A közelmúltban Afganisztánban járt azzal a delegációval, amely meglátogatta a magyar tartományi újjáépítési csoportunkat. Mit tapasztalt, mindenki megállja a helyét?
– Határozottan állíthatom, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a magyar katona mindenhol megállja a helyét. Ezt alátámasztották Afganisztánban a katonai vezetők is, a magyarok tevékenységét felügyelő német parancsnok is kiemelte a katonáink tevékenységét a tartományi újjáépítési csoportban (PRT) éppúgy, mint a kiképző, összekötő alakulatunkban (OMLT) és az egyéni beosztásokban.
– Arra gondoltam, hogy milyen a hangulat a táborban most, amikor közelednek a parlamenti választások, amely jelentősen megnöveli a jelenlétük kockázatát?
– Afganisztánban kétségtelenül romlott a biztonsági helyzet, és ez érezteti a hatását az északi térségben is, ahol a magyarok többsége szolgál. A kockázatok megnőttek már az elnökválasztás miatt is, idén azonban tovább nőnek a parlamenti választás miatt, amelynek biztonságos lebonyolítása többek között a missziós katonák feladata. A választás éve azt jelenti, hogy egyre gyakrabban kimutatható a tálib ellenállás jelenléte az egész országban, így az északi régióban is sűrűbbek a támadások.
– Megvan a katonáinknak minden felszerelésük ahhoz, hogy hatékonyan ellenállhassanak ezeknek a támadásoknak?
– A magyar katonák meg tudják védeni magukat a jelenlegi felkészültségükkel. Az egyéni felszerelések persze bővíthetők, és bővíteni is kell ezeket, hiszen ez alapvető követelmény a misszióknál. Sajnos vannak olyan képességek, amelyek hiányoznak az afganisztáni katonáinknak. Csak nyomokban rendelkeznek például éjjellátó készülékekkel, pedig ezeknek a műveleti területen igen nagy hasznát vennék. Fejleszteni kell a pilóta nélküli felderítő és a tűzszerész képességet is. A harci járművek és a gépjárművek viszont már elérik a megfelelő színvonalat.
– Ha már a tűzszerészeknél tartunk… Komoly fejlesztések, a kiképzés korszerűsítése akkor indult meg ezeknél az egységeknél, amikor egymás után két tűzszerészünk halt meg út menti bombák miatt Afganisztánban. Az egyikük édesapja most perli a szaktárcát, mert állítása szerint megalázóan kevés kárenyhítést kapott a fia hősi halálát követően.
– Erről egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy egy következő kormánynak biztosan felül kell vizsgálnia a magyar honvédség jogállásáról szóló törvényt, amely ezt a kérdést szabályozza. Sőt, maga a honvédelmi törvény is felülvizsgálatra szorul. Nem érezhetik úgy egy külszolgálatban elhunyt katona hozzátartozói, hogy cserben- hagyták őket.
– Információink szerint egyre kevesebben jelentkeznek önként a missziókba, főként Afganisztánba. Minek köszönhető ez?
– A hivatásos állománynál valóban az vált jellemzővé, hogy nem önként mennek misszióba, hanem parancsra. Az alacsony motiváció miatt van olyan alezredes, ezredes, aki kétszer-háromszor is volt parancsnok külszolgálaton, miközben más tisztek itthon maradnak, pedig megvan a képességük egy missziós alakulat vezetésére. A főtiszteknek a véleményünk szerint egyformán ki kellene venniük a részüket ezekből a feladatokból. A szerződéseseknél más a helyzet, náluk megvan a szándék a külföldi szolgálatra, hiszen a fizetésükhöz képest nem rossz pénzt kaphatnak egy féléves misszióért.
– Mihez képest? Egy magyar katona egy–másfél millió forintot keres a külszolgálaton fél év alatt, miközben kockára teszi az életét. Egy német társa háromszor ennyi pénzt kap ugyanazért a feladatért.
– A magyarországi gazdasági helyzet egyelőre ennyit enged, de tudjuk, hogy ezen változtatni kell. A magyar katonának nem szabad megalázó helyzetbe kerülnie külföldön. Sajnos ez már a kilencvenes évek óta így megy. A külföldön szolgálatot teljesítő katonáknak sok esetben még arra sincs pénze, hogy visszahívja a kantinban a külföldi társát. Tisztességes béremelést legutóbb az Orbán-kormány idején kaptak a magyar katonák. A 2010-es költségvetés a következő kormány kezét is megköti, de 2011-ben elengedhetetlen lesz a katonák és a rendőrök bérének normális rendezése.
origo.hu
Miért bukik a német autóipar? És hol javíthat Magyarország?
