Információink szerint a magyar katonai vezetés jelentős részét váratlanul érte, hogy Bajnai Gordon kormányfő amerikai utazásakor bejelentette: kétszáz fővel növeljük alakulataink létszámát Afganisztánban. A honvédség ugyanis súlyos, több ezer fős létszámhiánnyal küzd, amelyre nem jelenthet gyógyírt az sem, hogy nemrég Szekeres Imre honvédelmi miniszter nyolcéves huzavona után bejelentette, minden korábbi ellenérzés dacára szükség van egy önkéntes tartalékos kiegészítő elemre a magyar hadseregnél. Jelenleg mintegy ezer katonánk tartózkodik külföldön, és ez azt jelenti, hogy a szárazföldi alakulatainkból legalább háromezer főt ez a feladat köt le. Az utóbbi tíz év leépítései miatt viszont alig marad katonánk a honvédség hazai alapfeladatainak ellátására. A probléma annyira súlyos, hogy már a gazdasági szakemberek is bőven írnak erről az Állami Számvevőszék Honvédelmi Minisztériumra vonatkozó jelentésében. A vezérkar persze megnyugodhatott, amikor kiderült, hogy a kormányfő bejelentése mögött valójában nincs sok újdonság az előzetesen elhatározott missziós célokhoz képest, a kérdés már csak az, hogy az afganisztáni lufit Bajnai egyedül fújta ilyen nagyra, vagy egyeztetett erről Szekeres Imrével.
Kiképzők és kommandósok
Afganisztánnak
A bejelentés mögött ugyanis valójában az áll, hogy több, különböző időben Ázsiába utazó kontingenst ajánlottunk fel a NATO-nak, amelyek legnagyobb létszámú eleme egy olyan összekötő, kiképző alakulat (OMLT), amelynek kiküldéséről már 2009 elején döntés született. Eddig csak Baglán tartományban volt ilyen egységünk, ahol a legnagyobb afganisztáni alakulatunk, a magyar tartományi újjáépítési csoport működik. A Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) 2006. augusztus elsején alakult Puli-Humriban, négy alappillére a kormányzati szervek munkájának segítésén keresztül a legitimitásuk növelése, a biztonság javítása, az újjáépítés támogatása, valamint e tevékenységben érintett helyi és nemzetközi szervezetekkel történő együttműködés.
Idén viszont Észak-Afganisztánba is kiképzőket küldünk (OMLT II), amely természetesen növeli a kockázatot, hiszen ezek a katonák nemcsak felkészítik az afgán hadsereg csoportjait, hanem adott esetben részt is vehetnek velük harci feladatokban. A legveszélyesebb missziót ugyanakkor a különleges műveleti csoportjaink látják el, amelyek jelenlétét szintén meghosszabbítják a térségben. Hat hónapra folytatja a külszolgálatot a kabuli repülőtér biztonságát felügyelő alakulatunk is, és egyszakasznyi katonánkat a választások biztosítására vezényelik, miközben betöltünk egyes főtiszti helyeket. Az afganisztáni misszióban tehát csak kismértékben változik a létszám, és nem egy időben, hanem szakaszosan, változó feladatokkal.
Kivonulás Boszniából
és Koszovóból
Jelentősen csökken a missziós állományunk Boszniában és Koszovóban. Ez annak köszönhető, hogy a térségben a szakértők szerint egyre nagyobb a nyugalom, az albán kormány megszilárdulni látszik, Szerbia pedig az Európai Unióba készül. A Boszniában alakult EUFOR Kontingens ugyanis 2010 végére radikálisan lecsökkenti a katonák számát (több mint kétezer főről pár száz főre), és ez a magyar alakulatot is érinti.
Eredetileg ez a csapat a délszláv válság rendezésének végrehajtását biztosító – az unió által irányított ALTHEA elnevezésű – műveletben végez tömegoszlatásokat, fegyverbegyűjtést, objektumvédelmet, VIP-kíséréseket, helikopteres és közúti szállításokat. Ennél valamivel jelentősebb a feladata az utóbbi években a nemrég még válsággyanús övezetnek számító Koszovóban szolgáló magyar katonáknak. A Pec központból műveleteket végrehajtó magyarok itt nemzetközi katonai és rendészeti feladatokat vállalnak a választások miatt forrongó övezetekben a béketámogató és válságkezelő műveletekben. Természetesen ez is magába foglal járőröző és objektumvédelmi tevékenységet. Mivel ebben a térségben is javul a helyzet, fokozatosan az ENSZ veszi majd át a szerepet a békefenntartóktól, köztük a magyar katonáktól.
Jól fizető szigetek,
harci játék románokkal
Magyar katonák jelen vannak még Cipruson, ahol a jelenlegi létszámmal folytatódik a missziónk annak ellenére, hogy többször szóba került ennek az alakulatnak a visszahívása, illetve létszámának a csökkentése. A misszió mellett szól azonban, hogy olcsó, és jó előszobája a későbbi külföldi szolgálatnak.
A ciprusi feladatok költségeit ugyanis többnyire az ENSZ fizeti, a fiatal tiszteket pedig előszeretettel küldik a jól kereső, ámde békés külszolgálatba jutalomból, vagy azért, hogy tapasztalatokat szerezzenek a későbbi, veszélyesebb missziós feladatokhoz. Hasonló a helyzet a sínai-félszigeti missziónkban is. Itt ugyan némileg barátságtalanabb a környezet, a magyaroknak viszont csak a katonák belső, rendészeti ellenőrzésére korlátozódik a feladatuk. Tavaly szóba került az is, hogy esetleg alakulatot küldenénk Afrikába, de végül elvetették ezt az elképzelést. Ennek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag fölöslegesen készült fel erre a misszióra egy alakulatunk a Magyar Honvédség szentendrei kiképzőbázisán. A feladat elvetése annak is köszönhető, hogy jelenleg nincs Afrikában komoly művelet, így elég egy-két tisztünket a földrészen tartani.
Úgy tűnik, egyelőre nem sok értelme volt létrehozni a magyar és a román hadsereg közös békefenntartó alakulatát. A csapatnak ugyanis nem volt még komoly feladata a közös gyakorlatozáson kívül. Egyes katonai körökben ezért azt beszélik, valójában a magyar–román béke fenntartásáért hozták létre a közös zászlóaljat.
Hivatalosan persze találtak megfelelő feladatkört az egységnek, amely nem más, mint „hatékony és hiteles katonai erő felmutatásával a műveleti színtéren történő potenciális ellenségeskedés megakadályozása”.
Publicisztika a 6. oldalon
origo.hu
Miért bukik a német autóipar? És hol javíthat Magyarország?
