárdokat az Aquifex nevű off-shore cégen keresztül, miközben korábban már felmerült a neve olyan zavaros, gyanús ügyletekben, mint a Nádor-ügy vagy az olajszőkítés?
– Szász Andrást a Meinl Bankon keresztül ismertem meg, mint aki az MVM nemzetközi terjeszkedését szakértőként segíti. Az Aquifex nevű céget a Meinl Bank jelölte ki a projektek előkészítésére. A bank tanulmányt készíttetett a szerbiai, boszniai, romániai és ukrajnai energiabefektetéseinkhez, és 720 millió euró fedezetet is biztosított a beruházásokhoz. Amikor eltávoztam az MVM-től, a Meinl Bank és az Aquifex közreműködésével aláírás előtt állt az a háromoldalú megállapodás, amely Bosznia, a Szerb Köztársaság és az MVM között jött volna létre, hogy a már említett projekteket úgy hajtsuk végre, hogy az EPS-be, vagyis az ottani állami áramtársaságba bevásároljuk magunkat. A beruházások tehát nem a szokásos tendereljárásokkal jöhettek volna létre, hanem közös vállalkozásként. Ennek érdekében személyesen tárgyalhattam a szerb energetikai miniszterrel, a montenegrói miniszterelnökkel és az akkori boszniai szerb köztársaság államelnökével. Ha ezek a tervek megvalósultak volna, most nem különböző követelésekről lenne szó, hanem a cég értéke a terveknek megfelelően növekedett volna. Ez egy legitim stratégia volt, hiszen a közgyűlés jóváhagyta, az igazgatóság sokszor tárgyalta, mindenütt előadtam, mindenütt közönségsikert arattam vele. Az apparátus örült, hogy haladtunk a terjeszkedés irányába.
– A Meinl Bank nem volt tisztában azzal, hogy Szász András korábban milyen ügyekbe keveredett?
– Ezt tőlük kellene megkérdezni, köztünk erről nem volt szó. A saját szakértőink viszont nem tudták megmondani, hogy hová érdemes befektetni az országhatáron túl, és ezt milyen konstrukcióban kell megpróbálni. Kapcsolatok nélkül nehéz előre haladni, s bizonyos feladatok megoldásához off-shore cég nyújthatja a legjobb megoldást.
– Mi igaz abból, hogy ön Molnár Lászlóval és Kovács Józseffel, a Paksi Atomerőmű Zrt. korábbi vezérigazgatójával leült tárgyalni a Nád MPS Kft. ügyvezetőjével egy energianád-erőmű megépítéséről, amelybe az atomerőmű is beszállt volna?
– Tudomásom szerint az MVM Zrt. igazgatósága a Nád MPS-H Kft.-vel való kapcsolatról nem tárgyalt, és az MVM e céggel semmilyen kötelezettséget nem vállalt.
– Az MVM pénzével gazdálkodó Aquifex viszont hárommillió eurót adott a Nád Kft.-nek szervezetépítésre és technológiai fejlesztésre, valamint a cég auditálását is finanszírozta.
– Az, hogy az Aquifex mit csinált, az ő dolga. Az MVM-től azt a feladatot kapta, hogy a Meinl Bankon keresztül elősegítse szerbiai terjeszkedésünket. Bizonyára foglalkozott a cég más tevékenységekkel is, de én ebben teljes mértékben illetéktelen vagyok. Az MVM általam említett stratégiájában a Nád MPS-H-ügy nem szerepel.
– Pakson feltehetőleg azért terveztek biomassza-erőművet, mert erre szükség lehet a leállásoknál, hogy ne gázerőművel kelljen rásegíteni az újraindításra. Ezzel egyetért?
– Régóta támogatom, hogy legyen egy úgynevezett blackstart erőmű Pakson, amit ön is említ. Az is igaz, hogy ennek biomasszával kellene működnie, hogy ne legyen kiszolgáltatva a gázfelhasználásnak, és az ország energiaellátásának biztonságát szolgálja.
– Ennek ellenére nem adott erre az MVM egy fillért sem a NÁD Kft.-nek?
– Nem. Egy biomassza-erőművet már rég fel kellett volna építeni Pakson, de idáig nem jutottunk.
– Miért kellett Horvátországban üdülőt bérelni, ráadásul szintén egy off-shore cégen keresztül?
