Úgy álljuk körül a szerviz diagnosztikai komputerét, mint a műtőben a röntgen ernyőjét az orvosok. A főorvos – akarom mondani a műszerész úr – sokat sejtetően bólogat, és miközben titkos kódsorok futnak végig a képernyőn, néha odavet egy-egy szót. Az aggódó hozzátartozó – akit inkognitójának megőrzése miatt nevezünk így, és ez okból a gépkocsi típusának pontos megjelölését is mellőzzük – minden idegszálával figyel, igyekszik az információmorzsákat felcsipegetni. Jómagam pedig, kotnyeles újságíró, aki rangrejtve surrantam be a BMW-szerviz szentélyébe, kíváncsian követem szemmel a kábelköteget, amely a szupersportkocsi ülésén heverő, méretes csatlakozó egységig kígyózik. A beteg, vagyis a gyönyörű, szénfekete fenevad újabb és újabb titkos üzenetet küld belsejéből a számítógépnek. Ezek az üzenetek azonban nem mutatnak semmi olyat, ami betegségre, gyenge erőnlétre utalna. A BMW komputere szerint – és ezzel mélységesen egyetért alkotója, a BMW AG is – a gépkocsi jó. János szerint az autó nem jó. Nem megy.
Lomha, lusta sportkocsi?
Fogalmazzunk árnyaltabban: nem megy úgy, ahogy a hasonló nagy teljesítményű sportkocsik, akár márkatársak által szerzett tapasztalatok, a gyári adatok, valamint a presztízsmárka által sugárzott imázs, illetve a borsos ár alapján elvárható lenne. És vannak pillanatok, amikor nemcsak ahhoz képest nem megy, hanem abszolút értelemben sem. Menet közben leáll, nem indul. A diagnosztikai műszer a szeánsz végén kidob három hibajelet. Mind a három egy-egy leállás nyomát őrzi, bizonyára az akkumulátor nem tudta megfelelő árammal táplálni az elektromos berendezéseket. Pedig nem valami öreg csotrogányról van szó, de nem ám!
János a komputer hibaüzenetében nem kételkedik. Szentírásként kezelik azt a szakszervizek szerelői is. De azért tovább mocorog bennünk a kisördög: nem lehet, hogy bár az orvosi műszer nem jelez bajt, mégis inkább a betegnek kellene hinnünk? „Drága doktor úr, nagyon fáj!” Az orvos a műszerre pillant: „Minden rendben, nem fájhat.” „Mégis fáj!” „Hát akkor ne fájjon. Nem fáj és punktum.”
A fekete fenevad a külső szemlélő számára valóban nem tűnik betegnek. Az áramvonalas karosszéria gyönyörű munka, a malomkerék nagyságú alufelniken, peres gumikon leheletfinoman gurul a kasztni. A beltér nemcsak sportos, de kényeztet is, és alattunk gyönyörűen dorombol, gurgulázik a motor. János mégis keserű szájízzel ül a volán mögé. Mint mondja, nem tulajdonosa, bérlője a kocsinak, de nullkilométeres, bejáratós kora óta nála van. Voltak gyermekbetegségek, amelyeken átesett a gépezet, ám megmaradt egyfajta lomhasága, lustasága, amit kezdettől tapasztal, és amin nem segített sem a hazai, sem a németországi BMW.
Lomhaság? Lustaság? A gyári diagramm szerint a motor több száz Newtonméteres erejének túlnyomó része – szaknyelven forgatónyomatéka – már 1500-as fordulatszámnál a vezető rendelkezésére áll, és a csúcspontját 3400 percenkénti fordulaton éri el. Ez – kis túlzással – azt jelenti, hogy bármilyen sebességfokozatban, bármilyen helyzetben és sebességnél tapos rá a vezető a gázpedálra, az autónak repülőrajtot kell vennie. Ehhez képest János autója a 4000-es fordulatszám-tartományig gyengélkedik. Magam is kipróbálom: 4-es sebességfokozatban padlógázt adok, de a szupersportkocsi nem lő ki. Egy-két pillanatig gondolkozik az elektronika – mintha automata sebességváltója lenne, pedig nem az, manuális –, és csak aztán zúdul a kerekekre a motorban rejlő bivalyerő. És ezen a sportgomb aktiválása sem segít. Nem csak ez a baj, ez a késedelem – sorolja panaszait János. Az, hogy bizonyos esetekben harapósabb, máskor meg cserbenhagy. Nem számíthatok rá. Főútvonalon kifejezetten életveszélyes.
Münchenig hallatszó panasz
A csalódott autós természetesen végigjárt minden fórumot, ahol azt remélte, orvosolják a panaszát. Először a hazai márkakereskedéseket látogatta végig, majd jött a forgalmazó BMW Magyarország, végül a müncheni központban kötött ki. Elsőre mindenhol eltanácsolták. A gépkocsi működik, A-ból B-be eljuttatja utasát, nem akad el, nem szorul trélerre. Igen ám, csakhogy a sok henger, sok lóerő, sok millió forint nem azt a célt szolgálja, hogy egy autó üzemképesen közlekedjen, arra tökéletesen megfelel a tizedannyit kóstáló családi kocsi is. A szupersportmobil vásárlója azért fizet sokszoros árat, mert valami többet vár. Mit kínál a presztízsmárka reklámszlogenje? „A vezetés élményét”. Más szóval: minden pillanatban rendelkezésre álló nyomatékfolyamot. Uralható erőt. Ezzel adósa Jánosnak a szuper-BMW, és ezt szeretné, ha máshogy nem megy, akár perrel kivasalni a gyártóból-forgalmazóból.
