Súlyos prés alatt a vasú

A mellékvonalak minél nagyobb részének megszüntetését tekinti legfőbb céljának a jelenlegi közlekedési kormányzat. Ezt bizonyítja a lapunk által ismertetett kormánymegbízotti utasítás, valamint az illetékesek nyilatkozatai. A háttérben az autóbuszos magánvállalkozások profitérdekei is meghúzódhatnak.

A kormánnyal tárgyalnának a vasutasok. A közösségi közlekedés átalakítása kérdésében a kormányt tartják illetékesnek, ezért vele tárgyalnának a vasutas-érdekképviseletek – derült ki a Vasúti Egyeztető Bizottság ülésén, ahol Hónig Péter adott tájékoztatást a tervekről. A miniszter elmondta, az átalakítást determinálja a költségvetési helyzet, így idén összesen negyvenmilliárd forintot kell megtakarítani, amely nemcsak a MÁV-ra, hanem a többi szereplőre is vonatkozik. A szakszervezetek érdemtelennek nevezték az egyeztetést, és elutasították az elképzeléseket. Sérelmezték, hogy a közösségi közlekedés átalakítását a minisztérium csak költségvetési kérdésként kezeli, és nem számol annak a vasutasokra, az utasokra, a társadalomra gyakorolt hatásaival. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete bejelentette, a kormánnyal folytatott tárgyalások után dönt a sztrájk megtartásáról. Amennyiben erre sor kerülne, abba a szakszervezet bevonná a Volán-dolgozókat, a helyi önkormányzatokat és civil szervezeteket is. Mindeközben Oszkó Péter a Figyelőnetnek azt mondta, hogy a közösségi közlekedéstől elvonandó negyvenmilliárd forint elsősorban a MÁV-ot érinti. Simon Dezső, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke a tegnapi egyeztetés után kijelentette, hogy a közösségi közlekedés összeomlásához vezethet, ha azt nem egy hosszú távú koncepció mentén alakítják át. (B. Á.)

A költségvetési megszorításokkal indokolják az illetékes döntéshozók, hogy be akarnak zárni egyes vasúti mellékvonalakat. Csakhogy a korábbi hasonló kísérletek nem hoztak megtakarítást. Akkor vajon mi motiválja Hónig Péter minisztert, Antali Károly miniszteri megbízottat, Aba Botond regionális közlekedésszervezési felelőst és Takács László önjelölt vasútbezárót?
Hónig Péter a közszolgálati televízióban azt találta nyilatkozni, hogy „a vasút ma kétféle tevékenységet végez. Az egyik, ahol van utas, a másik, ahol nincs utas. Ahol nincs utas, azt nyilván csökkenteni kell, pláne, ha párhuzamosságok vannak, és azokat a szolgáltatásokat autóbusszal ellátják, és mind a két szolgáltatásért költségvetési pénzt fizetünk. Ezeket a tevékenységeket meg kell szüntetni.” Ezekből a mondatokból kiderül, hogy a közlekedési minisztérium döntéshozóinak a párhuzamosságok megszüntetése egyet jelent a vasútvonalak bezárásával. Pedig ennek nem feltétlenül kellene így történnie – állítják egybehangzóan a szakértők. Azokon a vonalakon, ahol az utasok száma, a távolság és a pálya állapota indokolja, a vasútnak kellene elsőbbséget biztosítani a közúttal szemben. A mellékvonalakon sem egyértelmű a képlet. Azokon a vidékeken, ahol a közutak állapota nem teszi lehetővé a korszerű autóbuszok közlekedését, érdemes fenntartani a vasúti forgalmat. Akkor is meg kell vizsgálni a vasútvonal gazdaságosságát, ha valóban kevés fizetős utas van. Egyes vidékeken ugyanis az áruszállítás vasútra terelésével életben tartható a vasút.
Antali Károly és stábja azonban nem foglalkozik a tervezett lépések társadalmi következményeivel. Lapunk értesülései szerint a minisztérium, a regionális közlekedési irodák (RKI), a Volán-társaságok és a MÁV-Start egyeztetésein Antaliék egyetlen témáról voltak hajlandók tárgyalni: a mellékvonalak bezárásáról. A lapunk tegnapi számának budapesti kiadásában ismertetett Antali Károly aláírású – de többek szerint valójában Takács László által írt – levélben leírták, valóban létezik az a táblázat, amely a megszüntetendő vonalak leírását tartalmazza, és amely a sajtóban megjelent. A csaknem 2000 kilométernyi vonalat tartalmazó „halállista” létezését erőtlenül bár, de cáfolni igyekezett a minisztérium. Most lelepleződött az igyekezetük. Nagy kérdés persze, hogy valóban a negyvenmilliárdos költségvetési megtakarítás vezérli-e a döntéshozókat. Háttér-információink szerint lehet, hogy csak arról van szó: a megnövekedett autóbuszos személyszállítási igény megfelelő becsatornázása jól jönne egy piaci szempontból nehéz helyzetbe került autóbuszos magánvállalkozásnak.