Utazásunk első éjszakáját debreceni otthonunktól 450 kilométerre, a Mosoni-Duna partján, a régi sláger szövegét idéző csónakházban töltöttük, előbb azonban még elköltöttünk egy kitűnő halvacsorát a folyón ringatózó Hajó étteremben. Másnap délelőtt megnéztük a régmúlt időket idéző piacot, megálltunk Szent László hermája előtt a neki szentelt kápolnában, ahová éppen a Kisasszony havának első napja tiszteletére celebrált mise idején tértünk be, majd délben búcsút intettünk a győri óvárosnak.
Ausztriában, Salzburg közelében az ivóvizet is szolgáltató kristálytiszta Attersee mellett telepedünk le először. Háziasszonyunk, Johanna nagy szívvel fogadott bennünket, ami abban is meglátszott, hogy a legjobb, tóra néző szobáját adta nekünk, a kerékpárok használatának díját pedig elengedte. Így hát le is bicikliztünk a tóhoz, több helyen megmártóztunk benne.
Este a zuhogó eső ellenére Salzburgba indultunk, és mivel vasárnap volt, kihagytuk az autópályán a város felé áramló csúcsforgalmat, a tavat körülölelő szépséges mellékúton óvakodtunk be a Salzach hídjához. Annyira persze nem sikerült gyorsnak lenni, hogy zárás előtt érjünk Mozart este nyolcig látogatható szülőházához, ám ahhoz viszont elég korán érkeztünk, hogy sötétedés előtt kaptassunk fel az ősi kolostorhoz vezető lépcsőkön. Utána röpke pillantás Paracelsus síremlékére, futó szemlélődés az érseki palota körül és a Dóm téren, majd egy séta a Salzach hídján át. Hétfőn még beszívtuk a Salzburgot gazdaggá tevő dürrnbergi sóbánya gyógyító levegőjét, majd a Boden-tóhoz, Lindauba indultunk.
A mai városközpontig azonban nem érkeztünk el, mert útközben ott volt a paradicsomi sziget, Lindauinsel. Kanyargós, macskaköves utcáin járva, a gazdagságról és életörömről árulkodó gyönyörű, régi városháza mellett megpihenve, vagy a kikötő tiszteletet parancsoló oroszlánját bámulva megértettük, miért is ragaszkodnak hozzá a világ Nobel-díjasai évtizedek óta, hogy épp itt vitassák meg az ígéretes fiatal tudósokkal a világ nagy dolgait. Ha törik, ha szakad, itt kell megszállni, ez nem is kérdés. Már majdnem beleszerettünk egy kellemes kis padlásszobába, amikor elénk tárult a városi múzeum középkori épülete és a három barokk templom koszorúzta piactér, centrumában az Amadeus Stift Hotel, ahol a ház térre néző homlokzata mögötti pazar szobát három napra lefoglaltuk.
Elszakadva e kis ékszerdoboz gyönyörűségeitől, két kirándulást teszünk. Egyiket kerékpárral a szomszédos Bregenzbe, majd onnan a Pfenderbahn nevű, drótkötélen közlekedő járművel az 1064 méteres magaslatra a Pfenderbergre. A másikat pedig hajóval, a Romanovokkal barátságot ápoló gróf Lennart Bernadotte virágos szigetére, Mainaura. Előbbit élvezzük jobban: a csúcsról a kilátás leírhatatlan, a Fenderbahnozás izgalmas, tetszik a bolyongás Bregenz utcáin, még jobban a hűvös fürdő a tó partján.
Őseink legenda szerinti útját követve tovább megyünk Sankt Gallenbe, ám ott sajnos most minden fel van túrva, még a kolostortemplom környékét is munkagépek és kordonok csúfítják el. A csalódásért a világ egyik leggazdagabb és legszebb középkori könyvtárának látogatása nyújt némi vigaszt. A bibliotéka több mint 160 ezer könyvet, ezernyi kéziratos példányt számlál, és ott található a legősibb európai építészeti dokumentuma, egy Sankt Gallent ábrázoló IX. századi tervrajz is. Sankt Gallen-i kalandunk fáradalmait újra a Boden-tó melletti – a svájci oldalon lévő – Hornban pihenjük ki. Szabadságunk a végéhez közeledik. Klagenfurt felé indulunk, útba ejtve a gyönyörűséges hegyek koszorúzta Faakerseet. Szombat délután van, szállást találni a zsúfolt tóparton embert próbáló feladat. Elátkozzuk magunkat, miért nem szálltunk meg inkább idefelé jövet a Dolomitok hegyormai között, amikor váratlanul fényes sikert aratunk: gyönyörű, tóra néző apartmant találunk. Mivel a Klagenfurt környéki tavak nemcsak szépek, de meleg vizűek is, nem hagyható ki a fürdés itt sem. Másnap a Wörthi-tó ugyanezt kínálja, ám vele már csak ujjbeggyel érintkezünk, majd egy röpke látogatás jön a sárkányt legyőző legendás ifjak városában, egy finom, meglepően olcsó bécsi kávé a főtéren, s már indulás is Mariborba, ahol a Dráva partján búcsúzóul még csorbát és sajttal töltött disznóhúst eszünk sok hagymával és lapos kenyérrel.
Árak. Stift Hotel Lindauinsel: 100 euró/szoba. Ebéd Mariborban 28 euró/2 fő, Pfenderbahn 10 euró/fő. Kávé Klagenfurt sétálóutcáján: 2,4 euró. Ajándék csokoládé Sankt Gallenből: 8 euró. Vacsora Győrben, a Hajó étteremben: 8500 forint /2 fő. Hajókázás a Bodenseen: 38 euró/fő.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