– E tekintetben stratégiánk az volt, hogy az elismert vállalatcsoport létrejötte után a társaságainknál meglévő több mint tíz üdülőt fenntartani indokolatlan, ezért csak a balatonfüredi és a horvátországi üdülési lehetőségeket fejlesztettük. Az MVM saját cége, a Niker közreműködésével bérelt horvát szállodában nagyon kedvező áron üdülhetnének a munkatársak. Egy napra tizenkét euróért béreltünk egy ágyat, így minden járulékos költséggel együtt is legfeljebb negyven-negyvenöt euróba került volna egy szoba. A környéken viszont nem lehet szobát bérelni nyolcvan-száz euró alatt. Az off-shore cégek közbeiktatására pedig feltehetőleg azért volt szükség, mert az eladók nem Horvátországban akartak adót fizetni. Az üdülőt egyébként a jövőben is használhatják, mert azt információim szerint az MVM birtokba veszi.
– Az MVM-nek azonban már van egy horvátországi üdülője, ahol az emeleten egy lakosztályt is kialakítottak. Miért kellett bérelni egy másikat is?
– Rovinjban valóban van egy negyven férőhelyes üdülőnk, de ez a nyolcezer dolgozónak tízéves sorban állást jelent. Ezért akartuk a kínálatot bővíteni további lehetőséggel közvetlenül a tengerparton. Rovinjban pedig a lakosztályt is felújítottuk ugyanúgy, mint az egész üdülőt.
– Az MVM belső vizsgálata alapján a könyvvizsgálók leginkább azt kifogásolják, hogy számos nagy értékű szerződésen nincs ott a vezérigazgató, vagyis Kocsis István aláírása, pedig ezt előírja a cég alapszabálya. Hogyan lehetséges ez?
– Én nem tartottam fejben az alapszabályt. Állítom azonban, hogy a saját dolgomat mindig elláttam az MVM vezérigazgatójaként is. Voltak azonban olyan papírmunkák, amelyek nem rám tartoztak, hanem az apparátusra.
– Mártha Imre, az MVM jelenlegi vezetője korábban úgy nyilatkozott nekünk, hogy nehezen kerülhető el a rendőrségi feljelentés azokban az ügyekben, amelyekről eddig beszéltünk. Nem tart attól, hogy ez önt vagy a közvetlen tanácsadóit is érintheti?
– Erre csak annyit mondhatok, hogy a meglévő információim szerint erre nem számítok.
– Az ön tanácsadóinak szerződéseit most vizsgálják a BKV Zrt. felügyelőbizottságában is. Itt is előtérbe kerültek egyes off-shore cégek, amelyek több tíz millió forintot vettek fel a cégtől a tanácsaikért. Ezekre a megbízásokra miért volt szükség?
– Mióta idejöttem, azt tapasztaltam, hogy egymilliárd forint kopik el a BKV Zrt. költségvetéséből különböző tanácsadói szerződések kapcsán úgy, hogy ebből a társaságnak valódi haszna nincsen, enynyit meg lehetne takarítani a költségeken. A cél az, hogy a tanácsadói díjakra fordított összegeket folyamatosan csökkentsük. Míg 2007-ben mintegy 730 millió forintot költött a cég tanácsadásra, 2008. január és augusztus között 383 milliót, szeptember és december között 35 milliót, idén január és február között pedig mintegy 27 millió forintot fordított ugyanerre, nem pedig 100 milliót. A 2008 szeptemberétől megkötött és lekönyvelt különféle tanácsadói szerződéseket a cég nyilvánossá tette, feltette azokat saját honlapjára. Csökkenteni kell a tanácsadói szerződéseket, de nulla sohasem lehet, mert a külső szakértők bevonása sok esetben elengedhetetlen.
– Milyen érzés volt egy nyereséges állami cégtől a BKV élére kerülni, amely valójában évtizedek óta egy csődtömeg?
– Nagyon nagy kihívásnak tartom. Sokat elértünk eddig is, a céget itt is holdinggá kellene alakítani. Vita már csak a feltételekről és az átalakulás gyorsaságáról van. Az viszont tény, hogy húszmilliárdos hiánya van a társaságnak, és ezt az új szervezeti forma sem tudja megoldani. A buszok átlagéletkora több mint 15 év, a legtöbbnek a garanciája lejárt. E tekintetben a 24. órában vagyunk. Az üzembiztonság megfelelő szintjének tartása érdekében új buszokat kell beszereznünk, amelyhez a szükséges forrásokat meg kell teremteni. A BKV működéséhez – ezen belül az új buszok beszerzéséhez – a szükséges forrásokat jogszabályban kell rögzíteni. Tudomásul kell venni, hogy a közösségi közlekedést sehol a világon nem lehet a jegyárakból fenntartani.
origo.hu
Lezárt utca, nagy tömeg Dubicsányban: kivágják az ország karácsonyfáját - videó
