Lengyel expresszívek a Modemben

Alig zárt be a magyar közélet visszásságai elé görbe tükröt tartó Kis magyar pornográfia, máris újabb tabudöntögető kiállítást nyitott a Modem. A Banánköztársaság című tárlat megint csak nem más, mint szemtelen és merész fricska, ami a nyolcvanas évek legjobb lengyel expresszív alkotóinak művein keresztül állítja pellengérre a társadalmi realitásoktól elszakadt erkölcstelen politikát.

Találóan jellemzi a kort a Banánköztársaság cím, amiben a művek születtek. Azokat az éveket idézi, amelyekben a létező szocializmussal szemben egyre élesebb kritikát fogalmazott meg a társadalom, amikor a szellemi élet szereplői nem kényszerültek többé „dupla fenekű” kommunikációra. Azokat a nyolcvanas éveket, amikor a pártvezetés által ellenőrzött kabarét felváltotta a rendszert és vezetőit kíméletlenül kifigurázó szatíra, és amikor senkinek sem kellett magyarázni, hogy a Banánköztársaság valójában nem más, mint a nagy többség által szívből gyűlölt tanácsköztársaság allegóriája.
A kiállításon szereplő művek a hatalom nyilvánosan vállalt arca mögé rejtett visszásságokat leleplezve minden lehetséges szinten provokálják a látogatót. Olyan témákat feszegetnek, mint a politikusok érdekeltsége a társadalom tájékoztatásában, a szexuális gerjedelmek közéletre gyakorolt hatása, vagy éppen Adolf Hitler tovább élő mítosza. A tárlaton mintegy harminc lengyel művésztől összesen több mint száz bátor és szellemes műalkotás szerepel. Általuk döbbenetes világ rajzolódik ki a kései szocializmus perverz, ám virágzó mindennapjairól. A Banánköztársaságon szereplő alkotók többsége ma már nemzetközi sztár: a nagy tengerentúli és nyugat-európai kiállítások állandó résztvevője.
A debreceni kiállításról külön filmet készít a lengyel televízió. A tárlathoz magyar és angol nyelvű reprezentatív katalógus is készült, a korszak lengyel művészetét átfogó módon bemutató tanulmányokkal.