Szabó Gabriellát hét végén temették Gégényben, szülőfalujában. A család fájdalmában több száz ember osztozott, ez láthatóan nyújt némi vigaszt a magára maradt fiatal apának. Szilágyi Gábor megtört, talpig feketében jár, szavait, gondolatait nehezen tudja összerendezni. A temetésről beszél, arról, hogy a virágok úgy elborították Gabriella friss sírját, hogy a búcsúztató lelkész alig fért el tőlük.
– Azt hittem, a temetés után kicsit könnyebb lesz – mondja –, de nem, most még visszavonhatatlanabb lett, hogy Gabi nem jön vissza soha többé. Nekem fel kell fogni, és el kell viselni, de vigyáznom kell Dórikára, hiszen még csak hároméves. Előtte nem mutathatom mindig a fájdalmat, nem szabad állandóan éreznie, mekkora tragédia történt velünk. Így sem alszik, fel-felsír álmában, napközben pedig, minden előzmény nélkül, egyik pillanatról a másikra elszomorodik. Azt mondtuk neki, hogy anya felment az égbe, és ott ő lett a legfényesebb csillag.
Délután van, Dórika óvodája felé ballagunk. A gyerek már felébredt, repül az apja karjába, mosolyog, majd – valóban, ahogyan Szilágyi Gábor mondta – egyik pillanatról a másikra elfelhőződik az arca, rajta fájdalom sötétlik. Pontosan érzi, vele valami jóvátehetetlen nagy baj történt. Az óvónő azt mondja, Dórika nem beszél az édesanyjáról, egyetlenegyszer fordult elő, hogy azt mondta, anya kórházban van, de már nemsokára hazajön.
Hazafelé menet Szilágyi Gáborból kedves emlékek, lelkiismeret-furdalások, viták és örömök emléke tolul elő.
– Tíz éve éltünk együtt, mindent megtettem azért, hogy ne szenvedjen a család hiányt semmiben. Gégényben kezdtük, de bejöttünk Nyíregyházára, négyszobás lakást vettünk. Ezen van csak hitelünk, a berendezést mind készpénzért vettük, nem szeretünk tartozni – mondja. Közben megtudom azt is, hogy biztonsági őrként dolgozik, Gabriella pedig pénztáros volt egy közeli boltban. Aztán fontosnak tartja megmagyarázni azt is, miért nem voltak házasok: – Gabi szerény esküvőt szeretett volna, én meg nagy lagzit. Ebben vitánk volt, de mindketten akartuk a házasságot, és biztosak voltunk benne, hogy egyszer meg is lesz. De most már nem lehet sohasem…
A tragédiára fordítja a szót. Rengeteg kérdése van, mindent megadna azért, ha megérthetné, mi is történt valójában, hibázott-e valaki, felelős-e valaki azért a szörnyűségért, amivel a fiatal apának és két pici gyermekének végérvényesen együtt kell élnie. Mint egy imamalmot pergető szerzetes, kezdi elölről a tragédiáig vezető események végiggondolását. Az egész december 6-án kezdődött, éppen a családban szokásos Mikulás-napi tortát vágták fel, amikor említette, hogy nem érzi jól magát, ezért az ügyeleten volt, ahol megvizsgálták, és hazaküldték. Később azonban nemhogy javult volna az állapota, de egyre rosszabbul lett. A hozzájuk éppen látogatóba érkező édesapja ezért bevitte a fül-orr-gége szakrendelésre, ahol Szilágyi Gábor állítása szerint öt percet foglalkoztak vele, és megint csak hazaküldték. A fiatal nő állapota azonban egyre romlott, erősen fulladni kezdett, megint kórházba vitték, ahol a család határozott fellépésére végül felvették a fertőzőosztályra. Onnan hamarosan a Jósa András Kórház intenzív osztályára került, de ekkor már óriási volt a baj. Annyira, hogy december 11-én császármetszéssel világra kellett segíteni a fiatal nő gyermekét, akinek születését csak március 1-jére várták. Olívia Emma az apuka tudomása szerint világra jöttekkor maga is hordozta a H1N1 vírust, ám abból kikezelték. Tegnapelőtt levették a lélegeztetőgépről, és bár még mindig kap vért, már jobban van.
