157 évet kaptak az olaszliszkai lincselők

Tegnap jogerősen elítélte a Szögi Lajos biológiatanárt meglincselő cigányokat a Debreceni Ítélőtábla. Balla Lajos büntetőtanácsa összesen 157 év fegyházbüntetést szabott ki az elkövetőkre. Életfogytiglant hárman kaptak, ők legkorábban harminc év múlva szabadulhatnak. Az áldozat édesapja az ítélethirdetés után azt mondta, nincs bocsánat egyetlen gyermeke gyilkosainak.

2009. 11. 23. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Péntek délelőtt fél tíz, a Debreceni Ítélőtábla nagy tanács- terme már tele van emberekkel. A regisztrációs kapu előtt egyetemisták tömege áll, ők már nem jutnak be, bármennyire szeretnék hallani a jogi karon oktató Balla Lajos ítélethirdetését. A zsibongásba belehasít a rendőrautó szirénája, hozzák ifjabb Horváth Dezsőt és hét társát. Még néhány perc, és bekísérik a terembe a vádlottakat. Mindegyikőjüket két maszkos kommandós kíséri, kezükön bilincs, arcukon várakozás és beletörődés. Némelyikük mintha csodálkozna, és nem értené, mi történik. Bevonul a bíróság, majd a másod- és ötödrendű vádlottat képviselő Gyury József – aki egyébként a Magyarországi Kisebbségek Pártja főtitkára – még átad egy levelet a bírónak, amit Balla Lajos megnéz, majd félretesz.
Mindenki feláll, a bíró kihirdeti az ítéletet. Ifjabb Horváth Dezső elsőrendű vádlott első fokon kiszabott 15 éves fegyházbüntetését 17 évre súlyosbítja, a hatodrendű Fercsák György és a hetedrendű Jónás Gusztáv korábbi 15-15 éves büntetését életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatja. A másodrendű vádlott, idős Horváth Dezső életfogytig tartó fegyházbüntetését, a harmadrendű Szarka András és az ötödrendű idős Horváth Dezsőné 15-15 éves fegyházbüntetését a táblabíróság helybenhagyja, és nem változtatja meg a negyedrendű Szarka Gergő Rolandra és a nyolcadrendű Horváth Krisztiánra első fokon kiszabott 10-10 éves szabadságvesztést sem. A három életfogytiglanra ítélt elkövető legkevesebb letöltendő büntetése harminc év, ezt követően helyezhetők csak feltételesen szabadlábra.
A bíró az ítélet indoklásában kiemeli az elkövetés útonálló és garázda jellegét és azt, hogy Szögi Lajosnak esélye sem volt a nekivadult tömeggel szemben. Hangsúlyozza, nincs jelentősége, ki adta a halálos ütést vagy rúgást, a tettesek felelőssége együttes és azonos. Felelősségükön az sem változtat, ha a gyilkosságban esetleg rajtuk kívül mások is részt vettek. A negyed- és hetedrendű vádlottnál nem ítéli jelentős enyhítő körülménynek, hogy bocsánatot kértek, mert későn tették, és megbánásuk nem tekinthető őszintének.

