Zulu király

A dél-afrikaiak az előző sótlan államfő helyett most valóban színes elnököt választottak meg: múlt szombaton Pretoriában letette az esküt Jacob Zuma, a majd ötvenmilliós lélekszámú „afrikai nagyhatalom” új vezetője. Az oly gazdag és oly szegény ország jobb és rendezettebb életre vágyik, amelyet a fekete politikus megígért – valószínűleg anélkül, hogy meggyőződött volna a teendők nagyságáról.

Hibátlan szabású öltönyökben láthattuk a kampány alatt, amint az üzleti élet képviselőivel tárgyalt. Majd pólóba bújt a szakszervezetekkel való egyeztetésre. Bizony előkerült a leopárdbőrből álló népviselet is, ha vad táncot kellett a tömegek előtt lejtenie, mint valami igazi zulu király, amikor felhangzott pártja harci indulója, az „Umsini Vami!” – „Hozd ide a géppisztolyomat!” – kezdetű dal. A 67 éves, autodidakta Jacob Zuma minden hangszeren tud játszani: komolyan tud egyeztetni, a „testvérekkel” találkozva lazára veszi a figurát, és ha cirkusz kell, a showman szerepétől sem idegenkedik. Igazi politikus, aki a nép nyelvén szól a néphez.
Hosszú, göröngyös út vezetett idáig, hogy „Fekete Jézusból”, ahogyan rajongói nevezik Jacob Zumát, Dél-Afrika első számú embere legyen. A véghajrá volt a legegyszerűbb: az Afrikai Nemzeti Kongresszus, az ANC április végén 66 százalékkal megnyerte a parlamenti választást, s már tulajdonképpen csak formaság volt, hogy a képviselők vezetőjüket államfőnek válasszák. Ám mi lett volna, ha a legfelső fellebbviteli bíróság nem mondja ki két héttel a parlamenti választások előtt, hogy „bizonyítékok hiányában” ejtették a korrupciós vádakat Jacob Zuma ellen?
A dél-afrikai sajtóban csak túlélőnek vagy elpusztíthatatlannak nevezett Zuma messziről jött és messzire ért el. Zuluföldön 1942 áprilisában látta meg a napvilágot a Nkandia nevű faluban. Tulajdonképpen szerencsés családba született: apja rendőr, míg édesanyja a fehéreknél volt cseléd, de hároméves korában apja meghalt. Az árván maradt család olyan szegénységben élt, hogy Jacobot nem tudták iskolába járatni.
Beállt tehénpásztornak, hogy megkeresse a betevő falatot. Kilátástalan volt az élet – így magyarázta azt a pillanatot, amikor 17 évesen csatlakozott az ANC-hez, amely a fajüldöző rezsim ellen küzdött. Négy év múlva a földalatti szervezet fegyveres szárnya tartott rá igényt, ám amikor 1963-ban társaival Zambiába mentek, hogy katonai kiképzésben részesüljenek, elfogták őket. Zuma tíz évet kapott, amelyet a Fokföldhöz nem messze fekvő, hírhedt Robben Island-i börtönben kellett letöltenie, ahol Nelson Mandela, Dél-Afrika fajüldöző rendszere utáni első elnöke is raboskodott.
Zuma egyeteme a börtönévek voltak. Huszonegy éves korában tanult meg írni és olvasni. Itt került közel az ANC bebörtönzött vezetőihez. 1973-as szabadulása után azt a feladatot kapta, hogy élessze újjá az ellenállást Natal tartományban, ám itt ismét lecsapott rá a rendőrség. Először Szváziföldre, majd Mozambikba száműzték. 1975-től tagja az ANC végrehajtó bizottságának, majd a szervezet alelnöke lett. Itt ismerkedett meg az előző dél-afrikai államfővel, Thabo Mbekivel, akivel sorsát több mint harminc évre összekötötte, és akit tanítójaként tisztelt. 1990-ben, amikor Frederik de Klerk törvényessé tette az ANC működését Dél-Afrikában, mindketten hazatértek.
Jacob Zuma korántsem új szereplője a dél-afrikai politikai életnek, hiszen Thabo Mbeki mellett éveken keresztül másodhegedűs volt. Ám 2005-ben keletkezett összetűzésük következtében az elnök korrupcióval vádolta meg alelnökét. Majd minden évre jutott egy újabb bírósági per, a vádak közt kis túlzással megtalálható volt „a hét főbűn”: korrupció, pénzmosás, lopás, hatalommal való visszaélés, de valahogy mindből kimászott. Volt olyan eljárás is, amelyben főtanácsadóját elmarasztalták, de ő szabadon távozhatott. Aztán nemi erőszak miatt is állt bíróság előtt, innen ered azóta már szólássá vált vallomásrészlete. Úgy volt egy fiatal, HIV vírussal fertőzött nővel kapcsolata, hogy semmilyen módon nem védekezett. „Mit tett ezt követően?” – tette fel a bíró a kérdést Zumának. „Jól lezuhanyoztam” – szólt a válasz.
