Több száz magyar településen Márton-napi szokások jegyében telik a mostani hét vége. Orosházán a Márton-napi ludasságokon tehetünk eleget a libaevés követelményének, amit azért ír elő a hagyomány, hogy ne kelljen éheznünk egész évben. A villányi pincészetek az újboraikkal várják a vendégeket, nem feledve, hogy az új bornak Márton a bírája. Ez azt jelenti, hogy a lúdvacsora után Márton poharával, vagyis újborral kell kínálni a vendégeket. Különösen a férfiaknak ajánlatos megkóstolni az újbort, mert attól lesznek erősek és egészségesek. Debrecenben a főtéren rendeznek libalakomát, és sok más lúdétel mellett libacombot kínálnak szabolcsi cinkével – vagyis lisztből és krumpliból készült, zsírban forgatott körettel –, s hozzá hatvan egri pince legjobb borait ajánlják, a csontjából pedig megjósolják, hogy milyen idő lesz a télen.
A legenda szerint amikor a hittérítő Mártont püspökké kívánták szentelni, a ludak közé bújt, mert nem akart misszionáriusból főpappá lenni. A libák azonban gágogásukkal elárulták, így kénytelen volt vállalni a megtiszteltetést. Szent Mártont 397. november 11-én temették, később ezt a napot jelölte ki ünnepéül a katolikus egyház. Márton napján lett vége a paraszti évnek, ez volt az utolsó vásárnap, ekkor kapták meg a cselédek éves bérüket, ekkor kóstolták meg az újbort, Erdélyben pedig ez volt a tartozások lerovásának napja is. Dologtiltó napként tartották számon, különösen a mosást kellett kerülni, ha nem akarták, hogy a következő évben elpusztuljanak az állatok. Annál inkább lehetett viszont bálozni, mulatni, jókat enni-inni. Az ünnepi libából szokás volt küldeni a püspöknek, innen ered a „püspök falatja” elnevezés. A Márton-napi liba szerepet kapott az időjóslásban is. Ha szép fehér a sült lúd mellcsontja, akkor havas tél várható, de ha szürkés, akkor tocsogósak lesznek a következő hónapok.
Most minden kiderült Magyar Péterről a hangfelvételekből