*

A hatod- és hetedrendű vádlottak első fokon kiszabott, 15 éves büntetésének életfogytiglanra változtatását azzal indokolja, hogy korábban több erőszakos bűncselekményt is elkövettek, illetve a hetedrendű vádlott a lincselés idején felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt állt, és személyiségük, magatartásuk kiemelten veszélyes a társadalomra. Az igazságügyi elmeorvosok szakvéleményére támaszkodva a bíró megállapítja, hogy Horváthék gyermekkorú rokonának 12 évvel korábbi halálra gázolása egyik vádlott esetében sem okozhatott kóros indulati állapotot, illetve válthatott ki úgynevezett rövidzárlati cselekményt. Azt is leszögezi, hogy Szögi Lajos több felelősséget tanúsított H. Kitty iránt saját családjánál, hiszen megállt, hogy megnézze, nem történt-e baja a gyermeknek. A család és a többi elkövető ezt nem tette, helyette a védtelen emberre támadtak, és egymást feltüzelve vetették magukat a lincselésbe.
Vége az ítélethirdetésnek, a bíróság kivonul, a vádlottakat elvezetik. A tárgyalóterem bal sarkában újságírók tucatjainak gyűrűjében idősebb Szögi Lajos áll. Szeme könnyes, arca megtört. A záporozó kérdésekre görcsösen ismételgeti: – Nincs bocsánat, számomra nem hoz enyhülést az ítélet, hiszen egy gyerekem volt. Azt a tíz percet kívánom mindegyiknek, amit a fiam tőlük elszenvedett – mondja. Megszólal Helmeczy László sértetti képviselő is. Megismétli korábbi bejelentését, feljelentést tesz azok ellen az elkövetők ellen, akik nem kerültek bíróság elé, és kártérítést is kezdeményez. Kifogásolja, hogy a roma szervezetek közül egy sem sietett Szögi Lajos özvegye és három árvája megsegítésére.
Az egyes számú tárgyalóteremben idősebb Horváth Dezső nyilatkozik a sajtónak, tőle minden jelen lévő újságíró szabadon kérdezhet. Egy széken ül, mögötte négy fegyőr. Többtucatnyian tolongunk körülötte, mindenki igyekszik látni és hallani. Feszült várakozás, majd záporoznak a kérdések. Horváth elismeri bűnösségét, az életfogytiglant tudomásul veszi, azt mondja, ha egy pofonért ez jár, akkor a büntetés igazságos. Állítja, a Szögi család ellen nem forral bosszút, és fiáról is azt gondolja, mire 17 éves börtönbüntetése letelik, neki sem fog eszébe jutni ilyesmi. Kijelenti, ha rajtuk kívül mások is bántalmazták volna a tanárt, ilyen súlyos büntetés után megneveznék az elkövetőket. Ezután furcsán hangzik a válasza arra a kérdésre, miért bántalmazta a tanárt, ha tudta, hogy a lányának nem esett baja. Ezt mondja: – Akkor már nem ütöttem. Mikor kijöttem, ott rugdosta egy csomó ember, akinek az egészhez semmi köze nem volt. Megkérdezem, nem gondolja-e, hogy lányának is meg kellett volna szólalnia, és el kellett volna vállalnia a felelősséget a történtekért. Gondolt rá, de nem volt kapcsolattartási engedélye, és nem tudott vele beszélni – közli. Azt is megkérdezem, nem tartja-e provokációnak, hogy meggyanúsításuk után ügyvédje százmillió forintos kártérítési pert indított, és egymilliárd forint felajánlást követelt roma gyerekek javára azért, mert az igazságszolgáltatás képviselői lincselésnek nevezték az olaszliszkai gyilkosságot. Igennel válaszol.
Újabb kérdés arról, hogy volt-e közte és Solymosi Antal rendőr ezredes között munkakapcsolat. – Ha az munkakapcsolatnak tekinthető, hogy korábban segítettünk a körzeti megbízottnak megakadályozni egy gyilkosságot, akkor igen. Többen tudakolják, miért nem kért bocsánatot a családtól. – Már korábban is megtettem a borsodi bíróság előtt, és most is szeretnék bocsánatot kérni, de hiába, senki nem hiszi, hogy komolyan gondolom – állítja. Aztán a társadalom jogos felháborodására utaló kérdésekre válaszolva azt is kijelenti: „Nem minden roma bűnös azért, amit mi tettünk.”
Ifjabb Horváth Dezsővel csak a Hír TV és egy hajdú-bihari hírportál, a Haon készíthetett interjút. Utóbbi szerint a bűncselekményben kezdeményező szerepet betöltő elsőrendű vádlott anyját nyilatkozatában ártatlannak nevezte a felbujtásban, arra a kérdésre pedig, hogy a Horváth család által felbujtónak tartott, ám meg nem vádolt nagynénjén akar-e boszszút állni, azt mondta: „nem, de neheztel rá, mert nem vállalta a felelősséget”. A Haon újságírója szerint ifjabb Horváth beszélt arról is, hogy még legalább hárman benne voltak a bűncselekményben, ám az általa bűnösnek tartott személyek nem mindegyike azonos a Fercsák György által korábban megnevezettekkel. (Fercsák, aki Jónás Gusztávhoz hasonlóan végig tagadta bűnösségét, ügyvédje által korábban egy levelet juttatott el a bírósághoz. Ebben három olyan embert nevezett meg, akiket nem állítottak bíróság elé a gyilkosságban való részvételért. Ezek között van olyan is, akinek a vezetékneve megegyezik H. Kitty jelenlegi gyámjainak vezetéknevével.) A kérdésre, hogy a vádlottak és a tanúk miért nem mondták el a teljes igazságot, a Haon újságírója szerint ifjabb Horváth azt válaszolta, a tanúk a bent ülőktől félnek, az elítéltek pedig kint lévő családtagjaikat féltik a szabadlábon lévő tettestársak bosszújától.
A tegnap kihirdetett ítélet jogerős, a vádlottak és ügyvédjeik legfeljebb a rendkívüli perorvoslat jogintézményével élhetnek, ami perújrafelvételt is eredményezhet. De ha erre sor kerülne, annak sem lenne halasztó hatálya: az ítélet haladéktalanul végrehajtható.
Szögi Lajos tiszavasvári tanárt a gyermekei szeme láttára verték agyon 2006. október 15-én, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán. A szerencsétlen embernek esélye sem volt a rátámadó romákkal szemben, akik kirángatták autójából, ütötték, rúgták a támadástól a földre zuhanó áldozatot. Fején, nyakán közel hatvan sérülést szenvedett el, az igazságügyi orvos szakértő megállapításai szerint halálát agyzúzódás, gégetörés és saját vérének belehelése okozta. A lincselést több tucat roma nézte végig – a falubelieken kívül idegenek is, akik az előző este balesetben elhunyt helyi férfi virrasztására érkeztek –, ám segítségére nem sietett senki. A romák állításuk szerint azon bőszültek fel, hogy azt hitték, a Horváth családhoz tartozó 13 éves Kittyt elsodorta a tanár autója, és meghalt. Ám a tömeghisztériát kiváltó rémhír nem volt igaz. A kislány egy árokba csúszott, komoly sérülést nem szenvedett, és az sem igazolódott, hogy a balesetet Szögi Lajos autója okozta volna. Kittyt a bíróság meg kívánta hallgatni, ő azonban nem vállalta a felelősséget, megtagadta a vallomástételt. Az előzményekhez tartozik, hogy 1994-ben ugyanebben a faluban egy helyi roma halálra gázolt egy ugyancsak roma kislányt. A nagy család ezt követően e rokonságukhoz tartozó gázolót is megpróbálta meglincselni, ám a rendőrség közbelépésére a férfi megmenekült a haláltól.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.