A hónap közepe óta alkonyatkor óriási tömegben lepik el a Hortobágy egét a darvak. Legutóbb százegyezret számoltak össze belőlük egyetlen késő délutánon, de Szilágyi Attila természetvédelmi őr tájékoztatása szerint öt-hétszázezer példány is érinti a pusztát a költözési időszak alatt. A madár élőhelyei a folyószabályozások és az iparosítás hatására a XIX. század közepétől egész Európában visszaszorultak. Magyarországon sem fészkelnek az ötvenes évek óta, csak pihenni állnak meg a halastavak közelében.
A változások már-már végveszélybe sodorták ezt az impozáns fajt, de a skandináv természetvédelmi programoknak köszönhetően mégsem pusztult ki. A madár védelme érdekében kártalanították azokat a gazdákat, akik krumpliföldjeik megdézsmálása miatt vadásztak rájuk, külön földeket jelöltek ki etetésükre a természetvédelmi területeken, és a régi tőzegbányákat elárasztva új élőhelyeket teremtettek számukra. Ennek köszönhetően a XX. század hetvenes éveire újra jelentősen elszaporodtak, elsősorban Finnországban, Svédországban és Nyugat-Oroszországban éltek egyre nagyobb darupopulációk. Közben megnőtt irántuk az érdeklődés is, ökoturisták ezrei kelnek útra Európa-szerte, hogy megfigyelhessék vonulásukat. Bár Magyarországon is vannak darvak etetését szolgáló kukoricaföldek, nálunk csak átmenetileg tartózkodnak. Néhány éven belül azonban újra költhet ez a madár, mely évszázadokon át szervesen hozzátartozott a Hortobágyhoz, a Fertő-Hansághoz, a dél-békési vizes élőhelyekhez. Az optimizmusra az adhat okot, hogy néhány hete Kelet-Szlovákiában darufészkekre bukkantak a kutatók – tudtuk meg Végvári Zsolt természetvédelmi őrtől és klímakutatótól.
A darvak elmúlt két évtizedben bekövetkezett demográfiai robbanása, viselkedésük változása azonban nemcsak a természetvédelmi programoknak köszönhető, hanem egyre inkább a globális felmelegedésnek is – állítják a szakemberek. Az éghajlat módosulása következtében ugyanis nemcsak költési helyeiket, vándorlási útvonalaikat, de telelési stratégiájukat is megváltoztatták. Korábban a Baltikumból Magyarországon át egészen Szudánig vonultak a csapatok, de ma már nem repülnek át Afrikába. Telelőhelyként megelégszenek a Vajdasággal is, mert ott sincs olyan hideg, mint néhány évtizede. Így skandináv költőhelyükhöz közelebb is ki tudják húzni a hidegebb hónapokat, s elképzelhető, hogy vándormadarakból rövidesen helyben lakók lesznek. Erre is van már példa Spanyolországban és Nagy-Britanniában. Végvári Zsolt e jelenségről elmondta: a darvak viselkedése – ellentétben például a kakukkal, amely kénytelen útra kelni, ha elkezdenek rövidülni a nappalok – nem genetikailag programozott. Képesek a tanulásra, képesek mérlegelni azt, hogy rövidebb repüléssel – vagy esetleg költözés nélkül is – túlélhetik a telet. Hasonlóan tanulásképes madár a gólya is: ennek a fajnak szintén vannak már olyan csoportjai, amelyek Spanyolországban vészelik át a téli hónapokat.
origo.hu
Most minden kiderült Magyar Péterről a hangfelvételekből