Nincs könnyű helyzetben. A gyártó nem túlságosan bőbeszédű, amikor műszaki paraméterekkel írja körül a „vezetés élményét”. Különösen nehéz megragadni azt az érzetet, amikor a vezető gázt ad, és a nagy vas meglódul. A hagyományos eszközökkel, mérési módszerekkel a gyorsulás mértéke, vagyis nem egyszerűen maga a sebesség, nehezen mutatható ki. János jobb híján a 80-ról 120-ra gyorsulási adatot mérte meg jó néhányszor. Magunk is részt vettünk egy ilyen teszten. Lenyomjuk a gázpedált, a sebességmutató vehemensen emelkedik, amikor eléri a 80-as számhoz tartozó vonást, óra indul, amikor elhagyja a 120-ast, óra leáll. A sorozatban elvégzett mérések jelentős szórást mutatnak, de általában a gyári adatnál 20-30 százalékkal rosszabb idő jön ki.
Ezzel a tapasztalattal kereste fel János a hazai forgalmazót, szakértőjük a műszeres és komputeres vizsgálatok mellett megejtette a stopperes gyorsulásmérést is. Az ő órája szerint – amely egy mobiltelefonban rejtőzött – megvolt a gyári adat. János nem hitt a szemének, sem az ellenérdekelt műszaki szakembernek. Többféle műszeres mérést is készíttetett, köztük egy közjegyző által kijelölt igazságügyi gépjárműszakértő hivatalos szakvéleményét. A jelentés igazolja a szubjektív érzetet, vagyis hogy a fontos, sokat használt fordulatszám-tartományban a motor lusta, lomha, nehezen veszi fel a fordulatot. A szakértői jelentés azonban nem győzi meg sem a hazai, sem a németországi forgalmazót. János ügyvédhez fordul, jogi úton igyekszik érvényt szerezni fogyasztói jogainak.
Lapunk megkereste az ügyben a hazai forgalmazót. Alábbiakban részleteket közlünk a válaszlevelükből.
„A Németországban forgalomba helyezett BMW (…) típusú gépkocsi meghibásodását a hivatalos magyarországi BMW márkaszervizek eredménnyel orvosolták, és jelenleg a diagnosztika már nem mutat hibát: az autóval több márkaszervizben is többször foglalkoztak, ezt a hivatalos márkaszerviz-adminisztráció, a dokumentált írásos és telefonos visszajelzések bizonyítják, így nem osztjuk a véleményt, hogy az ügyfél panaszával sem a BMW márkaszervizekben, sem a BMW Magyarországnál nem foglalkoztak érdemben.
A »lomhasági« probléma kivizsgálása okán a BMW Magyarország műszaki szakértője próbaúton volt az ügyféllel és vizsgálta a gépkocsit. A szakértő mérései alapján a kocsi megfelelt a gyári adatoknak, problémát nem tapasztalt. A BMW Magyarország kollégái konzultáltak a BMW AG műszaki részlegével is, és a gépkocsi állapota szerintük is megfelelő, mivel hibajelenség nincs, garanciális javítás nem indokolt.
Az ügyfél saját felkérésére a gépkocsit egy független műszaki szakértő is megvizsgálta, de a BMW Magyarországnak nincsenek információi arról, hogy ez a mérés pontosan hogyan zajlott, illetve hogy az mennyiben egyezett a modell gyári adatait kiadó mérés módszerével. Hiszen ha az ügyfél szerint a gépkocsi menetteljesítménye nem a gyári adatoknak megfelelő, azt csak a gyári mérési módszerekkel lehet ellenőrizni. Ennek a módszernek az alkalmazását nem láttuk igazoltnak az igazságügyi szakértő véleményét megvizsgálva, ezért azt nem fogadtuk, nem fogadhattuk el.”
Elutasított kérések
János szerint leleplezők a fenti mondatok, ugyanis az igazságügyi szakértő a vizsgálata során megkereste a gyártót a mérési adatok, körülmények ügyében, illetve meghívta a cég szakértőjét a vizsgálatra. Mindkét kérését elutasították. Ezután arra hivatkozni, hogy a szakértő mérése azért nem elfogadható, mert nem ismeri a BMW mérési módszereit, álszent. Valójában a cég elutasítja a nyílt, átlátható, összehasonlítható műszaki ellenőrzéseket. A saját méréseihez nem engedi oda az ügyfél szakértőit, az ügyfél méréseit pedig nem fogadja el. A BMW törekvése nyilvánvalóan nem a probléma megoldására irányul, hanem a problémás ügyek és ügyfelek elhárítására – vélekedik János. Ezek fényében érdemes elolvasni a honi forgalmazó értékelését saját tevékenységéről: „Az érintett ügyben a BMW Magyarország Kft. mint a BMW-csoport magyarországi leányvállalata mindent megtett és a továbbiakban is kész megtenni, hogy a gépkocsi műszaki állapota kifogástalan maradjon, és az ügyfél minden szempontból elégedett legyen a cégcsoport termékeinek és szolgáltatásainak minőségével.”
János ügyét a továbbiakban is nyomon követjük.
origo.hu
Nyoma veszett egy 16 éves ukrán lánynak Budapesten