Zuma és a nők – külön fejezet. A poligámiát híven gyakorló férfinak négy felesége és két menyaszszonya van, gyermekeinek számáról nincs pontos adat, a sajtóhírek szerint 18 és 22 közé teszik számukat. Aztán számtalan szeretője és futó barátnője sem panaszkodott rá – mondta álszerényen a The Sunday Times brit lapnak nyilatkozva a különböző szerelmi hódításairól ismert politikus. Három éve nősült utoljára, ekkor 34 évvel fiatalabb nőt vett el: igazi zulu szokás szerint, leopárdbőrben, kezében az uralkodói bottal. Mint kijelentette: ezek a szokások erőt kölcsönöznek neki, és elnökségének is az afrikai hagyományok visszaállítása a célja.
A mindig életvidám, tréfálkozó, vendégeihez lebilincselően kedves Zuma kivételes érzékkel talál rá, hogy kisebb és nagyobb közösségekben mit szeretnének hallani tőle – állapította meg a Jeune Afrique, a fekete kontinens ügyeivel foglalkozó hetilap. A „zumai forradalom” fellép a nyomor, a munkanélküliség, a bűnözés, a korrupció ellen. A nép karizmatikus jelöltje álmodozásra hívja az egyszerű embereket: iskolákat, kórházakat, víz- és áramszolgáltatást, utat ígér nekik, amelyen begördül a mindenkinek ajándékot szállító hatalmas teherautó. Ez a határozott baloldali program egyelőre élvezi a szakszervezetek, köztük a legnagyobb, a COSATU támogatását, és rokonszenvre talált a különböző, ANC-n kívüli, baloldali politikai erők között is.
De lássuk, mi a valós helyzet! A nemzetközi gazdasági válság miatt tömeges a leépítés a bányaiparban, a munkanélküliség országosan harmincszázalékos. Kétmillió-kétszázezer ember él bádogviskókban. Tizenhárommillió szorul különböző állami segélyekre, amelyek összege eléri a költségvetés 12 százalékát, amivel Dél-Afrika az egyik világelső. Tizenöt esztendővel a fajüldöző rezsim távozása után a lakosság 43 százaléka napi két dollárból tengeti életét. Emellett minden afrikai államot lekörözve viharsebesen terjed az AIDS.
A ki tudja, hányadik éve folyó mezőgazdasági reform után a földterületek nyolcvan százaléka továbbra is fehérek tulajdonában van. Itt nincs „földrablás”, mint a szomszédos Zimbabwéban, Dél-Afrikában a valós árat kell megfizetni, ha az állam mezőgazdasági területet akar megvásárolni, nyilván ezért halad ilyen lassan a feketék földhöz juttatása. De lehet, hogy ez nem is olyan rossz hír, hiszen ezeken a területeken legalább folyik a termesztés, az új tulajdonosokat ugyanis fel kellene szerelni mezőgazdasági gépekkel. Zuma a helyi afrikanderekkel találkozva – akik mezőgazdaságból élnek, a holland gyarmatosítók egykori leszármazottai – az „egyetlen igazi fehér dél-afrikaiaknak” nevezte őket.
Zumának a fentebb felsorolt kedvező tulajdonságai mellett van még egy, talán a legfontosabb jellemvonása, amely hasznos lehet egy ország vezetésében: a szerénység. Távol áll tőle értelmiségi származású elődje, Thabo Mbeki felsőbbrendűsége, kivagyi mindent tudása. Zuma ismeri korlátait, és nem is tagadja azokat. Valószínűleg a legjobb dél-afrikai szakértőkkel veszi körül magát, akikre hallgat is. Számos fehér bőrű miniszterre továbbra is igényt tart. Megőrzi pénzügyminisztereként azt a Trevor Manuelt, aki immár 13 éve irányítja az ország pénzügyeit, és kivívta az üzleti körök elismerését. Ám ha a kedvezőtlen világpiaci folyamatokat nézzük, ehhez még Zuma nagyszabású terveit, neki sem lesz egyszerű a munkája.
Előzetesen hangoztatott elképzelései szerint az új elnök két területen nem ismer „kegyelmet”: ez a bűnözés és a korrupció. Az előző kormányok lekicsinylően tekintettek a bűnözési hullámra, amely már majdnem elöntötte egész Dél-Afrikát. Egyrészt nagyobb, másrészt az eddiginél jobban fizetett rendőrséget akar, amely „nulla toleranciát” alkalmaz a bűnözőkkel szemben. Zuma, aki Shaka zulu király feltétlen rajongója, kampányában elmondta, hogy az egykori uralkodó elrettentésül botjával bezúzta ellenségei fejét. „Így teszek én is minden funkcionáriussal, akinek maga felé hajlik a keze” – szólt a figyelmeztetés.
A korrupcióellenes fellépés hatékonyságában azért sokan kételkednek. Különösen úgy, hogy Jacob Zuma ártatlanságát nem mondta ki a bíróság, csupán „bizonyítékok hiányára” hivatkozva ejtette ellene a vádat. Aztán ott van még számos ANC-vezető, akinek degeszre hízott a zsebe a különböző állami fegyvervásárlásoknál.
Zumának öt éve lesz arra, hogy a „mennyek nemzetének” megteremtse, ha nem is a földi mennyországot, de legalább az élhető élet kezdetét. Ha hívei „a közülük egy” sugallataiban csalatkozni lesznek kénytelenek, akkor igencsak dühösek lesznek.