Nehéz dolga lesz az új kormánynak

Az idei év még a tavalyinál is nehezebb lehet a magyar gazdaság számára – véli Pál Árpád. A Concorde Zrt. befektetési igazgatója szerint a következő kormánynak rövid távon kevés mozgástere lesz, de nem az IMF szigora miatt: egyelőre nem látszik, hogy mikor indul be a növekedés az országban.

Sokak szerint új kezdet közeleg a magyar gazdaságban: a válságnak lassan vége, és a választások után várhatóan egy biztos felhatalmazással rendelkező új kormány lép színre. Milyen esélyeket lát a kilábalásra?
– A magam részéről nem sietném el a válság végének a bejelentését. Sok jele van a gazdaság élénkülésének, de jöhetnek még meglepetések. A nálunk szerencsésebb államokban pénzt pumpáltak a gazdaságba. Ennek azonban előbb-utóbb véget kell vetni, hiszen az európai államok jócskán eladósodtak. Ennek ránk is jelentős hatása lesz. Az európai országok finanszírozási igénye nyomást gyakorol a piacra, ennek köszönhetően mi is nagyobb költségekkel vehetünk majd fel hiteleket. Többek közt ezért állítom, hogy 2010 számunkra nehezebb lesz, mint a tavalyi év volt.
– Mennyire köti meg ez a helyzet az új kormány kezét? Milyen esélyeink lehetnek az IMF-fel folytatott tárgyalások során?
– Az új kormánynak rövid távon rendkívül szűk lesz a mozgástere. Jó, ha az év végére megindul a munkanélküliek számának csökkenése. A lakossági fogyasztás ezért tovább esik vagy stagnál, emellett félő, hogy romlik a banki adósok pozíciója is. Az emberek most fogynak ki végleg a tartalékaikból. Mindez azt jelenti, hogy az állam fontos bevételi forrásai nem növekednek majd. Másfelől azonban az IMF-fel lehet tárgyalni, át lehet alakítani a jelenlegi feltételeket, ebben biztos vagyok. Nézzünk szét a régióban, Ukrajnában szinte semmilyen törekvést nem tapasztalni a kormányzat részéről, hogy betartsa a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek tett ígéreteit, mégis tovább finanszírozzák ezt az államot. Egyszerűen nem tehetik meg, hogy hagyják összeomlani, mert annak sokkal nagyobb költségei lennének.
– Bennünket sem hagytak volna összeomlani?
– Nem is hagytak. Bajnai Gordont a kényszerítő külső körülmények, többek közt az IMF „fenyegető árnya” segítette, hogy meghozzon néhány tűzoltó jellegű megszorító intézkedést. A következő kormánynak neki kell fognia egy távlatosabb gazdaságpolitika megalkotásának, és ebben biztosan partner lesz az IMF.
– Számháború alakult ki a kormány és az ellenzék között a hiány mértékéről, amelybe bele-beleszólt az IMF is. Ön szerint mennyi lesz a költségvetési hiány az idén Magyarországon?
– Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk, a hivatalosan rögzített 3,9 százalékos cél nem tartható. Épp most törölte el az alkotmánybíróság a vagyonadót, a tervezett 50 milliárd elszállt. Ennyi maradt a költségvetés általános tartalékában, vagyis ha ezt a kormány onnan fedezné – ahogy első reagálásukban elhangzott – akkor tartalék nélkül állnánk év végéig. De ez csak egy tétel, ami ugyanakkor önmagában 0,2 százalékkal növeli a deficitet. Van még sok egyéb, például a különféle nagy fejlesztések, amelyeknek a megvalósítását lelassította a válság, és most áthúzódó fizetnivalóként jelennek meg a büdzsében. Ez is lehet fél százalék. De említhetném az üzemanyag jövedéki adójának emelését, ami arra készteti a fuvarozókat, hogy ne nálunk tankoljanak. Szerintem hamar összejön így 4,5-5 százaléknyi hiány.
– És mi a véleménye az állami vállalatok, az önkormányzatok adósságáról? Azt bele kell számolni a hiányadatba?
– A következő kormánynak viszonylag gyorsan rendezni kell ezeknek az ágazatoknak a helyzetét, és akkor felmerülnek egyszeri kiadások, amelyek megemelhetik akár hét százalék fölé is a költségvetési hiány mértékét.
– Épp ezt mondták a Fidesz gazdaságpolitikusai is, ebből lett a vita!
– Szerintem viszonylag egyszerűen el lehet választani a két problémát, a költségvetés szerkezeti kérdéseit az egyszeri tételektől. Ha az a bizonyos többlet két százalék a MÁV, a BKV, az önkormányzatok rendbetételére megy el, és nem fogyasztásra, akkor ez ellen nem lehet kifogása senkinek.
– Szakértők szerint a magyar gazdaságot az teszi sínre, ha mielőbb kijelöljük az euró bevezetéséhez szükséges pályát. Ön szerint is ez a közeljövő fő feladata?
– Az euró olyan gyógyszer, amely az erőseken segít, a gyengéket azonban tovább gyengíti. Itt van a szomszédunkban az egykori Csehszlovákia két tagállama. Két ikertestvér, mégis két gyökeresen eltérő út. Csehországban elkerülték az eladósodást, a GDP-arányos adósságteher csak 40 százalékos a mi 80 százalékunkkal szemben. Ezzel szemben a szlovákok bevezették az eurót. Emiatt drágult a munkaerő, de a fogyasztási cikkek ára is, a lakosság pedig igyekszik a környező országokban elkölteni az euróját, ami a szlovák kiskereskedelmi forgalomban kimutatható visszaesést eredményez. Az euró csak azoknak a gazdaságoknak jó, amelyek megértek a bevezetésre.
– Fejezzük be azzal, amivel elkezdtük: derűlátással tekinthetünk-e a következő évek elé?
– Szokták mondani, hogy politikusok mindig megtalálják a legjobb megoldást a problémákra – mindjárt azután, hogy kipróbálták az összes többit. Rossz példát mi is ismerünk eleget. Ma már számomra világos, Gyurcsány Ferencnek azonnal le kellett volna mondani az őszödi beszéd után. Nemcsak azért, mert morálisan tarthatatlan volt, hanem mert cselekvőképtelenné vált. Miközben a világban körülöttünk pörgött a gazdaság, mi irányvesztetten sodródtunk, kiszolgáltatott helyzetben ért bennünket a válság. Ezt még egyszer nem szabad megtenni. Nincs még öt év elvesztegetni való időnk. A következő kormánynak meglesz a felhatalmazása, véghez is kell vinnie azokat az átalakításokat, amelyek versenyképessé teszik Magyarországot.