Forráselvonás és privatizáció a valódi cél?

Nem hoz valódi megtakarítást a 24 Volán-társaság hat konzorciumba szervezése – állítják az érintett társaságok érdek-képviseleti vezetői és egyes cégvezetők. Különösen, hogy a régiós működés többletköltségei várhatóan elviszik a tulajdonos vagyonkezelő által előre jelzett megtakarítás költségét.

2010. 02. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Győzelmi jelentésként tette közzé a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt., hogy január 15-ig aláírták a konzorciumi szerződéseket a Volán-társaságok. A tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet 800 millió forint megtakarítást remél ettől a lépéstől. Az érintett közlekedési társaságok munkatársai azonban korántsem ilyen lelkesek. Horváth László, a Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete elnöke lapunk kérdésére elmondta, hogy véleményük szerint az új szervezeti struktúra következtében bonyolultabbak lesznek az érdekviszonyok, szaporodnak a döntési szintek, újabb bizottságokat, testületeket alakítanak meg. A vagyonkezelő 800 milliós megtakarításról beszél, ám az eddig kifizetett szakértői és egyéb díjak ugyancsak jókora összeget emésztettek fel. Emellett a cégek számítógépes rendszereinek, a programoknak az összehangolása további költségeket jelentenek. Horváth László szerint most sokan azt kérdezik, hol keletkezik a megtakarítás. Különösen annak fényében izgalmas ez a kérdés, hogy köztudott, ebben az évben 5 milliárd forinttal csökkentette a szaktárca a Volán-társaságok veszteségének pótlását.
Nem takarít meg az összevonással annyit az állam, mint amennyit remél – nyilatkozta a Kisalföld Volán elnök-vezérigazgatója. Pócza Mihály szerint attól, hogy 2010 márciusától regionális szinten konzorciumba tömörülnek a Volán-társaságok, még nem lesz pénz új buszokra. Ha pedig öregszik a járműpark, akkor a műszaki személyzetre is szükség lesz. Amivel egyáltalán megtakarítást lehet elérni, az az adminisztratív létszám leépítése – vélekedett Pócza Mihály.
Horváth László azt mondta, a zalai munkavállalói szervezetek attól tartanak, hogy az átalakítás mögött a forráselvonás szándéka húzódik meg. A Volán-társaságok működtetése évente 65-70 milliárd forintba kerül, ami nagyrészt az állam által biztosított és megrendelt szociálpolitikai kedvezmények ellentételezését jelenti. A négy szakszervezet – a Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete, a Zala Volán Személyközlekedési Szakszervezete, a KKSZ Alapszervezete és a Zalai Autóbusz-vezetők Szabad Szakszervezete – szerint a megszorítás miatt létrehozott átalakítással nem lesznek sem versenyképesebbek, sem hatékonyabbak a Volán-társaságok. Horváth László úgy vélekedett, az összevonás az egységes Volán cégrendszer széthullásához is vezethet. A helyi közlekedés nagy részét már most is az önkormányzatok működtetik, félő, hogy a régiós átszervezés következtében további városok döntenek így. A nyereséges távolsági közlekedés esetleges privatizációja után a Volánoknál mindössze a veszteséges, megyén belüli, apró településeket kiszolgáló közösségi közlekedés maradhatna csak meg – tette hozzá Horváth László.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.