– Minden tiszteletem az orvosoké – különösen az intenzív osztályon tapasztaltam, hogy mindent megtettek a páromért, még akkor is harcoltak érte, amikor kilyukadt a tüdeje, és egyre kevesebb volt a remény. Tudom, mi is hibáztunk, amikor az egymásnak ellentmondó véleményekben nem tudtunk jól kiigazodni, és úgy döntöttünk, hogy nem oltatjuk be magunkat. Már látom, végzetes hiba volt. De mégis úgy érzem, az egészségügy is többször hibázott. Kétszer is elküldték Gabit, nem ismerték fel időben, hogy H1N1-ről van szó. Ennek a mulasztásnak szerintem mindenképpen köze van a tragédiához. Tudom, ezeket a kérdéseket a kórházban is felteszik, hiszen elrendelték a belső vizsgálatot annak kiderítésére, hogy mikor és hogyan végezték el nála a H1N1-tesztet, hogy történtek a vizsgálatok, különösen a gégészeti vizsgálat. Én viszont azt szeretném, ha független szakértők is utánanéznének Gabi történetének. Számomra csak az lenne megnyugtató. Annál is inkább így gondolom, mert eddig engem a kórházból senki nem keresett meg, sem telefonon, sem személyesen. – mondja Szilágyi Gábor.
Szegedi János, a Jósa András Kórház orvos-igazgatója közvetlenül a kismama halála után rendelt el belső vizsgálatot a tragédia körülményeinek tisztázására. Bár az igazgató azonnali tájékoztatást ígért, hiába próbáltunk információhoz jutni, lapzártáig csak annyit közölt a kórház, hogy a vizsgálat lezárultáig semmilyen felvilágosítást nem áll módjukban adni. Maródi László professzor, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma (DEOEC) infektológiai professzora, regionális infektológus szakfelügyelő is csak részben tudott a Szilágyi Gábort gyötrő kérdésekre választ adni.
– Az új influenza elleni oltás nem véd automatikusan a betegség ellen – szögezi le Maródi professzor, majd azt is elmagyarázza, miért. – Előfordulhat, hogy a szervezet nem termel elegendő antitestet, de az is, hogy valamilyen rejtett immunhiányos betegségben szenved a páciens. Mivel több mint kétszázféle veleszületett immunhiányos betegséget ismerünk, és lehet, hogy ezek egyikének vagy másikának a meglétére csak akkor derül fény, ha valamilyen fertőzéssel találkozik a beteg. Ezekben az esetekben az oltás ellenére számolni kell a fertőzéssel, esetleg súlyos komplikációkkal is. De a súlyos komplikációkkal járó megbetegedések hátterében állhat egy harmadik ok is, ez pedig a hajlamosító tényező. Ez utóbbi sokszor nehezebben kerül napvilágra, mert a betegségre való hajlam lehetőségét nem mindig vizsgálják. Így a konkrét eset valamennyi összetevőjének felderítése előtt csak azt mondhatjuk, hogy az új influenza szövődményének tekintett súlyos komplikációkról nem minden esetben lehet bizonyítani, hogy ténylegesen a H1N1-fertőzés következményei – tudtuk meg Maródi professzortól.
Esteledik. Szilágyi Gábor és Dórika beülnek a fehér furgonba és indulnak a postára. Az apa azt mondja, Gabi betegsége alatt nem tudott odafigyelni a számlák fizetésére, és most felszólítást küldött az egyik szolgáltató. Rendezni akarja, nehogy valaki azt gondolja, nem akar fizetni. A furgon indul. Ahogy a parkolóból kifordul, a szemem összetalálkozik Dórika leírhatatlanul szomorú tekintetével.
origo.hu
Több fa is az útra vagy házakra dőlt Veszprém vármegyében
