Frakciófegyelmet hirdettek 33 képviselőjüknek a radikális köztársaságpártiak (ERC) és a volt kommunistákkal egyesült környezetvédők (ICV), így a bikaviadalok betiltásának elfogadásához a 135 tagú autonóm katalán parlamentben a legkorábban szeptemberi szavazáson már csak 35 szavazat kell, hiszen a döntéshez elég az egyszerű többség. A kezdeményezés mégis elbukhat, mivel a helyi néppárt (PPC) ellenzi a bikaviadalok betiltását, a másik két nagy frakció, a kereszténydemokrata–liberális pártszövetség (CiU) és a katalán szocialista párt (PSC) honatyái pedig szabadon döntenek. Manuela de Madre, a szocialisták alelnöke helytelenítette, hogy az állatvédők az állatkínzás helyett érveikben inkább a spanyolellenességre helyezték a hangsúlyt. Ő maga ugyan nem híve a bikaviadaloknak, de elutasítja a tiltást is, mert elismeri, hogy a bikákkal kapcsolatos ünnepeknek – fiestáknak – Katalóniában is vannak hagyományai. De Madre egy ügyes oldalvágással emlékeztette az ERC képviselőit, pártjuk Franco idején halálra ítélt és kivégeztetett alapítója, Lluís Companys rajongott a bikaviadalokért. Az első összpontosított támadás rögtön megindult a hárompárti katalán baloldali kormány 2003-as megalakulása után, de hiába döntött a szocialista többségű barcelonai városháza a betiltás mellett, az ügyben csak a tartományelnök, a kormány és a parlament dönthet – egybehangzóan.
Az ellenzők részben a spanyol statisztikai hivatal adatait hívják segítségül, amikor a fiesták megszüntetése mellett érvelnek. Mint az adatok bizonyítják, mind kevesebb spanyolt hoz tűzbe ez a nemzeti hagyomány, s az események egyre kevesebb nézőt vonzanak. A tiltás hívei mindent bevetnek. Még Állatvédő Viadalellenes Párt is alakult, és kifejezetten hangoztatják nem húsevő mivoltukat. Két éve kis híján halálos csapást mértek a bikafuttatások és -viadalok közönségének utánpótlására. Azért pereltek be egy spanyol apát, mert elvitte kilencéves fiát a pamplonai bikafuttatásra, és mindketten részt vettek az eseményen. Az apát jogerősen is felmentették.
A bikaviadal hívei ellenfeleik egyik kedvelt fegyverével, a statisztikai adatokkal tudnának viszszavágni. A húszezer spanyolországi ünnepségen felvonultatott 100 ezer bika fenntartása évente 140 millió euró. Ezt az összeget viszont messze felülmúlják a közvetítések jogdíjai és a jegybevételek, és bár a spanyolországi önkormányzatok többsége nem tesz szert busás jövedelemre, de bőven fenn tudja magát tartani erre épített idegenforgalmával. Ám súlyos vétek holmi statisztikai adatok tükrében szemlélni a spanyol kultúra szerves részének számító bikaviadalokat, és így ítélkezni róluk – lekezelően, ahogy az „állatvédők” teszik.
A bikaviadalok a Földközi-tenger egész medencéjében elterjedt több évezredes bikakultuszok maradványai. Európában Spanyolországon kívül ma is még két államban – Franciaországban és Portugáliában – tartanak egészen más bikaviadalokat, a tengerentúlon pedig Mexikóban, Venezuelában, Kolumbiában, Ecuadorban és Peruban folytatják a spanyol hagyományt. De már az ókorban elkezdődött a viadalok hívei és ellenzői közötti küzdelem, elsőnek a híres római szónok, Cicero tette szóvá az állatkínzást. Vele szemben a középkori krónikások többek között a frank Nagy Károlyról és a kasztíliai X. (Bölcs) Alfonz királyról is feljegyezték, hogy él-hal az akkor még lándzsás bikaviadalokért.
V. Pius 1567-ben betiltotta a spanyol bikaviadalokat, bár utódja, XIII. Gergely beleegyezett, hogy II. Habsburg Fülöp, spanyol király feloldja a tiltást, mert az inkvizíció országában csak a katolikus hit látta kárát: a hívők vagy el se mentek a misére, vagy alig várták, hogy véget érjen, és már rohantak is a tiltott viadalra. Egyébként Fülöp apja, I. (V.) Károly az ő születésének tiszteletére viadalban ölt le egy bikát, sőt az angol trónon ülő
I. (Stuart) Károlyt is megbabonázta a viadal légköre.
A Bourbonok spanyol ága is próbálkozott a tiltással a XVIII. századtól kezdve, nem sok sikerrel: ezt bizonyítja a festőzseni, Goya bikaviadalokról készített rézkarcsorozata, de ekkor rögzítették a bikaviadal ma ismert szabályait is. A XIX. századi madridi parlament többször nekifutott a betiltásnak, utoljára 1877-ben. A honatyák végül azért vették le a napirendről, mert nem tudtak ellenállni a két ünnepelt torreádor, Lagartijo és Frascuelo vetélkedésének. Száz éve az irányadó spanyol értelmiség azért nem kedvelte a viadalokat, mert szerintük elvonta a spanyolok figyelmét a művelődésről, de még a katalán egzisztencialista filozófus, José Ortega y Gasset is tárgyilagosan elismerte, hogy a bikaviadalok nélkül egyszerűen nem lehet megérteni Spanyolország történelmét. Federico García Lorca, aki a baloldali, 1927-es irodalmi nemzedék tagjaként művésztársaihoz hasonlóan azért kárhoztatta elődeit, mert nem használták ki eléggé a viadalokban rejlő lehetőségeket.
A jelek szerint esély sincs a két tábor közötti ellentétek nyugodt megvitatására, mert szándékosan politikai síkra terelték a bikaviadalok ügyét.
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
